Városokat porig égető meteoritbecsapódás állhat a bibliai Szodoma története mögött
Régészek, geológusok, asztrofizikusok, ásványkutatók és más szakemberek százainak 15 éven át tartó munkájának eredményeként sikerült felvázolni, milyen események ihlették Szodoma bibliai történetét. Ahogy azt a kutatók a Conversationben megírták, a ma Jordániában található Tall el-Hammam területét 3600 éve egy olyan meteoritbecsapódás rázta meg, amely ezerszer erősebb volt, mint a hirosimai atombomba-robbanásé.
A 61 ezer km/h-val száguldó meteor körülbelül négy kilométerrel a föld felett robbant tűzgömbbé, ami a közel-keleti település lakosai számára sosem látott következményekkel járt. A levegő hőmérséklete a 2000 Celsius-fokot is elérte, így a ruhák és a fák azonnal lángra lobbantak, míg a kerámia és fém tárgyak olvadni kezdtek, majd pillanatokon belül gyakorlatilag az egész város lángokban állt. Akik belenéztek az izzó tűzgömbbe, azonnal megvakultak.
A meteor által kiváltott lökéshullám 1200 km/h-val, a valaha volt legnagyobb tornádónál is erőteljesebben csapott le a városra, és minden épületet lerombolt. A település 8000 lakosa és a helyi állatok közül senki sem élte túl az eseménysorozatot, csontjaikat darabokban sodorta szerteszét a hatalmas energia. Körülbelül egy perccel később a Tall el-Hammamtól 22 kilométerre, nyugatra fekvő Jerikó városát is elérte a lökéshullám és a forróság – a város kőfalai leomlottak, Jerikó porrá égett.
Amikor évekkel ezelőtt Tall el-Hammmamba érkeztek a régészek, arról egyből megbizonyosodtak, hogy valamiféle óriási tűzvész pusztította el a várost, ugyanis másfél méter vastagon egy szénből, hamuból, valamint olvadt agyagból és fémből álló réteg borította azt. Az olvadékok láttán egyértelmű volt, hogy nem vulkánkitörés, földrengés vagy háború okozta a pusztulást.
A kutatók a becsapódási események modellezésével kiszámították, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján egy kisebb méretű aszteroida csapott le a városra – hasonló ahhoz az 50-60 méteres meteorithoz, amely 1908-ban, Szibériában 80 millió fát tarolt le egy pillanat alatt. Ezt támasztották elő azok a sokkoltkvarc-leletek, amelyeket a feltárás helyszínén találtak, hiszen azok kialakulásához legalább 5 gigapascal nyomásra van szükség, ezt pedig csak egy meteoritbecsapódás képes előidézni.
A kutatók ugyanakkor egyelőre nem értik, miért vált évszázadokra elhagyatottá a város és tágabb környéke a katasztrófa után. Egy elmélet szerint a robbanás következtében óriási mennyiségű só ömlött a Jordán völgyére a Holt-tenger irányából, ami terméketlenné tette a földet, így nem tudták az életet biztosító haszonnövényeket megtermelni. A környék éghajlatával járó minimális csapadék mellett nagyjából 600 évnek kellett eltelnie, mire az eső teljesen elmosta a sót a földekről.
A város pusztulásának krónikáját nemzedékeken át mesélhették, míg megszületett a bibliai Szodoma története, amelyben Isten a város lakosait bűneik miatt kénköves és tüzes eső által pusztítja el. Az ószövetségi történet és a leletek tanúságának egyezései miatt a kutatók azt sem zárják ki, hogy egy szemtanú elbeszéléséből terjedt tovább a történet, legalábbis az égből hulló tűz és kövek képe, a lakosok azonnali pusztulása, a vakító fény és az egynél több város vesztének (Szodoma és Gomora, ugye) leírása erre utalhat. Ha így történt, akkor ez az emberiség legkorábbi írásos emléke egy kozmikus becsapódásról.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: