Mint azt a Qubit korábban megírta, az antibiotikum-rezisztencia már több halálesetet okoz globálisan, mint a HIV vagy a malária. Az Our World in Data szerint 2019-ben az összes haláleset több mint 2 százaléka közvetlenül a szuperbaktériumok okozta fertőzés miatt következett be. Nem véletlen, hogy a nemzeti és nemzetközi egészségügyi szervezetek világszerte sürgetik az antibiotikum-rezisztencia elleni módszerek fejlesztését.

És míg a kutatók többsége új eljárások és technológiák felfedezésén töri magát, akadnak olyan orvosok, akik a múltbéli terápiákban látják a megoldást. A brit Guardian a napokban gyűjtötte össze azokat a penicillin és a többi antibiotikum elterjedése óta idejétmúltnak vagy egyenesen károsnak tartott „sötét középkori” metódusokat, amelyek egészen a 19. század végéig a mindennapi gyógyító praxis részei voltak, és amelyekről az elmúlt másfél évtizedben kiderült, hogy még a modern gyógyszereknek ellenálló mikroorganizmusokkal szemben is hatásosak.

Sebgyógyász nyűvek

Bár a magyarországi szaksajtó is foglalkozott már a témával, kevéssé ismert, hogy az antibiotikum-rezisztencia korában a nyűként is ismert döglégylárvák a modern orvosi módszerek alternatíváját jelenthetik, mivel az elhalt szövetek és baktériumok elfogyasztásával segítenek a fertőzések leküzdésében. Ronald Sherman, a Universty of California patológusa volt az úttörők egyike, aki a selymes döglégy (Lucilia sericata), illetve az érckék döglégy (Protophormia terraenovae) lárváit újra a gyógyítás szolgálatába állította.

Az angolul maggot therapy vagy larval therapy néven ismert, az írott történelem kezdetei óta ismert lárvaterápia azon az ősi megfigyelésen alapul, hogy a légylárváktól fertőzött sebek jobban gyógyultak, mint a megtisztított sebek. Napóleon katonaorvosai és az amerikai polgárháború szanitécei a korábbi leírások segítségével kísérleti úton kidolgozták, hogy mely döglégyfajokkal érdemes mesterségesen megfertőzni a sebeket ahhoz, hogy elérjék a kívánt eredményt. 1929-ben William S. Baer, az amerikai Johns Hopkins Egyetemen légylárvákkal fertőzött meg 21 pácienst, akik csontig hatoló sebfertőzésektől szenvedtek. A nyüvek munkájának köszönhetően csökkent a sebek bűze, és a lúgosodó kémhatású sebfolyadék kedvezett a gyógyulásnak, így az összes páciens felépült. Állítólag a második világháború végén már több száz amerikai kórházban alkalmazták az eljárását, ám a penicillin-eufória a feledés homályát borította a kétségkívül középkorinak tetsző eljárásra.

A lárvaterápia jelenlegi, csúcstechnológiával kísért, szigorúan szabályozott mai verziója ugyanarra a biológiai mechanizmusra épít, mint az ősi változatai. Amikor az élő, sterilizált döglégylárvákat a sebbe helyezik, azok az elhalt szövetekkel és a bennük felszaporodó, egyre gyakrabban antibiotikum-rezisztens baktériumokkal táplálkoznak, miközben az élő szöveteket nem károsítják. A lárvák nem képesek a következő fejlődési szakaszukba lépni, és dolguk végeztével eltávolítják őket a gyógyult sebből. A Guardian szerint 2007 és 2019 között 47 százalékkal nőtt a döglégynyüvekkel kezelt páciensek száma Nagy-Britanniában.

Vérszívókivonatok

Az orvosi pióca (Hirudo medicinalis), mint régóta használt neve is mutatja, szintén nem ma kezdte egészségügyi pályafutását. A magas vérnyomással járó betegségektől az agyvérzésen át az ödémákig számos nyavalya kezelésére bevetették az elmúlt évezredekben az állkapcsos nadályok családjába tartozó fajt.

A természetgyógyászati praxisban világszerte alkalmazott piócakezelés, másnéven hirudoterápia egyik kulcsa a vérszívó állat véralvadásgátló hatású nyálában található több mint 60 féle aminosav. Ezt a hirudin néven kivonatként is forgalmazott matériát a vérkeringés javítására, műtéti hegek gyors gyógyulására, sőt, plasztikai beavatkozások után a bőr feszesítésére ajánlják egyre több helyen a modern orvosi eljárások mellett, sőt, helyettük is.

Fűben fában, tehénepében van az orvosság

A Guardian összeállítása idézi annak a tíz éve a Nottinghami Egyetem farmakológusaiból és középkorászaiból AncientBiotics néven alakult kutatócsoportnak a vezetőjét, amely a középkori orvosi leírások rekonstrukciójával keresi a megoldásokat az antibiotikum-rezisztenciára. Christina Lee szerint munkájuk olyan tudományosan megalapozott gyógymódok kereséséről szól, amelyek inspirálhatják a modern gyógyszerkutatásokat.

Ilyen volt az a 10. századi leirat alapján rekonstruált sebkenőcs, amelynek összetevőit eleinte bizalmatlanul kezelték. A fokhagyma-, vöröshagyma- és póréhagyma-zúzalék borban és szarvasmarha-epében feloldott elegye meglepően hatásosnak bizonyult a laboratóriumi, később pedig a klinikai tesztekben is. A kutatók jelenleg is vizsgálják a sajátos keveréket alkotó szerves vegyületeket, valamint az egyes hozzávalók együttes hatásának biokémiai okát. A fokhagyma gyógyhatása más esetekben is nyilvánvalóvá vált: kardiovaszkuláris megbetegedések fokhagymás kezelésének hatása egyebek mellett az antioxidánsként is számon tartott allicin nevű szerves kénvegyületnek köszönhető.

A Cambridge-i Egyetem Curious Cures címen tavaly indította el azt a kétéves kutatási projektet, amely során az egyetemi könyvtár kutatói módszeresen feldolgozzák a legendásan gazdag középkori gyűjtemény gyógyászattal foglalkozó állományát, abban bízva, hogy a tehénepés sebkenőcs mellett például rátalálnak a szemölcsgyógyító éticsigák bevetésének részletes leírására.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Mégsem a patkányok terjeszthették az európaiak felét legyilkoló középkori bubópestist, hanem maga az ember

Vajna Tamás tudomány 2023. január 22.

Egy új, talajtani és éghajlati elemzésekkel megtámogatott járványtörténeti kutatás eredményei szerint egyértelmű, hogy az újra és újra behurcolt korokozó emberről emberre terjedve tarolta le egymás után többször is a kontinens lakosságát. A tetvek és a bolhák is segítettek.

A nagy járványok maradandó nyomokat hagytak az emberi településeken

Dippold Ádám tudomány 2020. április 10.

A középkor pusztító járványai rosszat tettek a városok etnikai és vallási sokszínűségének, de átformálták azt is, ahogyan a városokra gondolunk. A katasztrófák kezelésében akadtak sikeres és kevésbé sikeres települések, de a pestis, a kolera és társaik elválaszthatatlanul összeforrtak a városiassággal.

Ha nyuszit vagy cicát tartani túl snassz, itt az új házikedvenc: a pióca

Dippold Ádám majom 2022. március 6.

Kevesen vágynak arra, hogy piócával éljenek együtt, de egy elszánt kisebbség szerint nincs nála jobb háziállat – igaz, az embernek a saját vérével kell etetnie. Nem nagy ár ez azért, hogy egy olyan házikedvenc társaságát élvezhessük, ami jobb esetben is úgy néz ki, mint egy féreg alakú disznómáj, cserébe akár húsz évig is elél.