Férfiként temettek el egy kőkorszaki nőt Franciaországban
Korábban úgy tűnt, hogy a normandiai Fleury-sur-Orne-ban lévő hosszú halmokba a Cerny-kultúra tagjai kizárólag férfiakat temettek, ez a teória viszont egy friss kutatás eredményei szerint megdőlt: bár a hatalmas neolitikus síremlékek többsége férfiak csontvázát őrzi, egy esetben kivételt tettek, és nőt temettek a halom alá.
A halmokba generációkon át temetkeztek, a genetikai elemzés pedig csak egyetlen esetben tárt fel rokonságot az elhunytak között, ekkor két embert, apát és fiát közös sírba temették, a tizennégy vizsgált holttest között máskor nem volt rokoni kapcsolat. A gigantikus, levegőből is jól kivehető sírokba valószínűleg a helyi törzsek tiszteletben álló tagjait temették.
Ilyen lehetett az az ismeretlen nő is, akit 6500 évvel ezelőtt helyeztek nyugovóra, de az ő sírjába négy nyilat is helyeztek, a kutatók feltételezései szerint azért, mert nőként nem érhette volna az a megtiszteltetés, hogy ide temessék. Maité Rivollat, a Bordeauxi Egyetem régész-genetikusa szerint a nyílhegyek férfi jelképnek számítottak, a nő pedig, akit ide temettek, a túlvilágra így már férfiként léphetett át.
Kiemelt helyszín
Rivollat szerint a Cerny-kultúra legnagyobb eddig feltárt temetőjében ez meglepő lelet: úgy tűnik, hogy a kultúra tagjai törzsenként és régiónként másként gondolkodtak a férfi-női szerepekről, ugyanis máshol nagyjából egyenlő számban temették el a kiemelt sírhelyekre a férfiakat és a nőket, a Fleury-sur-Orne-ban lévő lelőhelyet a jelek szerint valamiért a férfiaknak tartották fenn.
A korábbi feltárások szerint a kultúrában csak a vezetőket temették el fegyverekkel: a nyilak és az íj (már ha íjat is temettek velük) azt jelezhették, hogy az illető nagy vadász volt. Mindeddig egyetlen nőt sem találtak, akit így temettek volna, az ő sírjából viszont rögtön négy nyílhegy is előkerült.
Chris Fowler, a Newcastle-i Egyetem régészprofesszora szerint a nyílhegyek arra utalnak, hogy az ismeretlen nőt ugyanakkora becsben tartotta a közösség, mint az ide temetett férfiakat, ez pedig további kérdéseket vet fel a helyi közösségi dinamikával kapcsolatban. Rivollat szerint a temetkezés arra is utal, hogy az ott élő, patriarchális alapokon szerveződő társadalmakban a biológiai nem sem számított áthághatatlan akadálynak: annak végül is nem volt akadálya, hogy egy nő férfiként léphessen át a túlvilágra.
A jelenlegi vizsgálatokban csak az eltemetett emberek nemét és a közöttük fennálló rokonságot vizsgálták, mást nem, Rivollat szerint a későbbiekben több részlet is kiderülhet az ismeretlen nőről.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: