Mesés gyémántlelőhelyek boríthatják a Merkúr felszínét

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Gyémántlelőhelyekkel lehet tele a Merkúr, és ezt a bolygó grafitkérgét több milliárd éven keresztül érő meteoritbecsapódások okozhatták – mondta előadásában Kevin Cannon bolygókutató a texasi Hold- és Bolygótudományi Konferencián. Cannon számítógépes szimulációi alapján úgy becsülte, hogy ezek a becsapódások a kis méretű bolygó kérgének harmadát változtatták gyémántmezővé. 

A gyémánt óriási hőmérsékleten és hatalmas nyomás alatt jön létre. A Földön ezek az értékes drágakövek mintegy 150 kilométeres mélységben keletkeznek, majd vulkánkitörések alkalmával vándorolnak a felszínre. A meteoritok tanulmányozásával a kutatók azonban arra jutottak, hogy gyémántok ütközéskor is keletkezhetnek. Cannon, a goldeni Colorado School of Mines kutatója szerint a becsapódások során tapasztalható rendkívül magas nyomás és hőmérséklet könnyen eredményezheti a szén gyémánttá alakulását.

Cannon elméletét a Naphoz legközelebb lévő bolygó vizsgálatával tesztelte. A Merkúr felszínének megfigyelése és megolvadt kőzetekkel folytatott korábbi kísérletek azt mutatják, hogy a bolygó kérge egy ősi grafitréteg maradványait rejti, a grafit pedig a szén egyik allotróp módosulata. A tudósok szerint a Merkúrt keletkezésekor magmaóceán borította, majd abból a magmából kristályosodott ki egy grafitréteg. Ezt követte a folyamatos meteoritbombázás, aminek hatására a Merkúr felszínét mindenhol kráterek tarkítják, és Cannon elmélete szerint a becsapódó meteoritok a grafitréteg jelentős részét gyémánttá alakították. 

Elmélete kipróbálásához Cannon számítógépes szimulációt alkalmazott: kipróbálta, milyen hatással lehetett a bolygó grafitrétegére a meteorit-becsapódások 4,5 milliárd évnyi sorozata. Az eredmények azt mutatják, hogy ha a Merkúrt 300 méter vastag grafit borította, akkor a meteoritok 16 billiárd tonna gyémántot termeltek volna – a Föld becsült gyémánttartalékainak 16-szorosát.

Simone Marchi, a boulderi Southwest Kutatóintézet bolygókutatója szerint nincs okunk kételkedni abban, hogy ne keletkezhettek volna így gyémántok; a kérdés az, hogy mennyi maradhatott meg a bolygót érő folyamatos meteoriteső közepette. Cannon szerint viszont ezek a károk elenyészőek lehetnek, mivel a gyémántok olvadáspontja meghaladja a 4000 Celsius-fokot, de következő szimulációiba beveszi ezt a lehetőséget is.

Talán gyémántok keresésére is lesz lehetőség 2025-ben, ekkor érkezik meg ugyanis a bolygóra az Európai Űrügynökség (ESA) és a Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA) 2018-ban elindított BepiColombo űreszköze. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: