Hatalmas városokra, egy elveszett kultúra nyomaira bukkantak az amazóniai dzsungel mélyén

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Amazóniáról sokáig azt tartották, hogy mindig is érintetlen paradicsomként létezett, hiszen a sűrű dzsungel nem tette lehetővé a komplex társadalmak kialakulását. Néhány legenda azért így is keringett az őserdő mélyén húzódó, temérdek arannyal kecsegtető Eldorádóról, de az ide látogató spanyol felfedezők sosem tértek haza, ahogy az a brit Percy Fawcett sem, aki a 20. század elején utoljára vágott neki a dzsungelnek – az ő történetét James Gray kiváló 2016-os filmjéből (Z – Az elveszett város) is ismerhetjük.

Sok-sok évszázad után most a lidar (lézeralapú fény- és távolságérzékelési) technológia tette lehetővé, hogy felfedjék az elveszett amazóniai városokat. A Német Régészeti Intézet, a Bonni Egyetem és az Exeteri Egyetem kutatói 200 méteres magasságból, egy helikopterből készítettek lidarfelvételeket az észak-bolíviai Amazónia sűrű növényzetének mélyén húzódó struktúrákról, és sikerült feltérképezni az 500–1400 között létezett Casarabe kultúra városi központjait.

A városok nemcsak monumentális építészeti megoldásokkal, szertartásokra használt piramisokkal rendelkeztek, de a külvárosi részeket összekötő, kilométereken át húzódó gátakat, hatalmas vízszabályozó és -elosztó rendszereket, víztározókat és csatornákat is találtak a helyszínen. Mindez arra utal, hogy Amazónia az európai hódítók megérkezése előtt sűrűn lakott, városiasodott társadalmakat rejtett magában.

Az egyik város nyomai a bolíviai Cotoca dzsungeles területének mélyén (lidar technikával készült kép)Forrás: Prümers et al. 2022

A kutatók hat különböző területet térképeztek fel, a legkisebb 25, a legnagyobb 1650 négyzetkilométerre terjedt ki. Ezeken összesen 26 települést azonosítottak, amelyek közül 11 eddig teljesen ismeretlen volt. A nagy városközpontokat árok- és sáncrendszerek veszik körül, a lelőhelyek pedig hatalmas lakóépületeket és 20 méternél is magasabb, kúpalakú piramisokat rejtenek. A különböző városokat és városrészeket hosszú, komplex csatornarendszerek és szárazföldi útvonalak kötik össze.

Az építmények észak-északnyugati tájolásúak, ami hasonló kozmológiai világképről árulkodik, mint amit más környékbeli lelőhelyeken is megfigyeltek már. „Gyakorlatilag átformálták a tájat a kozmológiai nézeteik szerint, ami elképesztő. Az egyetlen probléma az, hogy ezek az épületek vályogtéglából készültek” – mondta a Smithsonian magazinnak Chris Fisher, a Coloradói Állami Egyetem régésze, aki szerint ezzel magyarázható, hogy miért nem maradhattak fenn ezek az épületek, szemben például a mészkőből készült maja műemlékekkel.

A leletek újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az amazóniai esőerdő egészen a modern időkig nem volt összefüggő erdőség. A paleoklíma-vizsgálatok szerint az itteni erdők nagy része sokkal fiatalabb, mint hitték, és akár a terület egyötöde szavannás környezet lehetett az európai felfedezők érkezése előtt.

A kutatást vezető Heiko Prümers szerint nem is lehet kérdés, hogy a következő 10–20 évben számos hasonló, akár a most felfedezetteknél is nagyobb város kerül majd elő, így még jobban megérthetjük majd a dél-amerikai kultúrák történetét.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: