Az ELTE és Semmelweis Egyetem kutatói megfejtették, hogy miért nem emlékszik éjszakai álmaira az emberek többsége
Álmainkat azért is felejtjük el, hogy reggel minél könnyebben koncentrálhassunk a jövőre – állítja Simor Péter, az ELTE Pszichológia és Pedagógia Kar és Bódizs Róbert, a Semmelweis Egyetem kutatója, valamint Philippe Peigneux, a Brüsszeli Szabadegyetem munkatársa a Neuroscience & Biobehavioral Reviews folyóiratban most megjelent tanulmánya.
Az ELTE keddi sajtóközleménye szerint a szerzők abból indultak ki, hogy az alvás neurológiai mechanizmusát vizsgáló kutatási eredmények szerint egy átlagos éjszaka alatt egy átlagos ember agy nagyjából 4,8 órányi álomképet
hoz létre. Ennek ellenére az emberek többsége az ébredés után szinte semmit vagy csak töredékeket képes felidézni ezekből. Meglepő, de a jelenség, ahogy egyébként általában az álmok mechanizmusa és funkciója, elhanyagolt területnek számít a pszichológiában és az idegtudományokban, de még az alváskutatásban is.
Simor, Bódizs és Peigneux elméleti munkájukban amellett érvel, hogy „az álmodás nem az alvás tudati mellékterméke, hanem szervesen kapcsolódik annak alapvető funkcióihoz”. A sajtóközlemény szerint „az alvás homeosztatikus – a szervezet belső egyensúlyát fenntartó – funkcióit számos kutatás igazolta, és ma már szinte evidenciának tekinthető, hogy elengedhetetlen szerepet játszanak az ébrenlét során »elhasználódott« agyi funkciók működésének helyreállításában. Ezeket a folyamatokat, amelyek az alvást megelőző időszak során felhalmozódott »feladatok« elvégzését szolgálják, a kutatók az alvás ún. reaktív homeosztatikus funkciói közé sorolják. Ezek az alapvető élettani folyamatok – beleértve az idegrendszer és az immunrendszer stabilitását és optimális működtetését szolgáló mechanizmusokat – az alvás első pár órájában tudnak végbe menni, amikor sok időt töltünk mélyalvásban. Ezzel szemben az ún. prediktív homeosztázis, amely során a szervezet mintegy előre felkészül a várható környezeti változásra, az alvás második felében történik. Erről az alvásszakaszról, amelyet zömében REM fázisban és sekélyes NREM alvásban töltünk, jóval kevesebb információval rendelkezünk”.
A tanulmány szerzőinek felvetése szerint a hajnali alvás szerepe ezekkel a jövőre való felkészülést szolgáló, prediktív homeosztatikus folyamatokkal ragadható meg. Úgy vélik, hogy a jövőre, azaz az alvás utáni ébrenlétre való ráhangolódás az alvás másik kitüntetett funkciója. Ebbe a folyamatba kapcsolódik be az álmodás is, amely mint egyfajta átmeneti állapot alvás és ébrenlét között, ennek a jövőszimulációs folyamatnak a mentális megnyilvánulása. Mivel azonban az éjszakai álmok viszonylag lazán, a valóság korlátaitól kevéssé szabályozva bontakoznak ki, az ébredés során aktiválódó konkrét, jól körülhatárolható célok hatékonyan gátolják és kitörlik ezeket az álomemlékeket. Másrészt az álom felidézése megnehezítené, hogy eközben jövőbeli célokat tudjunk elképzelni, azaz az álmainkat azért is felejtjük el, hogy reggel minél könnyebben koncentrálhassunk a jövőre – állítják .
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: