Közel egy éve jelentették be, hogy a brit klinikai vizsgálatok etikai testülete jóváhagyta azt a kutatást, amely során egészséges embereket terveztek megfertőzni a covidjárványt okozó koronavírussal, hogy elsőként vizsgálják részletesen a vírus működését a fertőzés teljes időtartama alatt – attól kezdve, hogy egy személy először találkozik a vírussal, egészen addig, amíg a kórokozó látszólag eltűnik a szervezetből.

Kedden ismertették az Imperial College London kutatóinak vezetésével lebonyolított, Human Challenge Programme nevű klinikai vizsgálat eredményeit, és számos kulcsfontosságú felismerést mutattak be, többek között azt, hogy

• a tünetek nagyon gyorsan, átlagosan két nappal a vírussal való találkozás után kezdenek kialakulni;
• a fertőzés a torokban jelenik meg először;
• a vírusmennyiség a fertőzés után körülbelül öt nappal tetőzik;
• és ezen a csúcsponton már lényegesen nagyobb mennyiségben fordul elő az orrban, mint a torokban.

A mérföldkőnek tartott vizsgálat, amelyre a Royal Free Hospital nevű londoni oktatókórházban került sor, azt mutatja, hogy az önkéntesek kísérleti fertőzése reprodukálható, és mivel egészséges fiatal felnőtteknél nem okozott súlyos tüneteket, a módszer megalapozhatja a covid elleni vakcinák és gyógyszerek tesztelésére irányuló jövőbeli vizsgálatokat. A kutatók azt is kiemelték, hogy a laterális áramlási tesztek (LFT), vagyis a covidra optimalizált gyors antigéntesztek megbízhatóan jelzik, hogy a fertőző vírus jelen van-e az adott személyben, azaz képesek-e átadni a fertőzést másoknak.

Súlyos tünetek hiányában a szaglásvesztés volt a legnagyobb baj

A kutatásban 36 egészséges, 18 és 30 év közötti, covid ellen nem oltott és a SARS-CoV-2 koronavírussal korábban nem fertőzött önkéntes férfi és nő vett részt, akik alacsony dózist kaptak a pandémia korai szakaszából származó, még az alfa variáns megjelenése előtti koronavírusból, amit egy kórházi betegből nyertek ki, és amit orrcsepp segítségével juttattak a szervezetükbe. Ezután két héten keresztül, kontrollált környezetben figyelték meg őket a klinikán, és hajtottak végre rajtuk vizsgálatokat.

Az önkéntesek közül 18-an fertőződtek meg, közülük 16-nál enyhe vagy közepes mértékű, megfázásszerű tünetek jelentkeztek (orrdugulás, orrfolyás, torokfájás, tüsszögés), míg néhányan fejfájást, izom- és ízületi fájdalmakat, fáradtságot és lázat is tapasztaltak. Súlyos tünetek egyik alanynál sem jelentkeztek, míg két résztvevőt azért kellett kizárni a vizsgálatból, mert a kezdeti szűrés és a kísérleti fertőzés tervezett időpontja között antitestek jelentek meg a szervezetükben, vagyis természetes úton kapták el a fertőzést.

Tizenhárman számoltak be arról, hogy átmenetileg elvesztették a szaglásukat, de az 90 napon belül helyreállt szinte mindenkinél, három résztvevő kivételével, akik valamivel lassabb, de szintén javulást észleltek a fertőzést követő három hónap során. A kutatók nem észleltek elváltozást az alanyok tüdejében, és súlyos mellékhatások sem fordultak elő – az alanyok állapotát a klinika elhagyása után 12 hónapig nyomon követik, hogy az esetleges hosszú távú hatásokat is vizsgálni tudják.

A lappangási idő sokkal rövidebb, mint eddig hitték

Mivel a koronavírussal fertőzött személyeket általában csak akkor azonosítják, amikor azok észlelik a tüneteket, a vizsgálat egyedülálló betekintést nyújtott a fertőzés korai szakaszába. Így derült ki, hogy a vírus lappangási ideje valószínűleg sokkal rövidebb, mint az eddigi becslések: a 18 fertőzött alanynál a vírussal való érintkezéstől a korai tünetek megjelenéséig átlagosan mindössze 42 óra telt el, miközben a koronavírus lappangási idejét 5-6 napra szokták becsülni.

Az ezután következő szakaszban meredeken emelkedett a résztvevők orrából vagy torkából vett mintákon kimutatott vírusmennyiség, ami átlagosan a fertőzés után öt nappal érte el a csúcsot. A laboratóriumi vizsgálatokban átlagosan még kilenc nappal a fertőzés után is nagy mennyiségű fertőző vírust mutattak ki, de volt, aki még 12 nappal később is potenciálisan fertőző volt, így ezek az eredmények alátámasztják a legtöbb irányelvben javasolt izolációs időszakot.

A torokban jelentkezik először, de orron át jobban fertőz

Abban is voltak különbségek, hogy hol találták a legtöbb vírust: bár elsőként a torokban jelent meg a kórokozó (átlagosan 40 óra után, szemben az orrban mért 58 órával), a vírus mennyisége itt alacsonyabb volt, és hamarabb is tetőzött, mint az orrban. Mivel az orrban jelentősen magasabb volt a vírus csúcsmennyisége, a kutatók szerint orrból potenciálisan nagyobb a vírusszóródás kockázata, mint szájból – ez pedig rávilágít a megfelelő, a száj mellett az orrot is takaró maszkhasználat fontosságára.

A résztvevők alacsony száma miatt a kutatók újabb, több alanyon végzett klinikai vizsgálatokat javasolnak, amelyek során szeretnék meghatározni, hogy miért fertőződnek meg egyes emberek, és mások miért nem. Az újabb kísérletekben a delta variánsból származó vírusmintát használnák, amelynek biztonságos dózisú előkészítése már folyamatban van.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: