Az űrből sugározna napenergiát a Földre egy kezdeményezés, amit a brit kormány is támogat
A brit kormány komolyan veszi azt a javaslatot, amely szerint 16 milliárd fontból (ez 7000 milliárd forint) egy hatalmas naperőművet kell építeni az űrben, ahonnan aztán a Földre lehetne sugározni a megújuló energiát – jelentette be a héten George Freeman, Nagy-Britannia tudományügyi, kutatási és innovációs minisztere, aki korábban kockázatitőke-befektetőként is tevékenykedett. „Készen állunk a bátor megoldásokra. Nem fogjuk tudni az egészet finanszírozni, de támogatjuk az ehhez hasonló ökoszisztémákat” – mondta Freeman a Space Energy Initiative (SEI) program potenciális magánbefektetőinek és mérnökeinek találkozóján.
A SEI projekt keretében egy körülbelül 5 kilométer hosszú, több ezer tonnás műholdat szerelnének össze robotok segítségével a Föld körüli pályán. A nagyméretű fényvisszaverők a napelemekre irányítanák a Nap fényét, majd az így termelt energiát magas frekvenciájú rádióhullámokká alakítanák át, és egy ellipszis alakú, nagyjából 6 x 12 kilométeres földi vagy tengeri vevőállomásra sugároznák.
A tervek szerint egy műhold 2 gigawatt áramot termelne a hálózatnak, ami nagyjából egy atomerőmű teljesítményének felel meg. Mivel a műholdat az idő több mint 99 százalékában a Nap világítaná meg, éjjel-nappal, időjárástól függetlenül képes lenne áramot termelni. A SEI támogatói szerint a rádióhullámok sugárzása is biztonságos lenne, hiszen az energiaintenzitása az Egyenlítőnél mérhető napsugárzás kevesebb mint negyedét teszi ki – azt azért hozzáteszik, hogy a repülőgépek kommunikációjára gyakorolt hatásáról még további kutatások szükségesek.
Az ötlet nem új (ahogy sok más modern technológia, ez is visszavezethető Isaac Asimovig), de sokáig elképzelhetetlen volt, hogy finanszírozható legyen egy ilyen kezdeményezés. A brit kormány által rendelt megvalósíthatósági jelentés szerint azonban az űrkutatásban érdekelt magánvállalkozások, például a SpaceX olyan szintre tudnák csökkenteni az egyes alkatrészek űrbe szállításának költségeit, hogy az már gazdaságilag is értelmezhető legyen. A britek arra is számítanak, hogy szövetségeseik, így az európai országok mellett az Egyesült Államok vagy Japán is beszállhat majd a radikális technológia finanszírozásába – így pedig már nem is olyan elképzelhetetlen egy kiterjedt polgári, űralapú napenergia-fejlesztési program.
A SEI társelnöke, Martin Soltau szerint egy összesen 15 napelemes műholdból álló konstelláció a 2040-es évek közepére Nagy-Britannia várható áramszükségletének mintegy 30 százalékát tudná biztosítani – ahogy azt is megjegyezte, hogy még az űrbéli naperőművek mellett is szükség lesz innovatív energiatermelési technológiák kifejlesztésére, ha a teljes karbonmentesség a cél.
Az űrnaperőmű fejlesztéséhez kezdetben 300 millió fontra van szüksége a kezdeményezőknek, az első teljes körű rendszer létrehozása a becslések szerint 16 milliárd fontba kerülne, és nagyjából 12 évig tartana.