Hiába kaptak vakcinát a fejlődő országok, ijesztően kevesen hajlandók beoltatni magukat

2022.01.04. · tudomány

Különös és aggasztó új trendekre figyeltek fel a kutatók: miközben korábban az volt a baj, hogy a szegényebb országoknak csak későn jutott vakcina, és akkor sem mindig elegendő, most már a legtöbb helyen elérhető az oltás, csak éppen alig kérnek belőle. Ez azért is különös, mert az előzetes felmérések szerint az alacsony vagy közepes bevételű országokban jóval népszerűbbnek számítottak a vakcinák, mint a gazdagabbakban.

Legalábbis elméletben: Nepálban például, ahol a régebbi közvéleménykutatások szerint a megkérdezettek 97 százaléka mondta azt, hogy szeretné majd felvenni az oltást, mindössze a lakosság 40 százaléka kapott legalább egy adagot a vakcinából, érezhetően csökken az oltakozási kedv: mihelyst hozzáférhetővé váltak a vakcinák, már nem kellettek annyira. Még rosszabb a helyzet Pápua Új-Guineában, ahol egy pár ezer fős minta alapján úgy tűnik, hogy csak a lakosság 3 százaléka van beoltva, a megkérdezettek 80 százaléka viszont azt mondta, hogy bizonytalan a kérdésben vagy nem hajlandó beoltatni magát.

Félnek a mellékhatásoktól

A kétkedők különböző indokokra hivatkozva ódzkodnak az oltástól. Az a világ minden táján megfigyelhető, hogy tartanak a vakcina mellékhatásaitól, ahogyan az is visszatérő érv, hogy túl gyorsan fejlesztették ki őket, és nem bíznak bennük. Az is bizalmatlanságra adhat okot, hogy a világjárvány során gyakran még az általában megbízhatónak tartott forrásokról is kiderült, hogy tévedtek, illetve az újabb kutatási eredményeknek megfelelően változtak az oltások ajánlásai is, ami szintén bizalmatlanságot kelthet azokban, akik még nem adatták be maguknak a vakcinát.

Ahmed Mushfiq Mobarak, a Yale Egyetem közgazdásza szerint a vakcina iránti igényben fontos tényező a bizalom: azokban az országokban, ahol az emberek úgy gondolják, hogy a kormány jól kezeli a járványhelyzetet, nagyobb arányban fogadják el a vakcinákat is. Rupali Limaye, a Johns Hopkins Egyetem viselkedéskutatója szerint az sem használt sokat a vakcinák megítélésének, hogy ilyen sokat kellett rájuk várni: az, hogy a szegényebb országokhoz lassan érkeztek meg az oltások, sokak számára úgy tűnik, hogy a nyugat csak koncot vetett nekik – olyan oltást, amire otthon már nincs szükség, és ezért is vonakodnak beadatni maguknak (nem is beszélve a nyugat iránti általános bizalmatlanságról, ami szintén visszatartó tényező lehet).

Már van, de nem kell

Espoir Malembaka, a Johns Hopkins Egyetem epidemiológusa szerint a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén négyféle vakcina közül lehet válogatni, mégis alig adatja be őket valaki, aki pedig mégis, az csak azért, hogy repülőre szállhasson. Más kutatók szerint a gyarmati örökség lehet a ludas abban, hogy Afrikában ekkora gyanakvással tekintenek a vakcinákra, sokan nem bíznak nagyon semmiben, ami nyugatról érkezik.

photo_camera Betegek ugyan akadnak a Kongói Demokratikus Köztársaságban, de nem tombol az oltási kedv Fotó: MIGUEL MEDINA/AFP

Dél-Afrika néhány nappal az omikron variáns megjelenése előtt utasított vissza egy szállítmány Pfizer és Johnson & Johnson oltóanyagot, mert olyan kevesen kértek belőle, hogy megromlott volna. Namíbia, Zimbabwe, Mozambik és Malawi szintén nem kér több oltást, mert nekik is csak a nyakukon maradna. India egyes vidékein a vakcinák harmadát lehet beadni, a többire nincs igény.

Akárhogy is legyen, Afrika (és általában a szegényebb országok) átoltottsága kétségbeejtően alakul, még abban az esetben is, ha lenne mit beadni. Salim Abdool Karim, a Dél-Afrikai AIDS-kutató Központ (CAPRISA) igazgatója szerint a kontinensre érkező oltásoknak mindössze a 64 százalékát adták be. Dél-Afrikában mindössze a lakosság 44 százaléka kapott legalább egy oltást, mégis csak negyedannyian kérik a vakcinát, mint szeptemberben.

Álhírek és kampányok

Nem a gyanakvás jelenti az egyetlen akadályát a minél szélesebb körű oltások számára: a szegényebb országokban a tömeges oltási akciók túlterhelik az eleve gyenge lábakon álló egészségügyet. Matshidiso Moeti, az WHO afrikai igazgatója szerint további problémát jelent az álhírek gyors terjedése: ezek gyakran hamarabb érnek el az emberekhez, mint a valódiak, és aki egyszer már elhitte, hogy impotens lesz az oltástól, vagy hogy a vírus nem is létezik, azt később is nehezebb lesz meggyőzni arról, hogy adassa be magának az oltást.

photo_camera Fotó: LUCA SOLA/AFP

További népszerűsítő kampányokra lenne szükség, de ezekre alig szánnak pénzt: Saad Omer, a Yale Egyetem epidemiológusa szerint nem csoda, hogy az emberek nem állnak sorban a vakcináért, ha nem is tudnak róla semmit, legfeljebb néhány álhírrel találkoztak. Az eddigi kampányok Afrikában nem nevezhetők éppen sikeresnek, a dél-afrikai próbálkozás ráadásul több sebből is vérzett: egyrészt angolul tartották, miközben ez az országban csak a negyedik leggyakoribb nyelv, másrészt a tévében adták, miközben a legtöbb embert elérő csatorna még mindig a rádió. A regisztrációs törekvések sem voltak sikeresek, sokaknak ugyanis nincs internethozzáférésük.

Egyenlő elosztás helyett igényfelmérésre lenne szükség

Nem elszigetelt problémáról van szó: minél kevesebben oltatják be magukat, annál nagyobb az esélye annak, hogy kifejlődik egy új variáns. Az oltásellenesség a nyugati országokban is problémát okoz, Omar szerint pedig amíg ezt nem lehet megfelelően kezelni, reménytelen, hogy Afrikában vagy Ázsiában elfogadják a vakcinákat. Miközben a dél-afrikai tájékoztató kampány többek között az angol nyelv használata miatt bukott meg, úgy tűnik, az álhírek és az oltásellenes tartalmak gond nélkül terjednek a kontinensek között – ha pedig a nyugati országok a saját lakosaikat sem képesek meggyőzni róla, hogy adassák be maguknak az oltást, nehéz elképzelni, hogy hogyan boldogulnának egy ilyen gyanakvó környezetben.

Mobarak és Saad szerint a megoldás részben legalábbis az lenne, ha oda szállítanák a vakcinákat, ahol szükség van rájuk: bár a Kongói Demokratikus Köztársaságban és India vidéki területein nem kérnek belőlük, akadnak olyan országok, ahol szívesen fogadnák őket, csak nekik eddig nem jutott. Emellett több pénzt kellene szánni az oltás melletti kampányra és a tájékoztatásra is, hátha sikerül megfordítani a vakcinaszkeptikus trendeket. Ha nem, még hosszú éveken át elhúzódhat a járvány.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás