Ennél lesújtóbb már nem is lehetne a magyarok véleménye az egészségügyről

A magyar lakosság körében nemzetközi összehasonlításban a legalacsonyabb az egészségügyi rendszerbe vetett bizalom szintje, a legrosszabbnak ítélt az egészségügyi szolgáltatások színvonala, a legkevésbé egyenlő ezeknek a szolgáltatásoknak az elosztása és a magyarok várnak legkevésbé pozitív változást a jövőben.

Ezt a mellbevágóan negatív képet festették a magyar válaszadók az egészségügy helyzetéről az Ipsos Global Health Service Monitor 2022 szeptember végén kiadott, 34 ország megkérdezésével készített felmérésben. A közvéleménykutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mit gondol a lakosság egyebek mellett az egészségügyi rendszer teljesítményéről, megbízhatóságáról vagy az ellátás hozzáférhetőségéről. A piackutató cég globálisan 23 507 embert kérdezett meg a véleményéről 2022. július 22. és augusztus 5. között. Magyarországról 500 embert vontak be az online kutatásba, és mintájuk reprezentatívnak tekinthető.

A magyarok szerint a covid nem probléma, a rák annál inkább

A kutatásból kiderül, hogy a vizsgált 34 ország polgárai közül a legkevésbé a magyarok (18 százalék) tartják számon a koronavírust a legnagyobb egészségügyi problémák között, miközben globális átlagban ez 47 százalék. Érdemes hozzátenni, hogy tavaly és tavalyelőtt, vagyis a világjárvány tényleges éveiben sem volt számottevően más a magyarok véleménye: 2020-ban 47, 2021-ben 33 százalékuk sorolta a covidot a legnagyobb egészségügyi problémák közé, miközben globálisan ez az arány 72 és 73 százalék volt.

Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász a Qubitnek elmondta: a covidot azért gondolja a hazai társadalom kisebb problémának, mint a legtöbb ország állampolgárai, mert itthon a politikai kommunikáció jelentős mértékben irányította ezt a témát. „Annak ellenére, hogy Magyarországon – szintén nemzetközi összehasonlításban mérve – magasabb volt a halálozás az ország fejlettségéhez és fertőzöttségéhez képest, a kormány által uralt és irányított kommunikáció ezt nem tükrözte vissza. Az egyes hullámokban a kezdeti riadalom után általában mindig túl későn reagáltunk, a szakmai hiteles kommunikáció kvázi tiltott volt” – tette hozzá.

A covid megítéléséhez képest a magyarok húsbavágóbbnak találják a rákos megbetegedések jelenlétét Magyarországon. Miközben globális átlagban 34 százalék tartja a legnagyobb egészségügyi problémának a rákot, nálunk ez a szám 43 százalék. Rékassy szerint „jól látja a magyar társadalom, ez igen komoly, évtizedek óta fennálló és lényegében nem javuló probléma hazánkban. Szinte minden családban fordul elő rákos megbetegedés, idő előtti halálozás, amelyet ha tágabb kontextusában nézünk, világelsők vagyunk ebben.”

Mindez az egészségügyi közgazdász szerint annak ellenére van így, hogy a magyarok évente mintegy 280 milliárd forintot költenek rákellenes terápiákra, rendelkezésre állnak a legmodernebb gyógyszerek, és a magyar onkológusok szakmai felkészültsége világszínvonalú. Viszont sem a lakosság tájékoztatása nincs megszervezve, sem a szűrésre járás fontossága nincs kiemelve, sem az időben kiszűrtek gyors és megfelelő kivizsgálása, hatékony terápiás kezelése nincs megoldva. Ezt támasztja alá az az október elején napvilágot látott kutatás, amely szerint a magyarok mindössze 51,4 százaléka volt valamilyen szűrővizsgálaton az elmúlt három évben.

Az egészségügyi szolgáltatások színvonala értékelhetetlen, változást egyáltalán nem várnak

Az Ipsos feltette azt a kérdést is, hogyan értékelnék a válaszadók az egészségügyi szolgáltatások színvonalát, amelyekhez családjukkal hozzájuthatnak, és a megkérdezett magyarok 53 százaléka szerint ezek a nagyon rossz vagy rossz kategóriába esnek. Hasonlóan lesújtó véleménnyel Lengyelországban és Romániában voltak az emberek az egészségügyi ellátásról: ott 43 és 39 százalék jelezte, hogy a rendszerrel súlyos bajok vannak. A közép-európai régión kívül Latin-Amerikában, például Peruban, Mexikóban, Brazíliában vagy Chilében jelezték ennyire élesen az elégedetlenségüket az ottlakók.

A magyarok jövőképe sem rózsásabb: a hazai válaszadók 45 százaléka szerint a jelenlegi állapot romlani fog a jövőben, és mindössze 8 százalék vélte úgy, hogy javulhat. Ezzel toronymagasan megelőzzük az összes többi vizsgált országot. Globális átlagban ugyanis az emberek 33 százaléka bizakodó a helyi egészségügy jövőjét illetően, és csak 20 százalék gondolja, hogy negatív irányba fordulhatnak a dolgok.

„Sajnos valóban elkeserítő a hazai egészségügy helyzete, és én sem látok sok reményt a belátható időn belüli érezhető mértékű javulásra. Korábban egyik politikai rendszer se merte felvállalni, hogy foglalkozzon a kérdéssel. Annyira bonyolult az egészségügy, hogy ha egy helyen beavatkozol, akkor pókhálószerűen a többi helyen is számos változás érezteti a hatását. Az egészségügy fenntartása egyre drágább, és jó szervezést, alapos, aprólékos állami beavatkozást és a közpénzek hatékony felhasználását kívánja. Ehhez képest a hazai politika az elmúlt években tudatosan kezd kivonulni a közszolgáltatások biztosítása alól (például ott a leépülő oktatási, szociális és egészségügyi szféra), teret hagyva a vadkapitalista viszonyok térnyerésének” - mondta Rékassy.

Az egészségügyi közgazdász a napokban közzétett változtatások céljaival viszont szakmailag egyet tud érteni: jó iránynak tartja, bár hiányolja a társadalmi egyeztetést, nem ért egyet a központosítás általános irányvonalával és az olyan túlszabályozásokkal és túlkapásokkal, mint például a látogatási rend központi meghatározása vagy a laborvizsgálatok államosítása. Azt pedig, hogy egy hozzátartozó kijelölhető lenne, aki segíthet a kórházi ápolásban, annak nyílt beismerésének tartja, hogy nem áll rendelkezésre elegendő szakképzett ápoló. Rékassy szerint erre nem lehet az ápolást építeni.

Az egészségügybe vetett bizalom szertefoszlott

Ezek után nem meglepő, hogy a magyar válaszadók 70 százaléka nem értett egyet azzal az állítással, miszerint az országában elérhető egészségügyi rendszer a lehető legjobb ellátást nyújtja. A megkérdezett országok közül még Románia (46 százalék), Lengyelország (38 százalék) és Peru (38 százalék) lakosai bíznak a legkevésbé ellátórendszerükben, de a magyar adat ennél kiugróan, több mint 20 százalékponttal magasabb.

A bizalom megteremtését össztársadalmi szinten nem segíti, amikor a Belügyminisztérium társadalmi egyeztetés, például a Magyar Orvosi Kamara megkérdezése nélkül igyekszik fontos reformokat átvinni az egészségügyi rendszeren, de olyan egyéni esetek sem, amikor az egészségügyi rendszer súlyos hiányosságai miatt idén nyáron a szakemberhiány miatt többször előfordult, hogy bizonyos kórházakban csak bizonyos napokon lehetett szülni, vagy egy kismama a kórház udvarán ad életet újszülöttjének.

Milyen lépésekkel lehetne visszaépíteni a bizalmat? Rékassy szerint először is a nemzetközi szinthez hasonló mértékű, vagyis a GDP 8 százalékának megfelelő közpénzt kell fordítani az egészségügyi ellátó rendszerre. „Jobb szervezettséggel valós költségeken megfinanszírozott szolgálatások mellett az egészségügyi szakemberek számára újra vonzóvá válhat a közfinanszírozott ellátás; emellett tudatosan egységesen szabályozni kell az állami és a magánegészségügyi rendszert is, átláthatóvá, elszámolhatóvá kell tenni ezeket. A magán és a közfinanszírozott rendszer minőségét, teljesítményét mérni kell, és tudatosan állandóan nyilvánossá tenni” - mondta.

Súlyos egyenlőtlenségek és kettészakadó társadalom

Az utóbbi években a romokban álló állami egészségügyi rendszer mellé párhuzamosan felépült a magánegészségügyi rendszer, a piaci alapú szolgáltatásokat azonban a társadalom jelentős része nem tudja megfizetni. Az Ipsos kutatásából is látszik, mennyire egyenlőtlennek érzik a magyarok a kialakult helyzetet. A megkérdezett 34 országból nálunk tartják a legegyenlőtlenebbnek az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, 70 százalék gondolja azt, hogy a rendszer nem ugyanazt az ellátást biztosítja mindenkinek. A régióban Lengyelország (57 százalék) és Románia (56 százalék) közelíti meg ezt az értéket, világszinten viszont csak 34 százalék érzékel egyenlőtlenségeket a helyi egészségügyben.

Rékassy szerint a társadalmi esélyegyenlőség támogatása, tudatos erősítése egyértelműen a közszolgáltatások feladata lenne, hiszen a magánellátás a tulajdonosi profitelvárások teljesítésére összpontosít. „Az egyenlőbb ellátás és a társadalmi különbségek enyhítése érdekében nyilvános teljesítmény-mutatókat, minőségi indikátorokat kellene működtetni, és a hátrányos helyzetű régiókat plusz forrásokkal segíteni, vonzóbbá tenni az ottani alapellátás fejlesztését. Ha az állami rendszert nem segítjük, nem erősítjük meg tudatosan, a két szektor versenyéből csak a magán kerülhet ki végül győztesen, ez pedig az egész társadalom számára rossz, mivel erősíteni fogja a társadalom kettészakadását”.

A felmérés értékelésekor azt érdemes figyelembe venni, hogy a magyarok általánosan is negatívabban ítélik meg a társadalmi intézményeket, a közstruktúrákba vetett bizalmuk notóriusan alacsony. 2022 januárjában például az Ipsos Global Trustworthiness Monitor felméréséből az derült ki, hogy a magyarok a globális átlagnál sokkal kevésbé bíznak a közszogláltatásokban, a gyógyszerészeti cégekben, a kormányban, a bankokban és még egy sor más szervezetben.

Ezen kívül az Ipsos kutatását online kérdőívekkel vették fel, és bár Magyarország nem szerepel azon országok között, amelyek esetében a piackutató cég felhívja a figyelmet, hogy az átlagpopulációnál urbánusabb, tanultabb és tehetősebb rétegek töltötték ki a kérdőívet, így az ő véleményük inkább a társadalom jobban „becsatornázott” szegmensének véleményét tükrözik, az online kérdőíveknél a digitalizáció egyre kiterjedtebb mértéke ellenére általánosságban véve előfordulhat efféle eltolódás.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: