A tűzifarendelet úgy veszélyezteti a pótolhatatlan természeti értékeket, hogy nem enyhít az energiaválságon
„Az 500 ezer hektár akácost kellene hasznosítani tűzifaként, nem a védett erdőket” – jelentette ki a Másfélfok klímapolitikai szakportál csütörtöki háttérbeszélgetésen Gálhidy László, a WWF Magyarország erdőprogramjának vezetője. Az Orbán-kabinet augusztus 5-től hatályos kormányrendelete azonban nem csak a 2 millió hektáros magyarországi erdőterület 27 százalékát kitevő akácosokra vonatkozik: az összes magyarországi erdőben felfüggesztette a legális fakitermelésre vonatkozó korábbi természetvédelmi és erdészeti jogszabályokat, ráadásul határozatlan ideig.
A megnövekedett tűzifaigény biztosításával indokolt rendelet hatálya kiterjed a védett erdőkre is, amik az összterület 40 százalékát teszik ki, és részben az Európai Unió Natura 2000 hálózatához, részben a nemzeti parkok igazgatóságaihoz tartoznak. Az ilyen erdőkben tehát jelenleg nincs törvényi akadálya a természetvédelmi szempontból kifejezetten káros tarvágásnak, annak a kitermelési módszernek, amely pár nap alatt több hektárnyi egybefüggő területen alakítja át radikálisan az életfeltételeket, komoly, többnyire évtizedek alatt gyógyuló vagy épp gyógyíthatatlan sebet ejtve az adott erdei ökoszisztémán.
Bár ilyen drasztikus beavatkozásra még 2018-ban is akadt példa a Bükki Nemzeti Park területén álló Tar-kő nevű hegy közelében, Gálhidy szerint egyre inkább terjed a jelenleg az erdőterületek 1 százalékán művelt, hivatalosan örökerdő üzemmódnak nevezett szálalásos módszer, amikor csak-egy vágásérett példányt emelnek ki a növénytársulásból, minimális bolygatás mellett.
Gálhidy szerint rendkívül problémás az is, hogy a határozat a vegetációs időszakban is engedélyezi a kitermelést, mivel ez az egész ökoszisztémát veszélyezteti, köztük a korona- és talajszinten egyaránt fészkelő madárvilágot (a törvény értelmében a madarak fészkelési időszaka alatt is lehet fákat kivágni). További komoly visszalépés, hogy a rendelkezés feloldja a 2009-es erdőtörvény egyik korlátozását, ami állami tulajdonú, magas természetességű, különleges rendeltetésű erdőknél (ezek nagyrészt idős tölgy és bükkerdők) lényegében tiltotta a tarvágást.
Oktalan lazítás
A Qubitnek név nélkül nyilatkozó erdőgazdasági szakemberek szerint a hazai erdőállományból a korábbi jogszabályok szigorú betartása mellett is kitermelhető lenne évi 13 millió köbméter faanyag, aminek azonban csak alig a felét vágják ki ténylegesen. Ennek oka eddig a képzett munkaerő és a kereslet hiánya volt. Az ukrajnai orosz invázió és a rezsicsökkentés kivezetésének együttes hatása nyomán kialakult energiakrízis ugyan másfélszeresére növelte a szokásos lakossági tűzifaigényt, ám az erdészek szerint ezzel sem volna gond, ha lenne elegendő favágó.
A rendelet megalkotói vélhetően számoltak a szakmunkáshiánnyal, de a létszámbővítés és képzés támogatása helyett az előírások lazításával igyekeznek megoldani a tömeges kitermelés elrendelésével fellépő problémát. A határozat szerint így a védett területen kivágott, idegenben honos fajokból – akácból, nemes nyárból, fekete fenyőből – álló erdőt már nem kell kötelező jelleggel őshonos fajok telepítésével pótolni, „ha az erdő képes sarjakból megújulni” – áll a kormányhatározatban. A tűzifarendelet a sarjas megújítást az olyan nemesebb fafajok, mint a a cser- és nemestölgy kitermelése után is lehetővé teszi. Egyéb magyarázat híján azért, mert a megújítás máskülönben rengeteg munkát, odafigyelést és szakértelmet kíván.
A területen maradt magok és a tuskók sarjaiból megújuló fatársulás azonban több szempontból is problémás. Az erdészek szerint az ilyen alacsony biodiverzitású állomány kivágása után a sarjakból cseperedő új erdő a korábbinál silányabb, ökológiaialag és a faanyag tekintetében is értéktelenebb. Az idegenben honos fajok esetében a határozat a természetvédelmi törvény előírásaival is szembemegy, hiszen a kivágott akácos nyomában maguktól kisarjadó csemeték szintén akácokká cseperednek, így az inváziós fajok visszaszorítása helyett így hosszú évtizedekig, Gálhidy szerint akár további 50 évre is garantált a nem őshonos fafajtákból álló erdők fennmaradása.
A rendelet a vágásérettség megállapításának évszázados szabályait is átírta: az idegenből származó fajok mellett az itt honos fákat is ki lehet vágni, az erdőtervben szereplő vágáskornál akár 20 évvel korábban. „A 120-130 éves vágáskorú tölgyesek, bükkösök az utolsó pár évtizedben a leghasznosabbak. Ez a legértékesebb időszak, ilyenkor a leggazdagabbak és legegészségesebbek az erdei életközösségek” – mondta Gálhidy.
A Magyarország területének 21 százalékát borító erdőket kezelő állami és magán-erdőgazdaságok a természetes biológiai ciklusokhoz alkalmazkodva ütemezik a munkálatokat a telepítéstől a véghasználatnak nevezett, az adott fajra jellemző vágáskor az egyedi példány állapota szerint meghatározott kitermelésig. Az ezeket részletező, kötelezően elkészítendő erdőterveket a felügyelő hatóságok hagyják jóvá, és az ettől való eltéréseket számon is kérhetik. Az augusztus 5-től hatályos kormányhatározat viszont úgy rendelkezik, hogy „az erdőtervben nem szereplő fakitermelésre az erdőgazdálkodásért felelős miniszter döntése alapján is sor kerülhet”. Vagyis az agrártárca mindenkori vezetője egész erdők sorsáról dönthet.
Gálhidy szerint „a tűzifarendelet úgy veszélyeztet pótolhatatlan természeti értékeket, hogy nem enyhít az átmeneti energiakrízisen”.
Klímapara
A zürichi műszaki egyetem, az ETH Légkör- és Klímatudományi Intézetének kutatói a egy évvel ezelőtt közölték azt az évtizedekre visszamenő méréseken és megfigyeléseken alapuló, kontinentális léptékű modellszámításukat, amely szerint Európában a kiterjedt erdősítés nemcsak a téli csapadék mennyiségét, de az erdőborítottság miatt megváltozó szélklíma miatt a nyári esőzések gyakoriságát is növelné.
Gálhidy szerint a jó természeti állapotú erdőterületek bizonyítottan segítik a védekezést a klímaváltozás hatásai ellen: kulcsszerepük van a táji vízmegtartásban, és védenek a talajerózió ellen. A vágásterületekkel megbontott erdők kevésbé vagy alig képesek betölteni klímaszabályozó szerepüket, ha vágásterületekkel megbontják őket, ráadásul így az egyre gyakoribb felhőszakadások, villámárvizek is pillanatok alatt lehordják az értékes talajt a tarra vágott részekről.
A WWF programvezetője szerint valószínűleg a tűzifarendelet nyomán sem csökken a magyarországi erdőterület nagysága, de ha rendszerszerűvé válnak a tarvágások, a magas természetességű erdei ökoszisztémák aránya tovább csökkenhet.
A Qubit egyik erdőgazdasági forrása szerint a szabályrendszer fellazítását a földgázpánik mellett más gazdasági indok is magyarázza. Szerinte a természeti értékeket átgondolatlanul veszélyeztető kormányhatározat a magyarországi erdővagyon többségét kitevő magántulajdonú területek nemes faállományának kitermelését is lehetővé tette. A magas minőségű, a világpiacon is kurrens és kelendő árúnak számító ipari faanyag pedig több nagységrenddel drágább portéka, mint bármely tökéletesen kiszáradt, magas fűtőértékű tűzifa.
Kiszáradhat-e a Balaton? Folytatódnak a Qubit interaktív tudományos estjei, a Lájvok. Szeptember eleji eseményünkön a Balaton ökológiáját, gazdaságát, társadalmát és a tóval kapcsolatos legsúlyosabb problémákat vizsgáljuk vezető magyar kutatók és szakemberek segítségével. Lesz mellé zene, bár és tudományos csevej. Gyertek! A részleteket itt találod, a Fb-eseményt pedig itt.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: