Mit művelt 908 napig a világűrben a titokzatos X-37B, az amerikai miniűrsikló?

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

November 12-én hajnalban a floridaiak hangrobbanásokra ébredtek, amiket a világűrből két és fél év után visszatérő X-37B amerikai katonai űrrepülőgép okozott. Ez volt a robotűrsikló hatodik repülése, ráadásul most már nemcsak katonai kísérletek utaztak a fedélzetén, hanem a NASA és a haditengerészeti kutatólaboratórium tudományos projektjeihez szükséges berendezések, valamint egy tesztműhold, a FalconSat-8 is.

Az X-37B még a covidjárvány elején, 2020 május 17-én indult útnak a floridai Cape Canaveral űrközpontból, egy Atlas V hordozórakéta tetején. A rakéta az űrrepülőt 400 kilométeres magasságú pályára állította, ahol az OTV-6 küldetése alatt minden korábbi rekordját megdöntötte, és összesen 908 napot töltött Föld körüli pályán. Most először az X-37B hátulján utazott egy szervizmodul is, és így rekordmennyiségű kísérleti berendezést szállított magával.

Az X-37B űrrepülőgép a hátuljára csatolt fehér színű szervizmodullal 2020-ban, az indítás előttFotó: US Space Force

Az 1990-es évekre visszanyúló program első űrrepülésére 2010-ben került sor. Azóta további öt, egymás után néhány hónapos kihagyással kezdődő küldetést teljesített a két Boeing által épített robot-űrrepülőgép. Ez alatt az idő alatt a két X-37B összesen 10 évet töltött Föld körüli pályán. A szárnyaival együtt 4,5 méter széles, 8,9 méteres hosszúságú és 5 tonnás, kisebb autóbusznyi tömegű X-37B több évig is képes Föld körüli pályán üzemelni az energiaellátását biztosító napelemei révén. 

A robotűrsikló a NASA egykori űrrepülőgépeinek több tízezer kilogrammos kapacitásához képest mindössze néhány száz kilogrammnyi eszközt tud pályára juttatni és onnan rakterében visszahozni. Az X-37B-k a NASA űrrepülőgép-programjának létesítményeit használják, ugyanazokban a hangárokban készítik fel őket a következő repülésekre, ahol a NASA űrsiklóit, és az azok által használt leszállópályára térnek vissza, a floridai Kennedy űrközpontba.

A korábban az amerikai légierő, ma pedig az amerikai űrhaderő (US Space Force) által vezetett programot a kezdetektől nagyfokú titoktartás veszi körül, ami vad találgatásoknak ágyazott meg az X-37B küldetéseinek céljairól. A szakértők többsége és a hivatalos információk szerint a küldetésekkel az amerikai hadsereg szenzorokat, csúcstechnológiás anyagokat és új műholdas technológiákat tud hosszú ideig, akár évekig tesztelni a világűr körülményei közt. Ezeket aztán az űrsikló visszahozza a Földre, ahol további vizsgálatoknak vetik alá őket, és kiértékelik, hogyan teljesítettek.

Az X-37B novemberi landolása után a Kennedy űrközpontbanFotó: Space Force

Arra az űrrepülőgép pályáinak adatai, tevékenységének amatőr műholdkövetők által végzett megfigyelése és az űreszköz ismert paraméterei alapján nincs bizonyíték, hogy fegyverrendszerként szolgálna, vagy más országok műholdjait vizsgálná, esetleg manipulálná. A légierőért felelős volt amerikai miniszter, Heather Wilson szerint az X-37B űrrepülő formájával képes a légkör legfelső tartományát kihasználni, és megváltoztatni pályáját. Ezzel az ismert keringési pályájú felderítő műholdakhoz képest nehezebben kiszámítható, mikor érkezik meg a Föld egy adott pontja fölé.

Bár az amerikai robotűrsikló több évig tartó küldetései páratlanok, maga az űreszköz nem az. Kína először 2020-ban indított egy, az elérhető információk szerint az X-37B-hez hasonló robotűrrepülőt, ami két nappal később sikeresen vissza is tért a hszincsiangi Lop Nur kiszáradt tómederben található kifutópályára

A kínai űrrepülő, amiről még képek sem kerültek nyilvánosságra, második küldetését egy Hosszú Menetelés 2F-típusú rakéta fedélzetén kezdte idén augusztusban. November elején egy kisebb objektumot állított pályára, és valószínűleg hamarosan landolhat is. Kína mellett India is fejleszt robotűrsiklót, az RLV-TD-t, ami a következő években juthat először a világűrbe, ha addig a tervezett landolási tesztek sikerrel járnak.

Tesztműhold, napenergiát továbbító és anyagvizsgálati kísérletek

A mostani volt ennek a 2010-ben elsőként útnak indított X-37B-nek a harmadik útja, és ez az, amiről az eddigi legtöbb információt osztotta meg az amerikai hadsereg. Az űrrepülő által szállított szervizmodulról annyit a Boeing közleményből biztosan tudni, hogy az amerikai haditengerészeti kutatólaboratórium napenergiát mikrohullámú sugárzássá alakító kísérleti berendezését és a légierő akadémiájának FalconSat-8 műholdját szállította.

A PRAM kísérleti berendezés, tetején fotovoltaikus napelemekkelFotó: U.S. Naval Research Laboratory

A haditengerészeti akadémia fotovoltaikus rádiófrekvenciás antennamoduljának (Photovoltaic Radiofrequency Antenna Module, PRAM) az volt a célja, hogy demonstrálja: a világűrben napelemekkel összegyűjtött energiát mikrohullámú tartományú sugárzássá lehet alakítani. A 30 centiméter szélességű és hosszúságú, 2 centiméter vastag tesztmodulnak a jövőben felskálázott utódai a Földre továbbíthatnák az összegyűjtött energiát, ami az európai űrügynökség által is vizsgált civil felhasználások mellett garantálhatja, hogy katonai drónok szinte korlátlan ideig a levegőben maradjanak. A PRAM az összegyűjtött energia Földre továbbítását nem tesztelte, de az amerikai haditengerészet tavalyi közleménye szerint a kísérlet így is felülmúlta a várakozásokat, ami segít előbbre vinni az ilyen világűrben összegyűjtött, átsugározható napenergiát tesztelő rendszerek fejlesztését.

Az amerikai légierő egy korábbi tesztműholdja, a FalconSat-3Fotó: USAF

A FalconSat-8-at az X-37B még tavaly októberben állította pályára. A jelenleg is üzemelő műhold a légierő szerint öt különböző rendszert próbál ki, többek között apró, műholdak pozicionálására használt legújabb generációs plazmafúvókákat, metaanyagokat alkalmazó, nagy hatékonyságú antennát, egy kis költségű kamerát, illetve szén nanocsöveket, amelyek őket felépítő szénatomok közötti kötések miatt magas szakítószilárdságúak és jó hővezetők.

Az űrrepülőn a NASA két kísérletet is végzett. A METIS-2-nek nevezett vizsgálat azt tesztelte, hogyan birkóznak meg hosszú távon a világűr körülményeivel különböző hőszabályozó bevonatok, nyomtatott áramkörök és az űreszközöket a sugárzástól védő anyagok. Ahogy azt a NASA a korábbi OTV-5 küldetésen utazó METIS-1 kísérlet esetén összefoglalta, ezek a különböző anyagokkal a nemzetközi űrállomáson (ISS) végzett hasonló kísérleteket bővítik ki.

Mivel az űrrepülő az anyagmintákat küldetése végén visszahozza a Földre, a NASA szakemberei alaposan meg tudják vizsgálni, hogyan teljesítettek 2,5 éves űrbeli utazásuk során. Ez az ellenállóbb anyagok kifejlesztése mellett az űrbeli környezet jobb modellezéséhez vezethet. A NASA másik kísérlete növényi magokat szállított. Az űrhaderő közleménye szerint a kutatók a sugárzási környezet magokra gyakorolt hatását kívánják megérteni, és azt, hogy ezzel mennyire képesek megbirkózni. A kísérlet így hasznos tapasztalatokkal szolgálhat a jövőbeli emberes Mars-utazásokon, űrállomásokon vagy bázisokon zajló növénytermesztéshez.

A robotűrsikló november 12-én szervizmodulja nélkül tért vissza a Földre, mivel azzal együtt nem élte volna túl a légkörbe lépés során jelentkező extrém körülményeket. A légierőért felelős miniszter, Frank Kendall elmondta: a következő hetekben a modult beléptetik a légkörbe, és így gyakorlatilag elégetik, hogy ne szennyezze tovább a Föld körüli pályát.

A programot vezető Joseph Fritschen szerint a novemberben véget ért repülés tovább tágította a kísérletezés határait. Úgy véli, mind a légierőnek, mind a tudományos közösségnek hasznos az a képesség, hogy a Föld körüli pályán lefolytatott kísérletek után a küldetések végével a berendezéseket és anyagokat haza is lehet hozni. Bár a jövőbeli küldetésekről az amerikai hadsereg egyelőre semmilyen információt nem tett közzé, valószínű, hogy valamelyik X-37B 2023-ban újabb hosszú űrutazásra indul Cape Canaveralból.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: