A pandémia alaposan lecsökkentette a tudományos kutatási aktivitást

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Bár a koronavírus világjárvány kétségtelenül fellendítette a COVID-19 kutatásokat, más területeken viszont súlyos visszaesést eredményezett. A bezárt laboratóriumok és az utazási korlátozások mellett a kisgyermekes kutatók életét a kényszerűen hosszúra nyúlt 24 órás otthoni gyereknevelés is nehezítette – olvasható a Nature Communications folyóiratban kedden publikált tanulmányban.

Az amerikai Harvard és a Northwestern University tudományszociológusai 2020. áprilisa és 2021. januárja között az Egyesült Államokban és Európában dolgozó 7 ezer kutatót kérdeztek meg arról, hogy miként értékelik saját tevékenységüket összehasonlítva az utolsó békeévvel, vagyis 2019-el. 

Azok a válaszadók, akik nem végeztek COVID-19 kutatást, arról számoltak be, hogy 9 százalékkal csökkent a tudományos folyóiratokban megjelent publikációk és 15 százalékkal a leadott kéziratok száma. A legnagyobb visszaesésről a projektindítások területén számolta be a kutatók, akik szerint ez esetben 36 százalékos csökkenés volt tapasztalható. A nők és az 5 éves vagy annál fiatalabb gyermekek szülei különösen súlyosan érintettek, mivel a többi tudóshoz képest kevesebb projektet indítottak.

Az eredmény egybecseng a szerzők korábbi tanulmányában leírtakkal, amely szerint a tudományos kutatással foglalkozók a világjárvány első hulláma alatt hetente 7 órával kevesebbet töltöttek kutatással, mint általában. A kutatónők és a kisgyermekes tudósok esetében volt a legnagyobb a munkaórák csökkenése. Azokat a kutatókat, akiknek a munkája időérzékeny kísérletektől vagy a laboratóriumi helyiséghez való fizikai hozzáféréstől függött, például a biológiai vagy kémiai tudományok területén dolgozókat ez súlyosabban érintette, mint a matematika, a statisztika vagy más tudományágak kutatóit.

A friss tanulmány szerint idén januárra ugyanakkor a kutatásra fordított idő majdnem visszatért a járvány előtti szintre, mivel a válaszadók csak heti 2 órával kevesebbet dolgoztak, mint korábban. A tudományszociológusok azt állítják ugyanakkor, hogy akár 3 évnél is több időbe telik, amíg a kutatás a koncepcióalkotási fázisból eljut egy publikált cikkig. Így a pandémia hatását enyhíteni hivatott rövid távú intézkedések, mint például a meghosszabbított támogatási határidők és az egy évvel meghosszabbított kinevezési idő, nem biztos, hogy elegendőek lesznek a hosszú távú következmények elleni védekezéshez.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: