Mostantól az is elképzelhető, hogy soha többé nem emelkedik egy tanár fizetése
Elérkezett a végső határidő: ma, szeptember 29-én minden tanárnak el kell döntenie, hogy elfogadja-e azokat a fizetését és munkakörülményeit hátrányosan érintő új szabályokat, amiket a 2023. évi LII. Törvény a pedagógusok új életpályájáról (Púétv.) meghatároz, vagy inkább felmond, és búcsút int a tanári pályának. Harmadik lehetőség nincs.
A legnagyobb gondot a botrányosan alacsony tanári fizetések okozzák, és ezt a kérdést a kormány ígéretei ellenére a törvény nem rendezi megnyugtató módon, sőt. A 444 felhívására rengeteg pedagógus küldte el a jelenlegi és a törvény alapján megajánlott bérét, és úgy tűnik, nagyon kevesen fogják megkapni a beígért 10 százalékos emelést: a válaszok alapján a legjellemzőbb az 5 százalék körüli béremelés, de van, akinek semmit nem változik a fizetése, és lesznek pedagógusok, akiknek még csökken is.
A köznyelvben státusztörvénynek, ellenzői által néha bosszútörvénynek nevezett rendelkezés 2024. január 1-én lép életbe, és a fizetések mellett számos ponton megváltoztatja azt, ahogy a pedagógusok eddig végezték munkájukat – ellenzői szerint negatív irányba. Hogy mi a legnagyobb baj vele?
„Az a legnagyobb baj a státusztörvénnyel, hogy van” – mondta a Qubit kérdésére Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) országos választmányának tagja.
Mostantól egy tanár egy életen át beragadhat ugyanabba a fizetési fokozatba, annak is a legaljába
„A tanároknak megküldött, a megajánlott fizetéseiket is tartalmazó tájékoztató levélben véletlenül sincs benne a háromévenkénti előmenetel; véletlenül sincs benne olyan elem, ami átlátható vagy előre tudható lenne. Minden szubjektív, mert a törvény csak szempontokat határoz meg” – mondta a PDSZ képviselője. Nagy szerint hiába szerepelnek a levélben a fizetést meghatározó olyan objektív szempontok, mint a szakmai gyakorlat megléte, hogy hány diplomája van a pedagógusnak, hány tantárgyat tanít, van-e kitüntetése vagy elismerése – mivel semmiféle súlyozás és semmilyen előírás nincs a törvényben arra nézve, hogy mindezt hogyan kell alkalmazni, az viszont benne van, hogy a rendelkezésre álló forrástól függ, hogy mennyi bért tudnak fizetni, ez az egészet áthúzhatja. „Korábban kiszámítható volt a rendszer: attól függően kapták a fizetést a pedagógusok, hogy milyen kategóriában voltak, és mióta tanítottak. Magával a minősítési rendszerrel nem értettünk egyet, de legalább átlátható volt. Mostantól elképzelhető, hogy ad abszurdum valaki beragad egy életen át ugyanabba a fizetési fokozatba és azon belül is annak az aljába.”
„A pedagógusok fokozati ugrására mostantól nincs kötelezettség, és ha ugyanolyan fokozatban marad egy pedagógus, akkor előfordulhat az is, hogy sosem fog emelkedni a fizetése” – erősíti meg Nagy állítását Zeller Judit alkotmányjogász, a Társaság a Szabadságjogért (TASZ) munkatársa.
Az eddig is komoly feszültséget okozott, hogy a tanárok fizetését meghatározó úgynevezett vetítési alap a 2014-es minimálbéren, 101 500 forinton ragadt be, és csak a szakmai ágazati pótlékot emelték, ami a nyugdíjba beszámítódott ugyan, de egyrészt bármikor elvehették volna, másrészt a jubileumi jutalomba, aminek összege 40 év utána a tanárok 5 havi fizetése, csak az alapilletmény számítódott be. Pedig az korántsem mindegy, hogy valaki a 100 vagy 400 ezres fizetésnek az ötszörösét kapja kézhez. „Ha kell valami jót is mondani a státusztörvényről, akkor az az, hogy a szakszervezetek hosszú dohogásának hatására a szakmai ágazati pótlékot végül betették az alapbérbe, és most ezzel együtt kell számítani a korábban jubileumi, most köznevelési foglalkoztatotti jutalomnak hívott pénzösszeget – mondta Nagy. – Eddig az volt a félelem, hogy a fizetés nagy részét kitevő ágazati pótlékot akár el is lehet venni, és bár most az alapot megemelték, 2024-től attól félhetnek a tanárok, hogy a bérük nem fog emelkedni.”
A státusztörvényben épp csak az életpálya nem látszik
„Ebben a levélben minden csak »várható«: várható munkakör, várható munkavégzési hely, még a kinevezés időpontja is csak várható benne” – mutat rá Nagy a tájékoztató levél következő problémás részeire. A PDSZ választmányi tagja azt is hiányolja a tájékoztatóból, hogy nem szerepel benne, hogy milyen szempontok alapján határozták meg a pedagógusok januártól esedékes fizetését. „Pedig a tanároknak e szerint kell eldönteniük szeptember 29-ig, hogy mindezt vállalják-e. És ha vállalják, akkor január 15-ig fogják megkapni az új kinevezésüket, és akkor fognak szembesülni azzal, hogy mi is van pontosan a papírjukban”. A szakszervezeti képviselő szerint ez a rendszer a jogbiztonság elvével ellentétes, épp ezért a PDSZ, amelyhez 50 parlamenti képviselő is csatlakozik, alkotmányjogi panasszal él majd.
Az alkotmányjogász Zeller is hasonlóképpen látja a helyzetet: „A tájékoztató levélben a »várható« dolgok szerepelnek fikarcnyi garanciával. Eddig volt egy életpálya, azt rögzítette a törvény, most viszont hiába hívják az új törvényt a pedagógusok életpályáját rendező törvénynek, az mindenről szól, csak az életpálya nem látszik benne”.
A remélt béremelésért cserébe kevésbé mernek majd kritizálni a tanárok
„A fortélyos félelem uralkodik a tanárok között, és olyan hírek is terjednek közöttük, amiknek egyelőre nincs is feltétlenül alapjuk”. Nagy szerint a tanárok attól tartanak, hogy a viselkedésükön is múlik, hogy mennyi bért fognak nekik megállapítani. „Ezt emberi jogi terminussal úgy mondjuk, hogy dermesztő hatás (chilling effect) – mondja a TASZ munkatársa. – Egyértelműen dermesztő hatása van ennek az egész rendelkezésnek. Van például egy olyan kitétel a törvényben, hogy a pedagógusoknak úgy kell végezni a munkájukat, hogy a köznevelésbe vetett bizalom ne csorbuljon. Ez akár jelentheti azt is, hogy mostantól egy tanár nem lehet kritikus az oktatási rendszerrel kapcsolatban? Persze teljesen abszurd lenne, hogy egy bíróság elítélje a kritikát megfogalmazó tanárt, de biztosan fel fog erősödni a pedagógusok között az öncenzúra.”
Ezzel az erővel odaírhattak volna bármilyen magas összeget maximumnak, ha azt úgysem kell odaadniuk
„Vannak progresszívebb hozzáállású pedagógusok is” – mondja Nagy, aki tud olyan tanárokról, akik bértárgyalásokat szeretnének, mert azt mondják, hogy ők minden olyan feltételnek megfelelnek, amik alapján a fokozaton belül akár a legmagasabb összegre is jogosultak lennének. „De kivel tudnak bértárgyalásokat folytatni? – teszi fel a kérdést a PDSZ választmányi tagja. – Senkivel. Legfeljebb a Belügyminisztérium legmagasabb szinten álló vezetőivel, mert a munkáltatói feladatokat ellátó tankerületeknek nincs önálló költségvetésük, aminek alapján fizetéseket állapíthatnának meg. Ezzel az erővel odaírhattak volna bármilyen magas összeget maximumnak, ha azt úgysem kell odaadniuk, mert most csak a minimum van meghatározva, vagyis az, hogy milyen összeg alatt nem kereshet egy pedagógus.”
Zeller szerint az viszont igazságos, hogy az úgynevezett kedvezményezett vagy felzárkózó településeken vagy az olyan intézményekben, ahol 10 százaléknál magasabb a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya, a pedagógusok 20 százalékkal magasabb összeget fognak keresni jelenlegi bérüknél.
Időzített bombák, korai öröm
A törvény több eleme időzített bomba, ami később robbanhat majd. Az egyik ilyen elem Nagy szerint, hogy az azonos minimum fizetésre beállított gyakornoki és pedagógus I. fokozatban a gyakornokoknak kevesebb a kötelező óraszámuk, mint az ugyanabba a kategóriába sorolt kollegáiké. Nemcsak az okozhat feszültséget a két csoport között, hogy a sok éve pedagógusként dolgozó tanárnak többet kell dolgoznia, mégis ugyanannyit keres, mint az egyetemről frissen kikerült gyakornok, hanem az is, hogy ha vége lesz majd a gyakornoki időszaknak, ő magának is többet kell majd tanítania ugyanannyi pénzért.
Nagy szerint korai az öröm amiatt is, hogy 46-ról 50 munkanapra emelték a tanárok szabadságát, amiből a munkaadó eddig is 15 napot elrendelhetett pedagógiai munkára vagy továbbképzésre, amire jellemzően csak év közben lehetett sort keríteni. Az új törvény értelmében a tanárok mostantól gyerekfelügyeletre is kirendelhetők, tehát könnyen előfordulhat, hogy a pedagógusok a nyár közepén pihenés helyett egy táborban fogják őrizni a gyerekeket.
Sokat lehetett hallani a pedagógusok átvezényelhetőségéről is; ezt végül úgy módosították, hogy nem a megyén belül, csak a járáson belül lehet átvezényelni őket, méghozzá úgy, hogy napi 3 óránál többet nem tölthetnek utazással. A PDSZ képviselője szerint mindenesetre „ez is iszonyúan sok”.
A laikus számára már nehezen követhető rendkívüli munkaidő kifizetése is problémássá válik. Nagy szerint, ha valakit például beosztanak gyerekfelügyeletre, ami nem számít tanításnak, akkor ma nem lehet megmondani, hogyan fogják kifizetni a pedagógust, ha ezzel túllépi a heti 40 óra munkaidőt. „Az alapvető baj – mondja Zeller – hogy a státusztörvény alapján nagyon sok munkatípust bele lehet szuszakolni a rendes munkavégzésbe. Például a munkáltató az utolsó pillanatban is megmondhatja, hogyan fog kinézni a tanár munkavégzési beosztása, kell-e pluszban helyettesíteni, stb. Magyarán több mindent tudnak majd a rendes munkaidőbe besorolni, amiért nem kell majd plusz pénzeket fizetni a tanároknak.”
Ezzel a törvénnyel most elintézték, hogy többé ne legyen jogsértő, ami eddig az volt
„Túlságosan kiszolgáltatottá teszi a munkavállalót és megkérdőjelezi a pedagógusok munkvégzéssel összefüggő jogait ” – mondja a törvényről Zeller, míg maga a TASZ ennél hivatalosabban fogalmaz: „A pedagógusok mint munkavállalók jogai tekintetében a törvénytervezet ellentétes a foglalkozás szabadságának, a tisztességes és igazságos munkafeltételeknek, a tulajdonhoz való jog és a diszkrimináció tilalom Európai Unió Alapjogi Chartában foglalt követelményeivel” – írta a szervezet a státusztörvény tervezetének elemzésében még júniusban.
„Ez egy teljesen felesleges törvény” – mondja Nagy, aki szerint egyáltalán nem volt szükség egy új jogállásról szóló státuszra, a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony létrehozására. „Ez így tényleg bosszútörvény, egy szankcionálásra létrehozott és rendkívül átgondolatlan törvény, aminek az alkalmazásával nagyon sok baj lesz, és ami még a munka törvénykönyvénél is kevésbé fogja védeni a tanárokat. Olyan ez a törvény, mintha minden olyan elemet betettek, illetve kivettek volna belőle, amik alapján korábbi perekben jogsértés miatt az államnak súlyos pénzeket kellett a kifizetnie a tanároknak. Ezzel a törvénnyel viszont most elintézték, hogy többé ne legyen jogsértő, ami eddig az volt.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
