2020 egyik régészeti szenzációja volt az az iraki Zagros-hegységben előkerült leletegyüttes, amelyről a feltárást végző paleoantropológusok azt állították, hogy egy 70 ezer évvel ezelőtti neandervölgyi temetési szertartás maradványai.

A zagrosi Shanidar-barlangból 1953 óta kerülnek elő maradványok, köztük olyanok is, amelyek környezetében egykorú pollenmaradványokat találtak. A lelőhelyen évtizedeken át kutató Ralph Solecki amerikai régész ezek alapján azt feltételezte, hogy már a neandervölgyiek virágokkal kísérték a túlvilágra elhunyt társaikat.

Most az IFL Science ismerteti azt a Journal of Archeological Science folyóiratban augusztus végé megjelent tanulmányt, ami megkérdőjelezi a virágos temetés teóriáját.

Egy brit kutatócsoport az elmélet alapjául szolgáló leletegyüttes újbóli vizsgálata mellett a helyszín jelenlegi és az ásatások alapján rekonstruált ökoszisztémáját is elemezte. A rendkívül vegyes összetételű, különböző időpontokban virágzó növényektől származó pollenminták arra utaltak, hogy azok nem temetési mellékletként kerülhettek a halott neandervölgyiek mellé.

A helyszíni bejárások során ugyanakkor a környéken élő bányászméhek (Andrenidae) járataira bukkantak a barlangban.

A lelőhelyen aztán sikerült olyan ősi méhfészket is azonosítani, amely a Shanidar Z névre keresztelt neandervölgyi maradványaival egyidős.

Bár a virágos temetés hipotézisét ezek az eredmények erősen megkérdőjelezik, a brit kutatócsoport szerint mindez a temetkezési rituálé valóságát nem vonka kétségbe, ahogy a neandervölgyi kultúrák gazdagságát sem.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: