„Párizsban három opciónk van: megsülünk, elmenekülünk vagy cselekszünk”
„A jelenlegi helyzet fenntartása nem opció. Így vagy úgy, de Párizst, ahogy minden más mérsékelt övi várost, teljesen átformálja a szélsőséges hőség, ahogy tették azt a háborúk, a betegségek vagy a kereskedelem évszázadai” – mondta Alexandre Florentin, a párizsi városi tanács tagja, zöldpárti képviselő, aki a „Párizs 50°C-ban” nevű 15 fős bizottság megalakításáért lobbizott. A bizottság feladata, hogy közmeghallgatásokat tartson a városban, és a legjobb stratégiákkal álljon elő az extrém hőség legyűrésére. „Párizsban három opciónk van: megsülünk, elmenekülünk vagy cselekszünk” – mondta.
Bár az 50 Celsius-fokos hőség meredek jóslatnak tűnik, a francia fővárosban eddig feljegyzett legmelegebb nap már nincs is olyan messze tőle: 2019 júliusában 42,6 Celsius-fokot mértek árnyékban. Az akkori extrém hőhullám következménye: 10 ezer halott Franciaországban. Robert Vautard francia klimatológus szerint azonban 2050-re ez a gatyarohasztó meleg könnyen ugorhat még 8 Celsius-fokot. Friederike Otto, a World Weather Attribution tudóscsoport társalapítója (ez a szervezet azt méri, mennyire befolyásolja a szélsőséges időjárási jelenségeket a klímaváltozás) azt mondja, ha a légkör összetétele a maihoz hasonló maradna, évente 1 a 10-hez lenne az esélye a jelenleg Dél-Európában tapasztalható szélsőséges forróságnak.
Párizsban a becslések szerint 2030-ra évente 34 kánikulai nap várható, ami a 2008-ban feljegyzett 14-nek több mint a kétszerese. Az éjszakák sem hoznak majd enyhülést a párizsiaknak, ugyanis hét év múlva már 35 olyan fülledt, trópusi éjszakára számítanak, amikor tartósan 20 Celsius-fok fölött marad a hőmérséklet. De hogy készülhet fel erre Európa egyik ikonikus nagyvárosa? Megkerestük a párizsi polgármesteri hivatalt, amelynek munkatársai megosztották, milyen terveik vannak a szélsőséges hőség rövid és hosszabb távú kezelésére és a hőhullámok okozta halálesetek, egészségügyi problémák elkerülésére.
Fordulópont: 2003
Július végén, de főleg augusztusban kiürülnek a nagyvárosok. Az olyan nagyvárosok, mint Párizs, gyakorlatilag lehúzzák a rolót, lakói pedig a tengerpartokra vagy a hegyekbe indulnak hűsölni. A gőzölgő aszfaltú betondzsungelekben általában azok maradnak, akik nem tehetik meg a menekülést a Celsius-fokok elől, vagy munkájuk nélkülözhetetlen a város működtetéséhez.
2003 augusztusában a párizsiakat egy addig viszonylag szokatlan jelenség döntötte le a lábukról: megérkezett a hőhullám. Kilenc napon keresztül tanyázott 35 Celsius-fok fölött a hőmérő, és néha még a 40 fokot is elérte. A helyzet éjszakánként sem lett jobb, és néhány nap múlva elkezdett teljes valójában megmutatkozni a csendes katasztrófa. Jeff Goodell klímaváltozással foglalkozó újságíró cikke szerint a kórházak sürgősségi osztályai elkezdtek megtelni, és egy hétnyi hőhullám után a párizsi tisztségviselőknek már gondot okozott, hova helyezzék a halottakat. Szűk két hét alatt az egész Európát sújtó hőhullám közvetlen következményeként több mint 70 ezren vesztették életüket a kontinensen, és csak Franciaországban 15 ezren haltak meg – közülük majdnem ezren Párizs belvárosában. Az áldozatok közül sokan egyedül éltek, legfelső emeleti manzárdszobákban vagy tetőtéri lakásokban, ahol a klasszikus párizsi bádogtetők alatt gyakorlatilag megfőttek a lakók.
Lucien Abenhaim, Franciaország akkori tisztifőorvosa a történtek után a hőhullámhoz kapcsolódó halálesetek kezelése körüli viták miatt nyújtotta be lemondását. Franciaország kihirdette a szükségállapotot, a katonai kórházakat megnyitották a polgári lakosság előtt, és krízishullaházakat állítottak fel a szokatlanul sok holttest elhelyezésére.
A 2003-as hőhullám sokak szemét felnyitotta, az egész kontinensen fordulópontnak tekinthető – mondta a France24-nek Pierre Masselot, a Londoni Egyetem higiéniai és trópusi betegségekkel foglalkozó intézményének (London School of Hygiene & Tropical Medicine) kutatója és annak a július közepén megjelent Lancet-tanulmánynak a szerzője, amely szerint Párizs a legveszélyeztetettebb európai főváros, mivel a francia megapolisz lakói vannak a leginkább kitéve a hőhullámokból eredő egészségügyi és halálozási kockázatnak. A párizsiak ezt 2003-ban a saját bőrükön tapasztalták meg, a francia kormány és a főváros pedig azóta aktívan igyekszik lépéseket tenni a hőhullámok fenyegetése ellen.
Bioklimatikus forradalom, avagy hogyan tegyünk a 21. században élhetővé egy 19. századi várost?
Sok más városhoz hasonlóan Párizst is abban a biztos tudatban építették meg, hogy az évszakok jönnek-mennek, de az éghajlat alapvetően stabil, és ez így is lesz, amíg világ a világ. Ez azonban a klímaváltozás hatására elkezdett végérvényesen megváltozni. Egy 2019-es tanulmány szerint London klímája 2050-re olyan lesz, mint most Barcelonáé, Stockholm lesz az új Budapest, Moszkva az új Szófia és Seattle az új San Francisco. Ebből adódóan a mérsékelt égöv városainak – Párizsnak, Bécsnek, Budapestnek – úgy kellene átalakulniuk, hogy a szélsőséges hőhullámok idején is élhetők maradjanak.
Goodell szerint ez korunk legnagyobb várostervezési kihívása. Egyrészt kérdés, hogyan növekedhetnek a megapoliszok úgy, hogy közben ne váljanak élhetetlen hőcsapdákká. Mivel a külvárosokba való terjeszkedés nem igazán alternatíva, az urbanizáció viszont töretlen, a városoknak úgy kellene egyre sűrűbben lakottá válniuk, hogy biztonságosak maradjanak a hőhullámok idején is. Ez például az autók tömegközlekedésre és bringákra cserélését, több zöldterület, fa és vízforrás telepítését, fenntartható anyagokból épített, energiahatékony épületek építését és a már meglévők környezetbarát újragondolását, például szigetelését jelentheti.
Ez a folyamat már számos nagyvárosban elkezdődött. New Yorkban több mint egymillió fát ültettek, hogy árnyékot és tisztább levegőt adjanak. Sevillában a várostervezők az ókori földalatti vízvezetékek technológiáját használják arra, hogy légkondik nélkül hűtsék a nyaranta iszonyatos forróságban élő várost. Los Angelesben elkezdték fehérre festeni az úttestet, mivel az aszfalt a nap sugarainak 85-90 százalékát elnyelve, a hőszigethatás miatt akár 5 Celsius-fokkal is emelheti a hőmérsékletet, viszont a fehér szín akár 2-3 Celsius-fokkal is visszafoghatja ezt a mértéket.
Az egyik legátfogóbb programot azonban Párizs dolgozta ki, ahol a házak 80 százalékát a nyáron akár 90 Celsius-fokra is felforrósodó bádogtetők adják, ahol a Champs-Élysée-n naponta 64 ezer autó halad át, és amelyik számos nagyvároshoz képest arányaiban kevesebb zöldfelülettel rendelkezett, és túlságosan is érvényesül a hőszigethatás.
Anne Hidalgóval jött a turbózöldülés
Már a 2003-as hőhullám után elkezdődtek az élhetőséget javító programok – például a Paris Respire (Párizs Lélegzik) program, amellyel elérték, hogy vasárnapokon és ünnepnapokon a város bizonyos részeit, például a Champs-Élysée-t lezárják az autós forgalom elől. Miután 2014-ben polgármesterré választották, Anne Hidalgo ezt a programot az autósok ellenkezése közepette még hangsúlyosabbá tette, majd a bringás közlekedés erősítése mellett elkezdte zöldítési programját.
Szükség is volt a változásra, mivel a Global Forest Watch adatai szerint 2000-ben Párizs területének mindössze 9,2 százalékát fedte fás lombkorona, ez pedig mindössze 1,2 százalékkal növekedett 2012-re. Ehhez képest ez a szám Bostonban 27 százalékot, Oslóban 29 százalékot jelent, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása pedig lakosonként legalább 9 négyzetméternyi zöldterületet ír elő. Ahhoz, hogy ezt elérjék, Hidalgo 2019 nyarán elindította a városi erdők kialakítását célzó kampányát, melynek során az iskolaudvarok zöldítését és négy emblematikus párizsi tér zöldítését tűzte ki célul: az Hôtel de Ville és a Gare de Lyon tereit, az Opéra mögötti teret, valamint a Szajna partját.
A Qubitnek a párizsi polgármesteri hivatal elküldte saját adatait és a város klímabaráttá tételére vonatkozó terveit, eszerint jelenleg két nagyobb kiterjedésű erdőjével együtt Párizs 17 százaléka zöld, 2006 óta 142 parkot és kertet hoztak létre, illetve 2026-ig további 170 ezer fa ültetését és 30 hektárnyi kert telepítését tervezik. De még ez sem biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy elérjék a WHO ajánlását – ehhez a polgármesteri hivatal szerint legalább négyszer annyi zöldterületre lenne szükség, mint amennyi jelenleg a városban elérhető. Viszont ha azt nézzük, hogy jelenleg 5-600 ezer fa fejti ki áldásos hatásait Párizsban, ez 30 százalékos növekedésként is felfogható.
A városi fák hőmérséklet-csökkentő hatását már rengetegen kimutatták. 2022 nyarán egy kutató például a párizsi Operaház előtti járdán mért 56,1 Celsius-fokot, miközben mindössze néhány lépéssel távolabb, a Boulevard des Italiens fái alatt a járda hőmérséklete csak 27,7 Celsius-fok volt.
127 hektárnyi zöld tető és növényekkel benőtt fal
A rohamosan változó klimatikus viszonyok között azonban pusztán városi fákkal nem megy sokra Párizs – és ezt a városvezetők is tudják. Egyrészt elültetni sokkal egyszerűbb és olcsóbb egy fát, mint életben tartani, másrészt nem mindegy, milyen fajtát választanak, hiszen a korlátozott gyökérzettel és korlátlan kutyapisivel küzdő városi fák csakis strapabíró fajták lehetnek, hát még ha a 2050-es évek potenciális klímáját is figyelembe vesszük. Emiatt a francia főváros központjába már nem ültetnek juharlevelű platánokat, ezeket tölgyfák, vadgesztenyefák és mediterrán örökzöldek váltják fel.
A tetők zöldítése egy másik lehetséges irány. A francia parlament tavaly elfogadott egy törvényt, amely azt írja elő, hogy minden új építésű kereskedelmi épület tetejének legalább felére napelemeket vagy tetőkertet kell telepíteni. Ezek a zöld tetők ugyanis az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség mérései szerint is 5-8 Celsius-fokkal csökkentik a hagyományos tetők hőmérsékletét és akár 1-2 Celsius-fokot is mérsékelhetnek a város hőjén. Az ötlet és az irány a franciáknak is tetszik: a polgármesteri hivatal szerint mára összesen 127 hektárnyi zöld tetőt és növényekkel benőtt falat telepítettek Párizsban. 2020-ban pedig három párizsi lakos megalapította a Roofscapes nevű céget, amely kifejezetten a bádogtetőkre helyezhető, fából épült platformot kreál, hogy arra zöld növényeket, zöldségeket, gyümölcsöket telepítsenek a lakók.
Az iskolaudvarokat és az iskolák körüli utcákat is elkezdték zöldíteni, hogy a gyerekeket is közelebb hozzák a zöldhöz. Hidalgo eddigi polgármestersége alatt már 28, zöld szemlélettel kialakított iskolaudvart nyitottak meg, 2020 és 2026 között pedig további 74-et ígér a városvezetés. A felnőtteket közösségi kertekkel csábítják kertészkedésre: jelenleg 148 közösségi kert működik Párizsban, ahol mintegy hétezren ültetik a paradicsomot és kapálják a paprikát. A Parisculteurs nevű program keretében pedig, amelynek lényege, hogy összefogja a párizsi mezőgazdasági projekteket, mára több mint 30 hektárnyi hasznos mezőgazdasági területet alakítottak ki Párizson belül.
És közben elkezdték újragondolni a régi épületeket és az olyan ikonikus párizsi helyszíneket is, mint a már említett Champs-Élysées. A polgármesteri hivatal ugyanis a francia PCA-Stream építészeivel együtt olyan tervet tett le az asztalra, amely több sávot megszüntetne, hogy több helyet kapjanak a bringások és a gyalogosok. A fekete aszfaltot felszednék és világosabb színű burkolatra cserélnék, hogy jobban visszaverje a napfényt. A Champs-Élysées-t érő esőt felfognák és újrahasznosítanák, és több mint ezer fát telepítenének a területre úgy, hogy a gyökereik is érintkezni tudjanak.
Amellett, hogy ezek a tervek zöldebbé, biztonságosabbá és kellemesebbé tennék a Champs-Élysées-t, az építészek becslései szerint az átalakítások akár 4 Celsius-fokkal is csökkentenék a terület hőmérsékletét.
Hasonló átalakításokat Párizs-szerte tervez a polgármester, ezek megvalósítása azonban rengeteg időbe és pénzbe kerül, nem beszélve arról, hogy rengetegen bírálják a projekteket – sokan egyáltalán nem kérnek a zöld változásból. Több mint 2500-an írták alá például azt a petíciót, ami a Place de la Bastille és a Stalingrad teret összekötő sugárutakat zöldítené. Az ellenzők attól tartanak, hogy a barcelonai Las Ramblas sétálóutcához hasonló turistacsalogatókká válnának ezek a terek. Philippe Chiambaretta, a PCA-Stream alapítója szerint kérdéses, mit tudnak majd megépíteni, és milyen messzire jutnak a projektekkel. „Menthetjük a jövőt vagy menthetjük a múltat, de mindkettőt, na azt nem menthetjük” – mondta.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: