Nyugat-Európa szívében, a holland-belga határon 2007-ben kezdődtek el egy minden korábbinál nagyobb léptékű élőhely-rekonstrukció munkálatai. Az Ardennekben még Meuse néven eredő, a Holland-síkságot Maastrichtnál elérő, onnan már Maasnak hívott folyó 45 kilométeres szakaszát pénzt és időt nem kímélve sikerült visszaalakítani természetes állapotába. A Hollandia és a belgiumi Flandria határán 1200 hektáron elterülő RivierPark Maasvallei (Maas-völgyi Folyópark) ma a zöldturizmus egyik legvonzóbb célpontja.

A visszavadítást a folyó szabályozatlanná szabályozásával érte el az ezelőtt 30 éve indított holland-belga projekt – írja az eredményről szuperlatívuszokban beszámoló brit Guardian. A Maas 45 kilométeres határszakaszát 550 millió eurós költséggel alakították át. A tervezés 1990-ben kezdődött, az utolsó simításokat pedig 2027-ben tervezik befejezni. De a természetközeli élőhelyen létrehozott park már tavaly is kétmillió látogatót vonzott, amiből közel 1 milliárd eurós bevétele volt a régiónak.

A Duna-deltától a svéd Lappföldig, a bulgáriai Rodopétől a portugáliai Côa-völgyig a természetes élőhelyek visszavadítására szerveződött Rewilding Europe hálózat összefoglalója szerint a holland-belga határfolyó rehabilitációja mintapéldája annak, hogy miként lehet gazdasági értelemben is sikertörténet egy efféle zöld beruházás.

A Maas 45 kilométeres szakaszát átalakító Grensmaas projekt az ökológiai haszon mellett jelentősen csökkentette az 1980-as-90-es években a környéket több száz négyzetkilométeren vízzel borító árvízek kockázatát. A meder, a hullámtér és az ártér földmunkáiból jelentős bevételei származtak a homok- és kavicsbányászattal foglalkozó vállalkozásoknak, a megnövekedett biológiai sokféleség pedig fellendítette a régió mezőgazdaságát is, amely mára jellemzően átállt az ökológiai gazdálkodásra.

A projekt legfontosabb része a természet és a mezőgazdaság szétválasztása volt, a folyó vízgyűjtőjén elhelyezkedő gazdaságok felvásárlásával és természetes állapotba való visszaállításával. A Guardian szerint a gazdákat nemcsak a nagylelkű kárpótlás győzte meg, hanem az is, hogy az áradások jelentősen megnehezítették a folyóval szomszédos területek művelését. A mezőgazdasági munkahelyek megszűnése ugyan átmeneti nehézségnek bizonyult, de az idegenforgalmi és rekreációs infrastruktúra kiépülésével, a kerékpáros és vízi turizmus beindulásával állítólag egy nagyságrenddel több munkahely jött létre. Ráadásul az ingatlanok értéke több mint 10 százalékkal nőtt a két ország hasonló adottságú területeihez képest. A projekt indulási helyszíne, Nijmegen pedig 2018-ban elnyerte az Európa Zöld Fővárosa címet.

Tervezett természetesség

A Maas-völgyi Folyópark honlapján publikált összefoglaló szerint ugyan ma úgy tűnhet, hogy a táj sosem látott gátakat, az ökológiai egység minden egyes négyzetmétere precíz tervezés eredménye.

A visszavadítást az elmúlt 250 év árvizeinek részletes elemzése is megelőzte, a vízálláshoz igazodva változó partvonalat, a hullám- és árteret is a rekordokhoz igazítva tervezték meg, természetesen figyelembe véve az elmúlt évszázadok kartográfiai dokumentumait is.

A mederszabályozó földmunkák mellett a projekt során több tízezer kilométernyi kerítést távolítottak el, az ökoszisztéma fenntarthatósága okán pedig jelentős számban telepítettek vissza tokhalat, továbbá hódokat és vidrákat.

A ligeterdős flórát a ridegtartást kifejezetten jól viselő galloway szarvasmarhák és a hortobágyi Pentazugban élő Przewalskiakhoz hasonló, lengyel konyik kislovak tartják karban.

A folyószakaszon az Északi-tenger felől vándorló olyan halak populációi is megjelentek, mint az atlanti lazac vagy a tengeri pisztráng.

A tájrekonstrukcióval kialakuló ökoszisztéma így korlátozott mértékben újra lehetővé tette a halászatot is, de a folyóparki termékek között a gyógynövények és egyéb vegán termékek mellett akad marha- és lóhúskészítmény is.

Az alábbi videóban némi ízelítő látható az élőhely-rekonstrukció eredményéről:

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: