Egy új eljárással sikerült meteoritokból nukleotidbázisokat, illetve azok szerkezeti variánsait, úgynevezett izomerjeit kimutatnia egy japán-amerikai kutatócsoportnak, amely a Nature Communications szaklapban számolt be eredményeiről. A japán űrügynökség, a JAXA és a NASA-nál dolgozó amerikai kollégáik évek óta keresik űrből származó mintákban a szóban forgó molekulákat.

A földi élet építőköveiként is emlegetett öt nukleotidbázisból hármat, az adenint, a guanint és az uracilt már évtizedekkel ezelőtt is megtalálták szénben gazdag meteoritokban, a pirmidinbázisok közé tartozó citozint és timint azonban mindeddig hiába keresték. A kutatócsoport most nem forró savas reagensekkel, hanem egyszerű vizes közegben választotta le a molekulákat a meteoritokról, így azok nem sérültek meg. A kulcsfontosságú mozzanat a korábbi kutatásokhoz képest azonban a tudósok szerint az lehetett, hogy a korábbinál sokkal érzékenyebb teszteket használtak az eddig hiányzó nukleotidok kimutatásához, így lényegesen kisebb koncentrációban is ki tudták mutatni azokat.

A nukleotidok két nagy csoportjába, a purin- és a pirmidinbázisok közé tartozó molekulák, az adenin, a guanin, citozin, a timin és az uracil különböző kombinációkban és sorrendben való összekapcsolódásukkal alkotják a földi élet zálogát jelentő DNS-t és RNS-t. Ezek az óriásmolekulák, bennük pedig a nukleotidbázisok sorrendje kódolja – egyebek mellett – a sejtek teljes fehérjeszintézisét. Ezzel a DNS és az RNS molekulák a földi élet kialakulásának a legfontosabb feltételei közé tartoznak, nélkülük a Földön létező élőlények egyikének a kialakulása sem lett volna lehetséges.

A földi élet keletkezéséről két uralkodó hipotézis létezik, egyikük szerint az egy- majd többsejtű élőlények kifejlődésének kiindulási pontjául szolgáló nukleinsavak, az RNS és a DNS, valamint a fehérjék merő véletlen folytán álltak össze bonyolultabb rendszerekké. A másik teória szerint azonban a földi életet végső soron földön kívüli erők hozták létre: a világűrből a Földbe csapódó aszteroidák a felszínükön hordozott szerves molekulák – elsősorban a nukleotidbázisok – révén szabályszerűen beoltották a Földet. Ennek az elméletnek a megerősítéséhez járul hozzá, bár – mint azt a tudósok hozzátették – nem bizonyítja kizárólagos jelleggel a mostani felfedezés. A DNS-lánc kettős hélixében egyébként minden egymáshoz kapcsolódó bázispárhoz csatlakozik egy cukormolekula és egy foszfátcsoport is. Utóbbiak közül a cukormolekulák némelyikét ugyancsak sikerült már meteoritokból kimutatni.

A meteoritokban a purinbázisokból, guaninból és adeninből volt a legtöbb, míg a pirimidinbázisokat (uracilt, citozint és timint) lényegesen kisebb mennyiségben tartalmaztak. A tudósok szerint a bonyolult felépítésű, több szerkezeti egységből álló nukleotidok fotokémiai úton, a napsugárzás hatására jöhettek létre alkotóelemeikből (oxigénből, nitrogénből, szénből és hidrogénből) a meteoritok felszínén. Azt a tanulmány szerzői valószínűtlennek tartják, hogy a nukleotidok akár a meteoritok felszínén is egymáshoz kapcsolódhattak volna, vagyis DNS-, illetve RNS-fragmentumok képződhettek volna a földi körülmények hiányában.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Négy biztos jele van egy földönkívüli civilizáció létezésének

Vajna Tamás majom 2022. március 23.

A BBC Science Focus szerint amennyiben az asztrofizikusok kozmikus megastruktúrát, csillagközi utazásra alkalmas napvitorlást, galaxisok közötti transzportra létrehozott féregjárathálózatot, illetve egy olyan bolygót fedeznének fel, amelynek légkörében mesterséges kémiai anyagok is vannak, akkor gyaníthatóan megtalálták a régóta keresett idegeneket.

A NASA ráfordul a Földön kívüli élet kutatására, öt évet és 24 millió dollárt szánnak rá

Balázs Zsuzsanna tudomány 2018. május 15.

Tengerbiológusok, geológusok és űrkutatók próbálják majd kideríteni, élhetnek-e, és ha igen, hol lehetnek a földönkívüliek.

Videóajánló: Minden, amit a földön kívüli intelligencia kutatásáról tudni érdemes

Bodnár Zsolt tudomány 2022. február 6.

Keith Cooper asztrofizikus és csillagászati szakújságíró 50 percben összefoglalja az idegen civilizációk felderítésére irányuló, SETI néven ismert tudományág történetét és jövőbeli lehetőségeit, és kiderül, hogyan járulhat hozzá bárki a földönkívüliek felkutatásához, vagy hogy mi van akkor, ha delfinszerű lények uralják az univerzumot.