A szemünk előtt párolog el a 1,5 fokos klímacél
Ha minden így megy tovább, hat éven belül elfogyhat a 1,5 Celsius-fokos klímacél betartása mellett még kibocsátható szén-dioxid – állítja egy kutatás, amelynek eredményeit hétfőn tették közzé. Ez még kilátástalanabbá teszi, hogy sikerüljön a globális felmelegedést az éghajlatkutatók által még biztonságosnak vélt értéken, 1,5 Celsius-fokon megfékezni.
Robin Lamboll, az Imperial College London kutatója és kollégái a Nature Climate Change folyóiratban megjelent tanulmányukban újraszámolták, hogy mekkora a maradék szénköltségvetés (remaining carbon budget, RCB), ami még kompatibilis a párizsi egyezményben lefektetett 1,5 és 2 fokos klímacélok elérésével. Mindkét esetben a korábbi becsléseknél alacsonyabb értéket találtak, és feltárták, hogy mi vezet azok bizonytalanságához.
A kutatók szerint a maradék szénköltségvetés koncepciója kulcsfontosságú annak felméréséhez, hogy milyen gyorsan kell csökkenteni a kibocsátást, és az RCB-t egyre több, a klímavállalások igazságos globális elosztását célzó törekvés során alkalmazzák. A probléma vele az, hogy a becsült érték a felmelegedést az ipari forradalom előttihez képest 1,5 fok alatt tartó cél esetén már olyan alacsony, hogy a számításában kis változások is viszonylag nagy kiigazításokat eredményezhetnek.
A szénköltségvetés kiszámításához szükség van az alapként vett, ipari forradalom előtti globális hőmérsékletre, amit az IPCC az 1850 és 1900 közötti időszak éghajlatával definiál. Emellett pontosan ismerni kell, hogy mekkora felmelegedést okoz egy-egy egységnyi szén-dioxid és más üvegházhatású gáz kibocsátása, valamint annak az információnak is meg kell lennie, hogy eddig milyen mértékű klímaváltozás történt.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legfrissebb, AR6 jelentésének a klímaváltozás fizikai alapjait összegző, 2021-ben publikált WG1 részében a maradék szénköltségvetést két részből állítják össze. Különböző adatforrások alapján vették a történeti szén-dioxid-kibocsátást és annak a földi klímára gyakorolt hatásait. Más üvegházhatású gázok, például a metán hozzájárulását pedig egy MAGICC-nek nevezett, egyszerűsített klímamodellel értékelték ki.
Lambollék szerint a számítás alapjául szolgáló tényezők külön-külön is valamennyire bizonytalanok, és egymással történő összefüggésük tovább bonyolítja a képet. Ehhez még hozzáadódik, hogy nem értjük tökéletesen a Föld éghajlati rendszerét és az abban jelentkező pozitív vagy negatív irányú visszacsatolásokat, vagy azt, hogy milyen következményei lennének egyes éghajlati fordulópontok átlépésének (az évtizedek óta egyértelmű, hogy az emberiség által a légkörbe juttatott elképesztő mennyiségű szén-dioxid miként változtatja meg a bolygó klímáját).
Lamboll és kollégái a felvázolt bizonytalanságokkal együtt azt találták, hogy 2023 januárjától még 250 gigatonnányi szén-dioxidot bocsáthatunk ki, hogy 50 százalék esélyünk legyen a felmelegedés 1,5 fokon történő megállítására. Ez nagyjából fele a korábban az AR6 WG1 jelentésében becsült 494 gigatonnának. A most kiszámolt mennyiség, ha a 2022-es év 40 gigatonnányi szén-dioxid kibocsátásával számolunk, már 2029-re elfogyhat.
De hogyan csökkenhetett ennyivel a szénköltségvetést? Az új számításban a két legfontosabb negatív tényezőt a MAGICC klímamodell frissítése (-112 gigatonna) és a közelmúltbeli kibocsátások hozzászámolása (-117 gigatonna) adja. Előbbi azért okozott ekkora változást, mert a modell új verziója másként számolja a múltban a légkörbe juttatott, a bolygót hűtő aeroszolok mennyiségét (ezt a modell kalibrációjához használják). A kutatók egy másik, FaIR-nek nevezett egyszerű klímamodellt is figyelembe vettek a szén-dioxidon kívül kibocsátott üvegházhatású gázok befolyásának meghatározására. Ennek ellenkező irányú hatása volt, és 59 gigatonnával növelte a szénköltségvetést.
Nagyobb a mozgástér, ha 50 százalékos valószínűséggel 2 fokban akarjuk maximalizálni a felmelegedést, mert ebben az esetben még 1220 gigatonnányi szén-dioxidot engedhetünk a légkörbe. Ez közel 130 gigatonnával kevesebb az IPCC becslésénél, és a mostani ütemben 30 év alatt használnánk el. Ha 66 vagy 90 százalékos valószínűséggel szeretnénk tartani a 2 fokot, akkor 940 vagy 500 gigatonnánk van hátra, így mindössze 23 vagy 12 év alatt elfogy az azokra eső maradék szénköltségvetés.
A kutatást a Nature Climate Change-nek Benjamin Sanderson, az oslói Nemzetközi Klíma és Környezeti Kutatóközpont munkatársa kommentálta, aki szerint a tanulmány „kellemetlen olvasmány a politikai döntéshozóknak”. A szakember szerint a Lambollék által felvázolt helyzet alapján a 1,5 fok tartásához nem 2050-ig, hanem 2034-ig kellene elérni globálisan a nettó zéró kibocsátást, ami „jóval ambiciózusabb, mint az eddig implementált kibocsátás csökkentési vállalások”.
Sanderson ugyanakkor óvatosságra int, mivel szerinte a kutatást azt is illusztrálja, hogy bármilyen számítás, függetlenül attól, hogy mennyire precíz, változhat a tudásunk bővülésével és a frissülő adatokkal. Ettől még úgy tűnik, hogy az IPCC következő AR7 jelentését az évtized végén már úgy adják majd ki, hogy addigra eltűnt a 1,5 fok tartásához szükséges szénköltségvetés.
Eközben ebben a hónapban is tovább folytatódik az immár nyár eleje óta tartó trend, amikor a havi globális átlaghőmérsékletek minden korábbi rekordot megdöntenek. Zeke Hausfather amerikai éghajlatkutató szerint ez lesz a történelem legmelegebb októbere, 2023 pedig a valaha mért legforróbb év. Ehhez hasonlók csak az előző interglaciális periódusban, az Eemianban voltak jellemzők, 120 ezer évvel ezelőtt.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
