Mérföldes léptekkel halad előre a tudomány: kiderült, hogy jót tesz az egészségnek a Monty Python-féle hülyejárás

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Amióta a BBC One 1970. szeptember 15-én először levetítette a Hülye Járások Minisztériuma című, azóta legendássá vált Monty Python-videót, rengetegen próbálták ki a hülyejárást, akár szervezett körülmények között is, és ilyenkor az embernek szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy a megfelelően kivitelezett hülyejárás elég fárasztó. Az egyik legrégebbi tudományos folyóirat, a British Medical Journal idei karácsonyi számában most egy olyan tanulmány jelent meg, ami tudományos eszközökkel bizonyította, hogy John Cleese karaktere, Mr. Teabag járása lényegesen több energiabefektetést igényel, mint a normál emberi séta. Sőt, ha naponta csak 11 percet járunk hülyén, az hetente 75 perc intenzív fizikai mozgásnak feleltethető meg, ezzel pedig már szív- és érrendszerünk egészségéért is tehetünk.

A kutatók szerint a Hülye Járások Minisztériuma fél évszázaddal ezelőtt akaratlanul is hatásos módját találta meg a felnőttek kardiovaszkuláris egészsége fokozásának, méghozzá olyannyira, hogy ha a 70-es évektől rendszeresítették volna ezt a mozgásformát, mára talán egészségesebb társadalomban élnénk.

2020-ban az amerikai Dartmouth College két kutatója járáselemzésnek vetette alá a különféle hülyejárásokat, és eredményeiket a Gait and Posture folyóiratban tették közzé. Az eredeti videó alapján rekonstruálták Teabag és Putey járását, és elemezték John Cleese egy 1980-ból származó, a művész Los Angeles-i fellépésén bemutatott hülyejárását is. Számításaik szerint a normál járásnál a Monty Python módszere 6,7-szer többféle mozgást visz a színre, míg a hülyejárást még nem tökéletesítő Putey járása csak 3,3-szor változatosabb az unalmas, hétköznapi járásnál.

Forrás: Gaesser et al.

A BMJ karácsonyi számában publikált tanulmány szerzői szerint a két évvel ezelőtti kutatás nem mérte meg a hülyejárás kalóriaigényét, Glenn Gaesser, az Arizona Állami Egyetem kutatója és társai pedig ezt a „létfontosságú tudományos hiátust igyekeztek betömni”. A szerzők szerint az ember evolúciója során egyre hatékonyabb mozgásformákat alakított ki, de amikor a szív- és érrendszer egészségéről és fitten tartásáról beszélünk, a minél kisebb hatékonyságú mozgás tűnik a vágyott állapotnak. 

A kutatók 13 egészséges, 22 és 71 év közötti felnőtt különféle járásmódján mérték le oxigénigényüket (ml/kg/perc), energiaigényüket (kcal/kg/perc) és a mozgás intenzitását. Az alanyoknak először saját, hétköznapi stílusukban kellett gyalogolniuk, utána pedig Teabag és Putey hülyejárását produkálták, amennyire tőlük telt. A kutatás melléktermékeként megfigyelt folyamatos nevetgélés mellett a komoly mérési eredmények azt mutatták, hogy a Teabag-féle hülyejárás a normál sétához vagy Putey járásához képest 2,5-ször több energiát igényelt, és elérte az intenzív fizikai aktivitás szintjét. 

A BMJ karácsonyi száma általában habkönnyű témákat dolgoz fel, a tudományos alaposságból azonban nem enged. Korábbi években volt már szó a kardnyelés mellékhatásairól, arról, hogy tényleg veszélyes-e a 27 éves kor a zenészekre nézve, és közzétettek MR-felvételeket is a férfi és női nemi szervekről szex közben.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: