A tehénfing megadóztatása csökkenti ugyan a metánkibocsátást, de a felmelegedés megállításához nem lesz elég
A globális számítások szerint az antropogén, vagyis az ember által okozott metánkibocsátás mintegy harmada közvetlenül nem is az ember, hanem az általa tenyésztett állatok számlájára írható. Emésztési sajátosságaik miatt a kérődzők számítanak a legnagyobb szennyezőknek, a juhok és a kecskék mellett elsősorban a szarvasmarhák.
Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési vilászervezete, a FAO 2006-os tanulmánya szerint az állattenyésztés felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásnak 18 százalékáért, a Worldwatch Institute 2009-ben pedig már egy olyan jelentést publikált, amely szerint a hústermelés állítja elő a Föld légkörébe kerülő üvegházhatású gázok 51 százalékát.
Új-Zélandon ezért a kormányzat speciális klímaadót vetne ki az agrárszektorra, hogy ezzel csökkentse az üvegházhatású gázok mezőgazdasági kibocsátását. Amennyiben a jelenleg még egyeztetési fázisban lévő tervek megvalósulnak, a metánt eregető állatállományuk létszámát növelő gazdálkodók súlyos adószankciókra számíthatnak.
Szén-dioxid vs metán
A mezőgazdasági eredetű kibocsátás visszafogása látszatintézkedésnél több ugyan, de a felmelegedés problémájának megoldásához kevéssel járul hozzá – állítja Kevin Trenberth, az Aucklandi Egyetem klímakutatója a Conversationben megjelent cikkében. Szerinte az állati eredetű termékek és készítmények fogyasztásának elhagyása, vagy legalábbis radikális csökkentése korántsem enyhítené jelentősen az emberi tevékenységből eredő szén-dioxid- és metánterhelést. Mindenekelőtt azért, mert egyáltalán nem elhanyagolható mellékkörülmény, hogy melyik milyen forrásból kerül a légkörbe.
Az üvegházhatást okozó metán (CH4) egyik alapvető tulajdonsága, hogy viszonylag rövid az élettartama, a légkörben körülbelül 12 év alatt vízre (H2O) és szén-dioxidra (CO2) bomlik, kezdi érveit az új-zélandi klímakutató. A szén-dioxid azonban a metánnal ellentétben nem bomlik le a légkörben, ami egyben azt is jelenti, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetésén alapuló kibocsátások felhalmozódnak, és folyamatosan növelik a CO2-koncentrációt. „Ezzel szemben a rövid élettartamú üvegházhatású gáznak számító metán kibocsátását ellensúlyozza a természetes ciklusa, a kibocsátások a lebomlás révén kiegyenlítődnek, ami stabil kibocsátások esetén stabil légköri koncentrációhoz vezet” – írja Trenberth.
A metán rövid élettartama mellett annak eredete is meghatározó az éghajlatra gyakorolt hatását tekintve. A kérődzők emésztéséből vagy öntözött rizstermesztésből eredő biogén metán bomlásából származó szén-dioxid a természetes szénciklus része, mivel azt a növény a növekedése során fotoszintézis útján vonta ki a légkörből, vagyis ebben a ciklusban a légkör CO2-koncentrációja nem változik. Szemben a földgáz-, kőolaj- vagy szénkitermelésből származó fosszilis metánnal, amelynek bomlása tovább növeli a szén-dioxid mennyiségét.
Szintfenntartás
A biogén metán a növényevő haszonállatok anyagcsereterméke, a légköri szén-dioxidot fotoszintézissel megkötő növények emésztése során jön létre, és az előgyomorból felbüfögve, illetve bélgázok, valamint trágya formájában kerül a környezetbe. A növények által megkötött szén-dioxid egy része átmenetileg hús, bőr vagy gyapjú formájában tárolódik, de végül ez is újra visszakerül a szénciklusba. „Az állattartásból származó metán mennyisége stabil lenne, ha a világ egyre növekvő népessége nem igényelne egyre több állati fehérjét” – teszi hozzá Trenberth.
A biogén metán abból a szén-dioxidból jön létre, amelynek nem sokkal korábban a forrása volt, ezzel szemben a fosszilis metán olyan szén-dioxiddal növeli a légköri koncentrációt, amely évmilliókkal korábban már tartósan kikerült a bilógiai körforgásból. „Ez nem jelenti azt, hogy nem kellene redukálni a biogén eredetű kibocsátást, de ciklikussága miatt a fosszilis metántól elkülönítve kellene kalkulálni vele a klímacélok eléréséhez szükséges nulla kibocsátást célzó intézkedések tervezésénél” – fogalmaz a klímakutató.
Klímapolitikai egyszerűsítés
Trenberth szerint a nettó nulla kibocsátás jelszavával hozott kormányzati intézkedések a szén-dioxid-kibocsátás bármilyen forrásból történő csökkentését célozzák. A klímastratégiákban a fosszilis tüzelőanyagok elégetése egyenértékű a biomasszából vagy a biogén metánból felszabaduló szán-dioxid kibocsátásával.
A klímakutató szerint nem kérdés, hogy az állattartás metánkibocsátását muszáj stabilizálni a jelenlegi szinten, de a szén, a kőolaj és a földgáz felhasználása során keletkező, a globális mennyiség kétharmadát kitevő kibocsátást csak úgy lehet ellensúlyozni, ha az ilyen eredetű szén-dioxidot sikerül eltávolítani a légkörből, és legalább több ezer évre eltárolni, mert a fásítási, zöldítési programok egyáltalán nem oldják meg már rövidebb távon sem a problémát. Az éghajlatváltozás hosszú távú kezelése szerinte ezért csakis a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése lehet.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: