Korona? Milyen korona? Elolvastuk a vírusrelativizálás bibliáját, hogy neked ne kelljen

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Akinek már nagyon hiányzott a Vészhelyzet vagy a Doktor House, fellélegezhet: itt a legújabb egészségügyi tematikájú sikersztori! A főbb szerepekben ezúttal Dr. Karina Reiss, a Kieli Egyetem mikrobiológia-professzora és férje, Dr. Sucharit Bhakdi thai-német nyugalmazott mikrobiológia-professzor. Magyar hangjuk az Orvosok a Tisztánlátásért színeiben a Magyar Orvosi Kamara által megtagadott Dr. Pócs Alfréd, eredetileg ortopéd és traumatológus szakorvos, őseredetkutató; Dr. Tamasi József, eredetileg belgyógyász és dietetikus, egyébként természetgyógyász, 25 szakterület szakértője, többet között a homeopátiáé, a bioenergatikáé és a biorezonanciáé; illetve Dr. Gődény György gyógyszerellátási szakgyógyszerész, színész, politikus, többszörös bajnok testépítő és amerikaifutball-játékos. 

Az Orvosok a Tisztánlátásért saját leírása szerint egy orvosokat és egészségügyi dolgozókat tömörítő szervezet, ami az igazságot kutatja; nem szeretné „feláldozni a nyájhoz tartozás oltárán az igazságot”, nem az aktuális politika és a gyógyszeripar érdekeit szolgálja, hanem a páciensekét, és „mindenkit meghallgat”. Sőt nemcsak hallgat, hanem a saját hangját is hallatja: a fent bemutatott doktorokat az köti össze, hogy közösen jegyzik a Koronavírus - Vaklárma? című kötetet, aminek eredetije németül 2020-ban jelent meg Corona – Fehlalarm? címen egy osztrák kiadónál, a Goldegg Verlagnál Dr. Reiss és Dr. Bhakdi tollából, majd villámgyorsan, egy koronavírus-hullámnyi idő alatt lefordították magyarra, és még ugyanabban az évben megjelent a hazai kiadás. 

Ehhez rendhagyó módon három előszó is készült: az egyiket Dr. Gődény jegyzi, a másikat Dr. Pócs, a harmadikat Dr. Tamasi, a kiadó pedig nem más, mint Dr. Tamasi József cége, a főtevékenységként általános járóbeteg-ellátással foglalkozó Tamasi Kft. Mivel a vékonyka, 157 oldalas kötet (amiből 15 hivatkozás és mellékletjegyzék) máig kapható az online könyvkereskedőknél, sőt ott virít a legnagyobb könyvesboltok Egészség feliratú polcain, joggal merül fel a kérdés: mi van ebben a könyvben, és hogy lehet, hogy 2020 októberében a második helyen szerepelt a Spiegel bestsellerlistáján, Ausztriában és Svájcban pedig egyenesen a csúcsra jutott a non-fiction kategóriában? 

Vírusfürdő

A koronavírus semmivel sem veszélyesebb vagy halálosabb, mint a szezonális influenza, sőt, ha pusztán a számokat nézzük, talán még ártalmatlanabb is annál – írja könyvében Reiss és Bhakdi. A számok pedig a kötet írásakor azt mutatták, hogy minimális volt a kimondottan a covid által okozott elhalálozás, amikor pedig mégis haláleset történt, szinte mindig jelen volt egy vagy több súlyos alapbetegség: elhízás, cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák. Vagyis, állítják a szerzők, covidban csak az amúgy is arra hajlamosabb öregek és a már eleve beteg páciensek halnak meg. Aki viszont nem öreg és nem beteg, könnyen azt hiheti, hogy érvényes rá az Orvosok a Tisztánlátásért negyedik tagjának, Dr. Lenkei Gábornak (egykori általános orvos, majd vállalkozó, szcientológus, a gyógyszermaffia felkent ellensége) elhíresült mondása, miszerint „belefeküdhetek egy kád koronavírusba, akkor sem lesz semmi bajom” (Bhakdiék könyve természetesen Dr. Lenkei a honlapján is megrendelhető).

Mivel Reiss és Bhakdi is Németországban volt professzor, a kötet jelentős része a német intézkedéseket és lezárásokat elemzi, próbálja feltárni azok előnyeit és hátrányait. Az előnyöket egyetlen karcsú, ám elegáns kérdőjellel intézi el („?”), míg a hátrányoknak terjedelmes listát szentel. A kötet állítása szerint mivel a koronavírus se nem halálos, se nem érdekes, se nem veszélyes, se nem aggasztó, ezért gyakorlatilag bármilyen védekezés, kiváltképp lezárás, szinte az emberellenes bűncselekmény kategóriájába esik, és a lezárások okozta gazdasági, kulturális és pszichológiai károk önmagukban is felmérhetetlenek, a koronavírus kontextusában pedig kimondottan gyalázatosak.

?

Az már csak hab a tortán, hogy a szerzők szerint a koronavírus elleni oltásokra egy fillér is sok, hiszen feleslegesek, haszontalanok, mi több, veszélyesek (tegyük hozzá, hogy csupán a koronavírus ellen akkor még tesztelés előtt/alatt álló oltásokat minősítik ilyen negatívan, és nem általában véve oltásellenesek). De persze mindez teljesen mindegy, hiszen a koronavírus első hulláma 2020 májusáig lecsengett, teljesen természetes módon, ahogy annak megfázáshoz hasonló jellege miatt lennie is kellett, több pedig, állították akkor a szerzők, nem lesz. 

A sors viszont úgy hozta, hogy évvel később a Goldegg Verlagnál megjelent Reiss és Bhakdi újabb kötete, amelynek címe Corona Unmasked  (a leleplezett, illetve a maszktól megfosztott koronavírus), amiben látszólag engedékenyebb hangot ütnek meg, amikor azt mondják, hogy nem az egyetlen igazságot akarják közvetíteni mindent kizáró módon, hanem pusztán a média által elhallgatott tényeket akarják a felszínre hozni. Ám amikor a kötet végén arról beszélnek, hogy nem akarnak a kormányok által irányított zombivá válni a tudományos alapot nélkülöző víruskezelés miatt, látszik, hogy a hangvételt és a mondanivalót tekintve nincs nagy különbség a két kötet között. Annyiban viszont mindenképp változott a helyzet, hogy Bhakdi anyaintézménye, a Mainzi Egyetem elhatárolódott volt professzorától a járványról alkotott nézetei miatt, tavaly pedig kiadója, a Goldegg is száműzte szerzői közül, miután Bhakdi a fejébe vette, hogy a Die Basis nevű vírustagadó párt színeiben bejut a parlamentbe, és egy kampányvideójában több antiszemita megnyilvánulás mellett kijelentette, hogy Izrael rosszabb, mint a náci Németország volt, illetve hogy a zsidók eltanulták a náciktól a gonoszságot.

A jogos kritika csírája

Tény, hogy sok mindent lehet kritizálni az egyes kormányok járványkezelésében, a tudósok kommunikációjában vagy a média hozzáállásában. Reiss és Bhakdi vissza-visszatérő elgondolása, hogy az egész koronavírus-járvány lényegében nem más, mint médiafelhajtás. Ahogy Dr. Gődény írja előszavában: „2020 során a gondolkodó ember számára teljesen világossá vált, hogy a világ az általunk érzékelt formájában szinte kizárólag a média által létezik”, ez a média pedig pusztán félelmet és pánikot kelt, „hogy totális befolyást gyakorolhasson az életünkre”. A doktor által megfogalmazott metafizikai alapvetés csírájában akár még igaz is lehetne, csakhogy az igazság csírája éppen olyan, mint a Luca-búza: ha elülteted egy táblába, valamennyi biztosan ki fog kelni, így a siker garantált. Reiss, Bhakdi és mások esetében a teljesen jogos kritikai észrevételek pusztán a táptalajt biztosították a saját, nagyon hasonló alapokra építkező, a tudományos konszenzust felrúgó elméleteik számára. Nézzünk néhány példát!

Tesztelni? Minek?

Reiss és Bhakdi szerint a tesztelés több ok miatt is felesleges, de legelőször és legfőképp azért, mert úgysem tudunk meg belőle semmit, hiszen a koronavírustesztek pontatlanok. Van közöttük fals pozitív, fals negatív („ennyit a tesztek pontosságól”), meg persze nem minden fertőzött beteg is egyben, így valójában, ha pontos is lenne a teszt, akkor sem lenne értelme, de így, hogy még pontatlan is, tényleg minden mindegy. 

Abban igazuk van a szerzőknek, hogy a tesztek pontatlanok, az orvosokat pedig nyilván lehet korholni azért, mert nem tudtak hetek alatt előállni egy olyan teszttel, ami képes pontosan kimutatni egy speciális vírust, mindezt olyan formában, hogy azt milliószámra sokszorosíthassák, lehetőleg persze nem a világ pénzéért. De mindezt ők is elismerik, amikor azt állítják, hogy „mindenesetre tényleg nincs olyan laboratóriumi teszt, ami 100%-ig megbízható lenne”. Ebben az esetben a tesztek tökéletlensége legfeljebb egy lábjegyzetet érdemelne. Ám Reiss és Bhakdi arra játszanak, hogy egyetlen bekezdésen belül két vasat is üthetnek: kacsinthatnak a talán még velük tartó orvoskollégák felé azzal, hogy a tesztek bizonytalan eredményt adnak, majd a következő mondatban már azt üzenik a szkeptikus olvasónak, hogy a koronavírusra vonatkozó semmilyen számnak ne higgyen, hiszen lám, a tesztek is mennyire megbízhatatlanok.

Vitaminok itt is, ott is, amott is

Reiss és Bhakdi többször is kiáll az egészséges életmód, a friss levegő, a mozgás, a táplálkozás sokszínűsége és a vitaminok mellett, csakhogy ha valaki egy járvány kitörése után kezd el mozogni és vitamint reggelizni, az feltehetően már elkésett. Amikor pedig az ENSZ Egészségügyi Világszervezetét, a „globális érdekeknek kitett” WHO-t és a nagy gyógyszergyártókat, a Big Pharmát ostorozzák, sokak részben megalapozott véleményének adnak hangot, hiszen a WHO számos hibát elkövetett a járvány kezelése során, mint ahogy az is tény, hogy a gyógyszergyártó cégek a piacról élnek, és profitot szeretnének termelni, ahogyan az egyébként a Bhakdiék által ostorozott „Kapitalizmusban” megszokott. A szerzők véleménye ugyanakkor kísértetiesen egybecseng a magyar doktorokéval, akik honlapjukon rögtön azzal indítanak, csupa nagybetűvel, hogy „Nem a vakcinát hozták létre egy vírus ellen, hanem a vírust hozták létre a vakcinákért… nincs más lehetőségünk, mint az ellenállás.” De ha már ilyen fontosak a vitaminok és táplálékkiegészítők, talán az sem mellékes, hogy az Orvosok a Tisztánlátásért doktorai sikeresebbnél sikeresebb vitamingyártó cégekben érdekeltek valamilyen formában; a Lenkei érdekeltségébe tartozó vállalkozások például 2020-ban, a világjárvány kitörésének és a kötet megjelenésének évében közel 3,5 milliárd forintos árbevételt értek el.

A Koronavírus – Vaklárma? című könyvet, mint említettük, itthon Dr. Tamasi cége adta ki, így talán az sem meglepő, hogy a kötet orvosszakmai lektora nem más volt, mint Dr. Tamasi, felelős kiadója pedig meglepetésre Dr. Tamasi. A magyar kiadás utolsó oldala a Tisztánlátásért közösség és a természetes gyógymódokat tudományosan kutató Caraka Alapítvány pénzügyi platformjának egész oldalas reklámja. (A doktor ezen kívül még legalább egy, szintén 2020-ban kiadott könyvet jegyez szerzőként; annak az a címe, hogy Böjtterápia, avagy „kés nélküli műtét”, társszerzője pedig egy másik doktor, Dr. Tamasi-Mohai Katinka.)  

A kötet jelentős része a járvány miatt elrendelt lezárások negatív gazdasági, társas és pszichológiai hatásait vizsgálja. Reiss és Bhakdi helyesen látja, hogy ezek a lezárások súlyos következményekkel jártak. A munkanélküliség, az elszigeteltség, a magány, a depresszió, a családon belüli erőszak, az alkoholizmus, az elszalasztott kamaszkor sokakat még annál is jobban megviselt, mint azt az első hullám végén a szerzők gondolhatták. De egyrészt a probléma sokkal mélyebben gyökerezik, mint a puszta lezárásokban, másrészt abból, hogy a politikusok kapkodva, összevissza hoznak rendeleteket, még nem következik, hogy azok teljesen értelmetlenek. Reissék egyik legnagyobb csúsztatása, hogy egy kalap alá veszik a járvány politikai és tudományos dimenzióját, és a politikusok esetleges hibáit tudományosan hangzó érvként tálalják.

A végső érv: ha elhiszed, birka vagy 

Az az olvasó, aki kicsit is ad magára, és van némi önbecsülése, nem akar szembemenni Reiss és Bhakdi nézeteivel, ők ugyanis kifejezetten ravasz módon érvelnek. Minden egyes, számukra kétséges állítás után felteszik az olvasónak a retorikai kérdést: De ENNYIRE buták lennének? Tényleg? Ezt nem lehet és nem is akarjuk elhinni. Miután pedig felsorolják a járvány kezelése során bevezetett, olykor valóban szélsőséges korlátozásokat, mindössze azzal kommentálják őket, hogy „aki ezek mögött nem érzi a diktatúrát, az átaludta a történelemórákat. Csak a gyomorgörcs, a rosszullét és a mély nyugtalanság marad. Azért is, mert olyan gyorsan történt minden, és azért is, mert olyan sok intelligens ember ilyen rövid időn belül birkává vált.” Birkává pedig nyilván senki nem szeretne válni, így a retorika hatásos, függetlenül az egyes állítások igazságtartalmától.

De ha már nem akar birkaként élni a világban, miért éppen Dr. Reissnek, Dr. Bhakdinak, illetve az előszavakat jegyző Dr. Gődénynek, Dr. Pócsnak és  Dr. Tamasinak higgyen az ember? 

  • Azért, mert mellettük áll a tudomány? Ha az olvasónak fontos a tudomány, akkor miért azokat az szerzőket követi, akik már vagy semmilyen, vagy nagyon laza szálakkal kötődnek az intézményes tudományos közösségekhez? 
  • Azért, mert ők őszinték, és a Big Pharmával ellentétben nem érdekli őket a pénz? Ez nagyon jó indok lenne , de akkor miért hinnénk valakinek, aki a magyar hivatalos szervek által korábban megkérdőjelezett gyógykészítményeket árult, azóta pedig táplálékkiegészítőkből és vitaminokból tett szert jelentős bevételre? 
  • Azért, mert a számok őket igazolják? A számokat nehéz követni, leginkább azért, mert az illetékes hivatalos szervek sokszor hiányosan vagy rosszul kommunikálnak. De akkor mi garantálja, hogy a doktorfogat számai valóban helyesek? Mennyivel jobb az ő hozzáférésük a valódi számokhoz, mint azoké az orvosoké, akik minden napjukat laborokban és betegek közt töltik?

Nem mind arany, ami polcon van

Reiss és Bhakdi könyve a mai napig kapható a könyvesboltokban, online és offline egyaránt. A német nyelvű kiadásból hetek alatt több mint 200 000 példány fogyott, és sokáig vezette a sikerlistákat – nem csoda, hogy a magyar boltok is lecsaptak rá. Persze ha létezik vírustagadás, márpedig létezik, akkor természetes, hogy megjelennek vírustagadó könyvek, amelyek akár még az egészséges párbeszédet is elősegíthetnék, de mint láthattuk, ez a kötet erre teljesen alkalmatlan. Reiss és Bhakdi maguk is párbeszédet kívánnak, miközben az olvasónak könnyen az a benyomása támad, hogy inkább csak a saját érdekükben hivatkoznak a demokratikus párbeszéd elveire, hiszen a kötetben közel sem mutatják be az őket kritizáló véleményeket. Így összességében elmondható, hogy ez a könyv és annak magyar kiadása nemcsak szakmai, tudományos, hanem etikai szempontból is vállalhatatlannak tűnik. 

Dr. Karina Reiss és Dr. Sucharit Bhakdi: Koronavírus—Vaklárma? Tények, számok és háttérösszefüggések. Fordította: Csikós Anett. Közreműködött: Tumpek Orsolya. Orvosszakmai ellenőrzés: Dr. Tamasi József. Felelős kiadó: Dr. Tamasi József. Budapest, Tamasi Kft. 2020. 157 oldal, 4500 Ft.

A szerző az MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoport vezetője, és a PTE ÁOK Transzdiszciplináris Kutatások Intézetének munkatársa.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: