Naponta közel félmázsa műanyagot falnak fel a kék bálnák
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
Az antropocén világtengerek tele vannak műanyaggal. A brit Nemzeti Oceanográfiai Központ kutatói szerint csak az Atlanti-óceán felső 200 méteres rétegében hozzávetőlegesen 12-21 millió tonna 5 milliméternél kisebb átmérőjű mikroműanyag lebeg.
A Nature Communications folyóiratban november 1-én jelent meg az a tanulmány, amely szerint a legnagyobb testméretű tengeri állatként számon tartott kék bálnák (Balaenoptera musculus) naponta átlagosan 43,6 kilogramm műanyagot is lenyelnek táplálkozás közben.
A Science Alert által ismertetett kutatás közel 200 bálna egyedi megfigyelése és műholdas nyomonkövetése alapján modellezte az állatok táplálkozási szokásait. Kiderült, hogy a tengeri emlősök ugyan az 50-250 méteres mélységű rétegekben töltik napjaik legnagyobb részét, ott ahol a legmagasabb műanyagkoncentráció, de ennek ellenére nem közvetlenül a vízből jut a szervezetükbe a szennyezés. A kutatók szerint a mikroműanyagok 99 százaléka a Thysanoessa nemzetséghez tartozó krillfajokkal kerül a bálnákba.
A tengerbiológusok és ökológusok a következőkben azt vizsgálják, hogy az ilyen mértékű műanyagbevitel milyen hatással van a kék bálnák egészségére.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Öt hatalmas szemétsziget úszik a Föld óceánjaiban
A legnagyobb, a nagy csendes-óceáni szemétsziget legalább 79 ezer tonnás, és 1,6 millió négyzetkilométeren terül el. Ez Magyarország területének tizenhétszerese.
A bálnák több mint fele gabalyodott már bele halászhálókba
Egy új kutatás szerint a kanadai Szent Lőrinc-öbölben megfigyelt kék bálnák 60 százalékának vannak olyan sebhelyei, amelyeket a tengeri horgászat, illetve halászat során használt eszközök ejtettek, a hosszúszárnyú bálnáknál ez az arány 55 százalék.
A műanyagevő baktériumok már a küszöbön állnak, csak fel ne falják az egész konyhát
A PET-palackokat, csomagolóanyagokat, pólókat lebontani képes baktériumok és enzimek a laborban már jól teljesítenek, de kérdés, hogy ipari mértékben skálázhatók-e, és elég biztonságos-e ahhoz, hogy az éhes kis mikroorganizmusokat kiengedjük a kontrollált bioreaktorokból.