Videóajánló: Ilyen volt a mesés balatoni nádrengeteg 70 évvel ezelőtt

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Mit?

Ha máshonnan nem, hát Fekete István Tüskevár és Téli berek című regényeiből, illetve a belőlük készült különféle feldolgozásokból mindenki ismerheti a Kis-Balaton csodálatosan gazdag vadvilágát, de a neves természetfilmes,  Homoki-Nagy István már az 1957-ben, illetve 1959-en megjelent regények előtt majd egy évtizeddel mozgóképen mutatta be a Balatontól erőszakos lecsapolásokkal leválasztott, máig megzabolázatlan, és szerencsére nemzetközi természetvédelmi oltalom által védett utolsó magyarországi lápvilág flóráját és faunáját.

Ki?

Bár a Mezőtúron, 1914. szeptember 2-án született Homoki-Nagy életművét manapság divat kritizálni, azt minden mozgóképtörténeti lexikon kiemeli, hogy az 1930-as évek elején Szegeden jogi diplomát szerző autodidakta fotográfus-filmrendező a Sir David Attenborough előtti nemzetközi természetfilmes generáció egyik legjelesebb alakja. Bírálói azt róják fel neki, hogy fogságban tartott állatokkal dolgozott, a jeleneteket pedig megrendezte, ezért munkái hiteltelenek. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy Homoki-Nagy a rendelkezésére álló technológia miatt választotta ezt az utat, miközben a neki felrótt antropomorfizáció távol állt habitusától – saját alkotásaiban legfeljebb a Fekete István-féle dramatizálás eszközét használta. Az viszont tény, hogy első nemzetközi sikerei után először Gödöllőn, aztán Alcsútdobozon állandó állattelepet alakított ki, ahol a filmgyári produkciókhoz lovas, kutyás, solymász szakértők bevonásával vad- és háziállatokat trenírozott a kamerák előtti szereplésre.

Munkásságát számtalan díjjal ismerte el a nemzetközi filmvilág. 1952-ben a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon a Vadvízország nyerte a legjobb operatőr, Edinburgh-ben pedig A kerecsensólyom története a legjobb dokumentumfilm díját. Egy évvel később a velencei filmes biennálé Ezüst oroszlánját az általa írt, rendezett és fotografált film, a legendás Gyöngyvirágtól lombhullásig nyerte el. 1954-ben Cannes-ban nagydíjat, Karlovy Varyban pedig első díjat nyert a Kék vércsék erdejében című munkája. A tacskó-vizsla páros barangolásairól szóló Cimbora sorozata 1958-ban és 1960-ban diadalmaskodott Velencében és Edinburgh-ban.   

Hol?

A Kis-Balaton nádrengetegében című, a YouTube-on elérhető vadmadár-filmet 1949-ben mutatták be. A fekete-fehér nyersanyagra forgatott alkotásra állítólag maga Révai Dezső, a magyar filmgyártás vezetője kérte fel az akkor már a  Magyar Ornitológusok Szövetsége Herman Ottó-érmével és -diplomájával elismert Homoki-Nagyot, akit akkor neveztek ki a Természettudományi Múzeum Sajtó- és Fotóintézetének igazgatójává. A kommunista hatalomátvétel után a filmgyártás nagyhatalmú urává váló Révai azután döntött így, hogy látta a fotográfus Színes filmmel vadmadarak után címmel országszerte bemutatott, 500 színes diával kísért előadását. Debütáló alkotásának forgatókönyvét Homoki-Nagy ugyanúgy saját maga írta és fényképezte, mint későbbi munkáit; stábjával egészen az 1979-es halála előtt három évvel bemutatott utolsó filmjéig rendszerint tavasztól őszig, folyamatosan dolgozott. 

Kiszáradhat-e a Balaton? Szeptember eleji tudományos estünkön a Balaton ökológiáját, gazdaságát, társadalmát és a tóval kapcsolatos legsúlyosabb problémákat vizsgáljuk vezető magyar kutatók és szakemberek segítségével. Elfogyhat-e a víz a tóból, fenntartható-e a jelenlegi vízszintszabályozás? Mik lesznek a klímaváltozás helyi hatásai? Mi lesz a nádasokkal és a tó élővilágával? Mennyi betont bír még el a part? Lehet-e a Balaton tízmillió magyar tengere? Kiszámolható-e, hogy mennyit ér nekünk a tó? Ilyen kérdésekre keressük majd a választ. Lesz mellé zene, bár és csevej. Gyertek! A részleteket itt találod, jegyet itt tudsz venni.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: