Minél több gyereket szülnek a magyar kutatónők, annál kevesebbet keresnek a férfiakhoz képest
A fiatal kutatók leggyakrabban felmerülő és legégetőbb problémája az alacsony jövedelem, amely a nők esetén még alacsonyabb, és ha még gyermeket is vállalnak, az minden egyes gyerekkel tovább növeli a jövedelmi különbséget férfi kollégáikhoz képest. Egyebek mellett ez derült ki a Fiatal Kutatók Akadémiája (FKA), az MTA Könyvtár és Információs Központ, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont és a Budapesti Corvinus Egyetem együttműködésében végzett felmérésből a 45 éves vagy fiatalabb kutatók és egyetemi oktatók körében.
Az október közepén megjelent kutatásban az akadémiai pálya elején lévők jövedelmi helyzetét, munkakörülményeit, elégedettségét, tudományos teljesítményét, illetve a COVID-19 világjárvány munkára és magánéletre gyakorolt hatását mérték fel tavaly szeptember 4. és október 8. között egy 1135 fős mintán. Ez az MTA 45 év alatti köztestületi tagjai számához viszonyítva (3190 fő) magas részvételi aránynak tekinthető.
A fiatal kutatónők átlagosan 46 ezer forinttal keresnek kevesebbet férfitársaiknál
Az MTA közleménye szerint ez a kérdőív gyűjtött először szisztematikusan adatokat a fiatal kutatók jövedelméről az életpálya minden szakaszából. A tanulmány megállapítja, hogy a 45 év alatti kutatók és oktatók átlagos jövedelme nettó 407 ezer forint, és bár ez életkortól, nemtől és tudományos beosztástól függően jelentősen eltérhet, „a magas képzettség gyakran olyan bérszínvonallal párosul, aminek többszörösét meg lehet keresni az akadémiai szférán kívül”.
A bérkülönbségek egyik legjelentősebb forrása a nemek szerinti egyenlőtlen eloszlás. A kutatás szerint a kutatónők jövedelme minden vizsgált életkori csoportban alacsonyabb a férfiakénál. Ugyanakkor a különbség jelentősen megnő 36–40 éves életkorban, és a kialakuló jövedelemkülönbség a 41–45 éves korosztályban is megmarad. Ennek hátterében a tanulmány készítői a hagyományos családmodell dominanciáját vélték felfedezni.
Szintén erre jutottak, amikor a jövedelmi különbségeket a gyermekek számának függvényében vizsgálták. A tanulmány szerint „a gyermektelen nők és gyermektelen férfiak közötti jövedelemkülönbségek is szignifikánsak, ugyanakkor a gyermekek számának gyarapodásával a különbségek tovább növekednek”.
A gyermektelen nők a gyermektelen férfiakhoz képest átlagosan 46 ezer forinttal keresnek kevesebben, és a kutatás azt is kimutatta, hogy míg a családfenntartó férfiak bére a gyermekek számával emelkedik, a nőknél ez a növekedés nem szignifikáns. A nemek közötti jövedelemkülönbség az egygyermekes válaszadóknál 130 ezer forint, a kétgyermekeseknél 159 ezer forint, a három vagy több gyermeket nevelőknél pedig 175 ezer forint.
Alacsonyabb tudományos mutatók a gyermekvállalás időszakában
A nemi egyenlőtlenségek azonban a bérkülönbségeken túl a tudományos teljesítményben is lecsapódnak. A tanulmány azt állapítja meg, hogy a harmincas éveikben járó férfiak összességében több tanulmányt publikálnak, ezen belül is több olyan folyóiratban közölnek írásokat női kortársaikhoz képest, amelyek a legszínvonalasabb szaklapok közé tartoznak, úgynevezett Q1-es besorolásúak. Ez a szerzők szerint összefügg a nőkre jobban háruló gyermekgondozási feladatokkal. Ez például abból is látszik, hogy a nemek közötti publikációs különbség a 41–45 éves korosztályban eltűnik.
Ugyanakkor a tudományos előmenetelt leginkább meghatározó faktor, az idézettség, vagyis a hivatkozások számát tekintve a férfiak a 41‒45 éves korosztályban is jóval megelőzik a nőket, hiszen ekkor szereznek több hivatkozást a harmincas éveikben publikált magasabb számú tanulmányukra. Az MTA felhívja a figyelmet arra, hogy ezeket az összefüggéseket érdemes figyelembe venni, különösen akkor, amikor azonos korosztályú nők és férfiak tudománymetriai adatait hasonlítják össze vagy használják teljesítményértékelésre.
„Nőként nem én vagyok a fő családfenntartó. Betegségek, ügyintézések, nevelés nélküli munkanapok, nyári szünetek stb. biztosan az én munkám rovására mennek. Szerencsére a felettesem lehetővé teszi számomra a távmunkát és a rugalmas munkaidőt, ezért nagyon hullámzik a munkára fordított idő és teljesítmény, függően attól, hogy a családi élet mit követel meg. Mivel az elvárt teljesítményt tudom hozni, ezért ebből nincs probléma, de úgy érzem, ennél sokkal többre is képes lennék” – olvasható egy kutatónő véleménye a helyzetről.
Budapesten átlagosan 50 ezer forinttal ér többet a kutatás
Nem csupán a nemek közötti bérkülönbségek jelentősek, az is nagyon is meglátszik a kutatóintézetek és egyetemi munkatársak bérén, hogy hol dolgoznak. A Budapest-vidék összehasonlításban a tanulmány készítői azt tapasztalták, hogy a Budapesten dolgozók átlagos jövedelme 50 ezer forinttal magasabb a vidéki munkahelyen dolgozók átlagjövedelménél a 26–30 és 31–35 éves korosztályokban. Ez a különbség tovább növekszik a karrier későbbi szakaszaiban. A 35–40 éves korcsoportban a budapestiek átlagosan 60 ezer forinttal, a 41–45 éves korcsoportban pedig átlagosan 90 ezer forinttal keresnek többet a vidéken dolgozóknál.
Álláshalmozási kényszer
Az alacsony jövedelmek miatt egyáltalán nem ritka, hogy a kutatók álláshalmozásra kényszerülnek, sokan vállalnak főállásuk mellett másodállást, pályáznak ösztöndíjakra – átlagos nettó havi jövedelmük több forrásból tevődik össze. Az ösztöndíjak például nagy súllyal esnek latba a fiatal kutatók jövedelmében: ezek a bevételek a 26–30 évesek teljes jövedelmének átlagosan közel felét teszik ki, és ez az átlagos arány kifejezetten magas marad a 31–35 éves (~35%), valamint a 36–40 és 41–45 éves korosztályokban is (mindkettő ~25%). „A fiatal kutatók által megfogalmazott kritikák szerint az ösztöndíjak magas aránya és a keresetek alacsony szintje együttesen nagyon jelentős bizonytalansági faktort jelentenek az egyéni karriertervezésben, de akár már az egyéni egzisztenciális vagy családtervezési kérdésekben is” – írja a tanulmány.
„Elfogadhatatlan az a bérfeszültség, ami a kutatói szférában manapság jellemző. A 2016 óta hatályos doktori képzés rendszere az első két évben 140 ezer, a második két évben 180 ezer forintos ösztöndíjat nyújt a hallgatóknak. Ez azért is gond, mert egyrészt rendkívül alacsony ahhoz képest, hogy egy felsőfokú végzettség nélküli szakmunkás ennek a havi 2‒3 szorosát keresi meg, illetve azért is, mert egy egyetemi adjunktus határozott idejű munkaviszonyban 176 ezer forintot keres. Nincs meg a normális bérlépcső, nincs miért lelkesednie az ifjú kutatóknak” – fejtette ki véleményét a tanulmányban egy anonim válaszadó.
Azt az FKA kutatása is megállapítja, hogy a magyarországi felsőoktatásra épülő kutatási szféra és innovációs ökoszisztéma sikerességéhez szükség van arra, hogy az akadémiai szférában dolgozók alapbére beosztásuktól és munkakörüktől függetlenül biztosítsa megélhetésüket.
Az alapbéremelés szükségessége mellett a fiatal kutatók azonban kritikaként fogalmazták még meg az akadémiai szféra alulfinanszírozottságát, az álláshalmozás kényszerét, a pályázati rendszer hibáit, a „tudományos feudalizmust”, a mentális egészség problémáit, a pályaelhagyás jelenségét, a tudományos utánpótlás nehézségeit és egy oktatói-kutatói életpálya modell szükségességét.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: