Hiába sok gyerek álma, hogy csillagász legyen, a magyar közoktatást hidegen hagyja az űrkorszak
Bár Magyarországon nem készült ilyen irányú közvélemény-kutatás, az általános tapasztalat évtizedek óta azt mutatja, hogy a gyerekeket már egészen kiskorukban magával ragadja a csillagos égbolt, a Nap és a Hold, vagy éppen a hullócsillagok jelensége. Persze amikor egy óvodáskorú azt mondja, hogy csillagász szeretne lenni, ha felnő, még valószínűleg nem tudja, hogy ez a szakma milyen feladatokkal jár, de a közoktatás nem is tesz azért semmit, hogy ezt az érdeklődést fenntartsa a gyerekekben.
„A csillagászat tantárgyi helyzete ma szinte rosszabb, mint akár egy évszázada. A 20. század első felében viszonylag jelentős volt az asztronómia tananyag az iskolákban. A könyvekben az akkori modern ismeretek is gyorsan megjelentek. Az űrkorszak beköszöntével – paradox módon – az oktatásban teret vesztett a csillagászat” – írta Szatmáry Károly, a Szegedi Csillagvizsgáló vezetője és a Szegedi Tudományegyetem professzora 2009-ben. A helyzet azóta sem változott sokat.
Miközben több európai országban már az általános iskola alsó tagozatában előkerülnek a korcsoportnak megfelelő csillagászati témák, középiskolában a fizikaoktatásban tölt be központi szerepet, valamint legalább fakultatív tárgyként önállóan is megjelenik a 16 év fölöttiek számára, addig a magyar közoktatásban összesen néhány órát szánnak a csillagászatnak fizika és földrajz órákon, ha egyáltalán eljutnak odáig a tananyagban. „A két tantárgyon belül szétdaraboltan és viszonylag alacsony óraszámban jelenik meg, a gyakorlatban sokszor csak a sajnálatos »otthon olvassátok el a tankönyvet, órán nincs rá időnk« mondat kíséretében” – írta néhány éve Mészáros Péter győri fizikatanár.
A negyedik ipari forradalom hajnalán különösen fontos lenne a műszaki és természettudományos ismereteket közelebb hozni a diákokhoz, már a tanulmányok korai szakaszában, de a magyar oktatási rendszer egyelőre nem tűnik erre felkészültnek. Mészáros szerint „a csillagászat és űrtechnika vonatkozású ismeretek kiváló szintetizáló jellegű, erősen motiváló hatású témakör lehetne a közoktatásban”, de ezek átadására sem az intézmények, sem a tanárok nincsenek felkészítve, az iskolák pedig jellemzően nem állnak kapcsolatban a gyerekek érdeklődését felkelteni képes tudományos központokkal, csillagvizsgálókkal.
A csillagászat oktatásában rejlő potenciált Szatmáry is felismerte, de ő is hasonló gyakorlati problémákról számolt be 12 évvel ezelőtti írásában: „Tapasztaltam magam is, hogy amikor a fizikaórán csillagászat kerül elő, akkor olyan gyerekek is aktívvá válnak, akik egyébként nem lelkesednek a fizikáért. Régebben sok iskolában volt csillagászati szakkör, de a szakköri rendszer már alig működik. Általában hiányzik a szertárakból a távcső, a diákoknak nem tudják megmutatni az égbolt csodáit.”
„Akik ilyen irányban érdeklődnek, azoknak a szükséges plusz tudást az iskolai oktatáson kívül kell megszerezni, legyen az iskolai szakkör, vagy az, hogy saját maga bújja a könyveket vagy az internetet. Mi ebben próbálunk segíteni” – mondta a Qubitnek Kovács József, az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium tudományos főmunkatársa, aki évek óta részt vesz a középiskolai csillagászati és asztrofizikai versenyek szervezésében és feladatainak összeállításában.
„Innen egyenes út vezethet a csillagászati szakmába”
A középiskolásoknak szóló csillagászati verseny, amit az idei évtől Athletica Galactica néven rendeznek meg, egyben a diákolimpia előszobája is, ami páratlan lehetőséget nyújt a magyar diákoknak, hogy már tizenévesen gyakorlati tapasztalatot szerezzenek arról, mit is jelent csillagásznak lenni. (Az idei versenyre október 7-éig lehet regisztrálni, az első, iskolai fordulóra október 12-én kerül sor.)
Az először 2007-bent megrendezett diákolimpián 2011-től vesz részt Magyarország, és Kovács elmondása szerint az elinduló diákok között minden évben van legalább egy-kettő, aki később megtalálja a helyét szakmában – ma már többen doktoranduszok a korábbi olimpikonok közül, sőt olyan is akad, aki most kezdi posztdoktori tanulmányait a Leuveni Egyetemen, Belgiumban.
A csillagászati diákolimpiának egyben olyan erős közösségépítő szerepe is van, ami a tudományos életben ritkaságszámba megy: akik korábban elindultak a nemzetközi versenyen, és a csillagászat közelében maradtak, szinte kivétel nélkül részt vesznek a következő diákolimpiai generációk felkészítésében.
Kovács József szerint azonban egyelőre nemcsak a csillagászattal megfogható gyerekekhez nehéz eljutni, hanem az érdeklődő tanárokat is nagyítóval kell keresni. „Valljuk meg őszintén, a régi fizikatanári képzésben egy fokkal nagyobb súlyt kapott a csillagászat, mint most, pedig az sem volt nagy részarány.” Ezt a problémát az Athletica Galactica új stratégiájával igyekeznek áthidalni, amely a tanárok felkészítése mellett egy országos szakköri hálózat meghirdetésével, valamint a részt vevő oktatási intézmények, tanárok és diákok számára felajánlott díjakkal (pénzbeli díjazás, tanulmányutak, távcsövek és eszközök) is jár.
„A 2019-es, magyar rendezésű diákolimpia megmutatta, hogy jobb eredményt tudunk elérni, ha a rendelkezésre álló infrastruktúra koncentráltabb és szervezettebb. Vagyis ha a tanárok és a szakmabeliek nemcsak hobbiból, szerelemből csinálják a szervezést, hanem dedikált forrás, idő és szervezői erő van rá, akkor ők tudnak a szakmai feladatokra koncentrálni” – mondta Rózsahegyi Márton, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont projektmenedzsere, a diákolimpikonok felkészítő csapatának szervezést koordináló tagja.
Ez azért is fontos, mert vannak országok, ahol felismerték a versenyben rejlő egyedülálló lehetőségeket, és ezért rengeteg pénzt fektetnek a diákolimpikonok felkészítésébe. „Iránban például azokat a középiskolai diákokat, akik a csillagászati és űrkutatási témákban jól teljesítenek, kiveszik az iskolából, és önálló csillagászati-űrkutatási iskolába tagozzák be őket, ahol sokkal koncentráltabban tanulják ezeket, felépítik őket a versenyre. El is hozzák mindig az aranyérmeket, vagy ha csak ezüstöt nyernek, szomorúak” – mesélte Rózsahegyi. A magyar diákoknak eddig az ezüstérem volt a legjobb eredményük – a közel ötven ország részvételével, ötfős csapatokkal megrendezett olimpián az elért pontszámok alapján több arany-, ezüst- és bronzérmet, valamint dicsérettel járó 4. helyezést is szerezhetnek a versenyzők.
Rózsahegyi a saját példáján keresztül szemléltette, milyen hatással lehet a természettudományos tanulmányokra a csillagászat iránti érdeklődés: „Én sosem voltam túl erős fizikából és matekból, de imádtam, imádom a csillagászatot, és amatőrként 16 éves korom óta foglalkozom vele. Amikor felismertem, hogy jó eséllyel nem én leszek a legerősebb kutató, nem erőltettem tovább, de a csillagászat nagyon erős általános szemléletet adott, és jó érzés volt úgy leülni a fizika tankönyvhöz, hogy meg akarom érteni, mert ez a része érdekel.” Ezért is tartja fontosnak, hogy kommunikálják: a csillagászat multidiszciplináris tudomány, amelynek rengeteg ága van, akár a fizikán vagy a matematikán túl is. „Azt szoktam mondani, hogy ha tudjuk valakiről, hogy orvos, még nem feltétlenül tudjuk, hogy mivel foglalkozik.
Ilyen a csillagászat is, amihez rengeteg kiegészítő tudományág kapcsolódhat: informatika, földtan, planetológia, asztrobiológia, kémia, vagy ha a Mars-utazásra gondolunk, akár pszichológia és szociológia.”
Ha ezzel sikerül bevonni az érdeklődő diákokat a versenyzésbe, és végigcsinálják a három iskolai fordulót, a 20 fős országos döntőt, és bekerülnek a 10 fős felkészítő keretbe, majd az 5 fős olimpiai csapatba, az már elég erős motiváció arra, hogy ebbe az irányba folytassák a tanulmányaikat. „Innen egyenes út vezethet a csillagászati szakmába, ráadásul ma már az országhatárok sem kötik a diákokat. Magyarországon 100-150 fő keresi csillagászattal a kenyerét, de a világ már ebből a szempontból is sokkal nyitottabb, egy diplomával bármelyik országban lehet PhD-képzést végezni” – tette hozzá Kovács József.
A könyvtári szakkörtől a diákolimpián át vezet az út a nemzetközi kutatásokig
Kalup Csilla története szépen példázza mindazt, amiről a szakmabeliek beszélnek. A Jászberényből származó Kalup általános iskolás kora óta csodálattal tekintett az égboltra, de az iskolán belüli lehetőségek híján szakkörök, táborok és saját kutatómunkája révén került kapcsolatba a csillagászattal. Miután részt vett a mára Athletica Galactica néven ismert középiskolai versenyen, majd többször is megjárta a diákolimpiát (versenyzőként és később csapatvezetőként is), ma már az ELTE végzős csillagász hallgatója, mellette pedig az ELKH CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet kutatásaiban is részt vesz.
„A jászberényi könyvtár helyén régebben zsinagóga állt, és amikor felújították az épületet, a tisztelet jeléül úgy gondolták, hogy megtartják az eredeti alaprajzot, tehát lényegében van két tornya. Aztán egy nagyon okos ember megálmodta, hogy az egyik tornyában legyen csillagvizsgáló. Így keveredtem egy bemutató csillagvizsgálóhoz, ahol alakítottunk egy csillagászati szakkört, és lényegében hatodik osztályos koromtól kezdve érettségiig minden héten oda jártam” – mesélte Kalup Csilla a Qubitnek.
Szerinte két lehetséges út áll azon gyerekek előtt, akiket valamilyen szinten érdekel a csillagászat: az egyik az, ha van egy csillagászati témák iránt elkötelezett fizika-, esetleg földrajztanáruk, aki motiválja őket; a másik pedig az, hogy amatőr csillagászkörökbe keverednek, ahogyan ő is. Az érdeklődés aztán a tanulmányokban is megtette a hatását: „Az elején úgy indult, mint egy hobbi, jó volt csillagásztáborokba járni, észlelni, távcsövezni, előadásokat tartani a városban, de ez az évek során kezdett átalakulni komolyabb érdeklődésbe, ahogy egyre jobban beleláttam abba, mi van a távcsövön túl. Mindig is érdekelt a matek és a fizika, és minél jobban beleástam magam a csillagászat révén, annál jobban megszerettem őket.”
A szakkörnek köszönheti azt is, hogy amatőr csillagász mentora révén szinte minden versenylehetőségről értesült, így került kapcsolatba a középiskolai csillagászati és asztrofizikai versennyel is. „Éppen ez a verseny egyik problémája, amiből most próbálunk kilépni, hogy amíg az iskolákban a tanárok nem ismerik jobban a versenyt, addig nagyon korlátozott, hogy kiket ér el a lehetőség. Amikor én jelentkeztem, akkor jellemzően amatőr csillagászok köreiből kerültek ki a résztvevők, ahogy én is. Ráadásul minket a versenyzés élvezete hajtott, az már csak menet közben derült ki, hogy ez egy diákolimpiai válogató” – mesélte Kalup.
Azt, hogy csillagászként szeretné folytatni a tanulmányait, a diákolimpiai felkészülés hatására döntötte el véglegesen, 11. osztályos tanulóként. „Ekkor találkoztam első kézből csillagászokkal, felmehettünk a Mátrába, a piszkéstetői obszervatóriumba, ahol egyébként azóta már dolgozom, és ámuldoztam, hogy ez mennyire jó. Ha belegondolunk, a diákok többsége valójában nem biztos, hogy annyira bele tud látni abba a szakmába, amit kinéz magának, mint az, aki csillagásznak készülve elkezdi velünk a diákolimpiai felkészítést, hiszen ő azonnal bekerül egy csillagászati körbe, láthatja a pályautakat, kérdezhet a lehetőségekről. Ráadásul ez kapcsolatépítési szempontból is egyedülálló.”
Mivel kifejezetten csillagászatot csak mesterképzésen lehet tanulni Magyarországon (azt is csak két intézményben, az ELTE-n és a Szegedi Tudományegyetemen), Kalup az ELTE fizika alapszakára jelentkezett, ahol 2019-ben diplomázott, majd elkezdte a mesterképzést is, amit hamarosan szintén elvégez. Már elsőéves hallgatóként becsatlakozott a Csillagászati Intézet munkájába: „Ez volt az első közvetlen haszna a diákolimpiának, hogy amint véget ért számomra a középiskola, és nem mehettem versenyezni, az első hónapban felmentem Kiss Lászlóhoz a Csillagászati Intézetbe, aki nagyon kedves volt, és fogadott. A diákolimpiáról már ismertük egymást valamilyen szinten, és mondtam neki, hogy szeretnék itt valamit csinálni, amit csak lehet, bármit – jó, lehetőleg ne a padlót kelljen pucolni, hanem valami minimálisan szakmai dolgot. De nagyon lelkes voltam, és mondta, hogy semmi akadálya, és így az egyetem mellett azonnal be tudtam kapcsolódni nemzetközi kutatásokba.”
Jelenleg már a harmadik kutatási témájánál jár az egyetem kezdete óta, most éppen a Kepler- és a Gaia-űrteleszkópok adatainak feldolgozásával foglalkozik. Mint elmondta, a hatalmas adatbázisokban rejlő képeket nem egyszerű feldolgozni, de az ehhez szükséges speciális eljárások a Csillagászati Intézetben hozzáférhetők – ez is mutatja, hogy Magyarország bőven versenyképes világszinten is. Kutatásainak fő célja ugyanaz, mint a legtöbb csillagászati munkának: a végén egy elismert publikáció megjelentetése egy nemzetközi folyóiratban.
Ráadásul Kalup szerint az elmúlt években itthon is bővültek a lehetőségek, egyre több és jobb pályázat vagy ösztöndíj vált elérhetővé a csillagászok számára – vagyis ha valaki hozzá hasonlóan valóra váltja a gyerekkori álmait, és csillagász lesz belőle, akkor attól sem kell tartania, hogy rosszul fizető szakmát választott.
Az Athletica Galactica 2021-es megmérettetésére október 7-ig lehet jelentkezni, a verseny menetéről a hivatalos honlapon lehet tájékozódni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
