Létezik módszer, amivel elérhető, hogy még a marhahús előállítása se gyilkolja a bolygót

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Az Egyesült Királyság dél-nyugati részén, a Devon megyei Lydford városka határában gazdálkodó David Andrews kizárólag húshasznú szarvasmarhákat tart. A Warson Farm nevű birtok aberdeen angus fajtából álló, 607 egyedes állománya tavasztól őszig csak azt eszi, amit a legelőkön talál. Télen sem kapnak mást, mint a 142 hektárról begyűjtött zöld takarmányt, szilázsként, vagyis erjesztéssel tartósított formában. 

Andrews, mint minden magára adó állattartó évről évre felújítja, szükség esetén újraveti a legelőit, csakhogy nem a megszokott, hanem a no till vagy no tillage néven emlegetett, a szántás műveletét elhagyó, regeneratív műveléssel. A Michigani Állami Egyetem ötéves kutatási programjának eredményei alapján Andrews kiszámolta, hogy a Warson Farm úgy állít elő egy kilogramm magas minőségű, táp- és adalékmentes marhahúst, hogy közben 6,65 kilogramm szén-dioxidot köt meg a talajban – állítja a brit Farmer Weekly.

Szántás helyett direktvetés

Az Andrews által követett regeneratív rendszer lényege, hogy a gazda  a talaj túlzott bolygatása nélkül biztosítja legelők növénytársulásainak fejlődéséhez szükséges tápanyagokat és a nedvességet.   

A fekete aberdeen angus szarvasmarhafajta szabadtartású egyedeFotó: MELISSA GOODWIN/Image Source via AFP

A termőréteget akár félméteres mélységben is átforgató szántással ellentétben a no till technológia és a direktvetésnek nevezett eljárás a felszínnek mindössze 10 százalékát nyitja meg, pár centiméteres mélységben. A speciális nyitócsoroszlyás vetőgép által nyitott magárkot a mag belehelyezése után a csoroszlya következő eleme betakarja és tömöríti is – olvasható Birkás Márta akadémikus Talajművelési ABC című szakmunkájában. 

A természetes életfolyamatokat évente megszakító szántással szemben az ilyen beavatkozás nem csökkenti, hanem növeli, de legalábbis szinten tartja a talajok szervesanyag-tartalmát, mivel a humuszbontó folyamatokat nem gyorsítja fel a mélyműveléssel bejuttatott levegő.  Az ilyen műveléssel a csapadék fokozatosan tud beszivárogni a nedvességet is jobban megőrző talajba. A hónapokra csupaszon hagyott szántókkal ellentétben ráadásul a direktvetés után a szél és az eső sem erodálja a folyamatosan növényborítással takart felszínt.  

Tabudöntő technológia

Talajmegújító Mezőgazdaság agrárblogot jegyző Kökény Attila szerint az angliai regeneratív legeltetési gyakorlat az eltérő klimatikus és földrajzi adottságok ellenére alkalmazható lenne Magyarországon is, csak követni kellene az angliai példát, amely szakaszolva, a legelő növénytársulásainak fejlettségét figyelembe véve engedi az állatokat a megfelelőnek gondolt, villanypásztorral vagy mobilkarámrendszerrel lehatárolt legelőrészekre. 

A regeneratív művelés azonban Európa nagy részén még tabunak számít. Pedig az ENSZ mezőgazdasági szervezte, a FAO adatai szerint az USA-ban az összes mezőgazdasági terület 23 százalékát már ezzel a technológiával művelik, Dél-Amerikában pedig még ennél is nagyobb a no till földek aránya. Argentínában az ezredfordulón mindössze az agrárterületek 2 százalékán nem szántottak, de mostanra már a szántóföldek 74 százalékán, Brazíliában pedig a felén nyugdíjazták a hagyományos ekéket. Az Európai Unió mezőgazdasági területeinek földjeinek mindössze néhány százalékát művelik szántás nélkül (Finnország jár az élen 9 százalékos részaránnyal), és Magyarországon is alig pár ezer hektárt művelnek ilyen technológiával. 

Ráadásul a FAO adatai szerint a világ mezőgazdaságilag hasznosítható területeinek 70 százaléka legelő, amin a könnyebben emészthető hasznonnövényeket nem is lehetne termeszteni. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: