Hatalmas városokra, egy elveszett kultúra nyomaira bukkantak az amazóniai dzsungel mélyén
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
Amazóniáról sokáig azt tartották, hogy mindig is érintetlen paradicsomként létezett, hiszen a sűrű dzsungel nem tette lehetővé a komplex társadalmak kialakulását. Néhány legenda azért így is keringett az őserdő mélyén húzódó, temérdek arannyal kecsegtető Eldorádóról, de az ide látogató spanyol felfedezők sosem tértek haza, ahogy az a brit Percy Fawcett sem, aki a 20. század elején utoljára vágott neki a dzsungelnek – az ő történetét James Gray kiváló 2016-os filmjéből (Z – Az elveszett város) is ismerhetjük.
Sok-sok évszázad után most a lidar (lézeralapú fény- és távolságérzékelési) technológia tette lehetővé, hogy felfedjék az elveszett amazóniai városokat. A Német Régészeti Intézet, a Bonni Egyetem és az Exeteri Egyetem kutatói 200 méteres magasságból, egy helikopterből készítettek lidarfelvételeket az észak-bolíviai Amazónia sűrű növényzetének mélyén húzódó struktúrákról, és sikerült feltérképezni az 500–1400 között létezett Casarabe kultúra városi központjait.
A városok nemcsak monumentális építészeti megoldásokkal, szertartásokra használt piramisokkal rendelkeztek, de a külvárosi részeket összekötő, kilométereken át húzódó gátakat, hatalmas vízszabályozó és -elosztó rendszereket, víztározókat és csatornákat is találtak a helyszínen. Mindez arra utal, hogy Amazónia az európai hódítók megérkezése előtt sűrűn lakott, városiasodott társadalmakat rejtett magában.
A kutatók hat különböző területet térképeztek fel, a legkisebb 25, a legnagyobb 1650 négyzetkilométerre terjedt ki. Ezeken összesen 26 települést azonosítottak, amelyek közül 11 eddig teljesen ismeretlen volt. A nagy városközpontokat árok- és sáncrendszerek veszik körül, a lelőhelyek pedig hatalmas lakóépületeket és 20 méternél is magasabb, kúpalakú piramisokat rejtenek. A különböző városokat és városrészeket hosszú, komplex csatornarendszerek és szárazföldi útvonalak kötik össze.
Az építmények észak-északnyugati tájolásúak, ami hasonló kozmológiai világképről árulkodik, mint amit más környékbeli lelőhelyeken is megfigyeltek már. „Gyakorlatilag átformálták a tájat a kozmológiai nézeteik szerint, ami elképesztő. Az egyetlen probléma az, hogy ezek az épületek vályogtéglából készültek” – mondta a Smithsonian magazinnak Chris Fisher, a Coloradói Állami Egyetem régésze, aki szerint ezzel magyarázható, hogy miért nem maradhattak fenn ezek az épületek, szemben például a mészkőből készült maja műemlékekkel.
A leletek újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az amazóniai esőerdő egészen a modern időkig nem volt összefüggő erdőség. A paleoklíma-vizsgálatok szerint az itteni erdők nagy része sokkal fiatalabb, mint hitték, és akár a terület egyötöde szavannás környezet lehetett az európai felfedezők érkezése előtt.
A kutatást vezető Heiko Prümers szerint nem is lehet kérdés, hogy a következő 10–20 évben számos hasonló, akár a most felfedezetteknél is nagyobb város kerül majd elő, így még jobban megérthetjük majd a dél-amerikai kultúrák történetét.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Sokkal feljettebb volt a maja civilizáció infrastruktúrája, mint eddig gondolták
A felszín alatti rétegekben megbúvó emlékeket láthatóvá tevő új kutatás szerint az ókori civilizáció jóval fejlettebb volt, mint feltételezték.
18 ezer frissen talált cserépdarab árulkodik arról, milyen volt az élet az ókori Egyiptomban
Már az időszámításunk előtti első században is Bart Simpson módjára kellett újra és újra leírni ugyanazt a rosszalkodó diákoknak, de az irodalmi művek másolására és a kereskedés utáni nyugták írására is inkább cserépdarabokat használtak a jóval drágább papirusz helyett.
Több mint száz év után rátaláltak Zeusz templomának romjaira Egyiptomban
Még az 1910-es évek elején kezdődtek az ásatások, miután írásos emlékek egy Kaszioszi Zeusz-templom létezéséről tanúskodtak a helyszínen. Ennek a romjaira találtak rá most az ókori Pelusium városának területén.