Három szénerőművet indít újra Németország, hogy fedezni tudja az ország energiaigényét a következő tél során – Olaf Scholz német kancellár szövetségi kormányának október eleji döntése nyomán a három erőmű 2024 márciusáig üzemel majd. A cél a földgázzal történő takarékoskodás, valamint az energiahiány megelőzése a fűtési szezon közepén.

Európa legnagyobb gazdasága idén áprilisban állította le három utolsó atomerőművét, miután a korábbi kancellár, Angela Merkel a 2011-es fukusimai atomerőmű-baleset nyomán azok fokozatos kivezetése mellett döntött. Az idén tavaszig üzemelő Emsland, Isar 2 és Neckarwestheim 2 reaktorok lekapcsolását sikerként könyvelték el az évtizedek óta az atomenergia ellen kampányoló német aktivisták, és bezárásukat Steffi Lemke német környezetvédelmi miniszter a technológiában rejlő eredendő kockázattal indokolta.

Lemke tavasszal a Der Tagesspiegelben amellett érvelt, hogy Németországnak „nincs szüksége atomenergiára”, mert jobb alternatíváik vannak – például a nap- és szélenergia –, amelyek sokkal olcsóbban termelnek energiát, és biztonságosabbak az atomenergiánál. Olaf Scholz német kancellár kormánya ugyanakkor elismerte, hogy az atomerőművek kivezetése miatt az országnak rövid távon jobban kell támaszkodnia a széntüzelésű és gázerőművekre az energiaszükségleteinek fedezéséhez.

Miután 2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát, és megcsappantak a Nyugat-Európa felé tartó földgázszállítások, a német kormány még a tavalyi tél előtt több szénerőmű élettartamát meghosszabbította, és néhányukat újraindította. Azóta Németország kibővítette az Egyesült Államokból és Katarból cseppfolyós földgáz (liquefied natural gas, LNG) fogadására alkalmas partmenti termináljait, de ennek ellenére a kormány ismét a szén felé fordult. A döntés az RWE energiavállalat északnyugat-németországi Niederaußem és Neurath erőműveinek három blokkjára, valamint a LEAG vállalat kelet-németországi lignittel üzemelő Jaenschwalde erőművének két blokkjára vonatkozik.

A kőszén a világ energiatermelésének még mindig több mint harmadát biztosítja a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint, annak ellenére, hogy ez a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátással járó fosszilis tüzelőanyag. 2022-ben soha nem látott szintet ért el a szénerőművekből távozó üvegházhatású gáz mennyisége az energiaválság és az egyes régiókban bekövetkező extrém időjárási események következtében. Eközben Európában tavaly 7 százalékkal nőtt a szénenergia részesedése.

Ahhoz, hogy sikerüljön elérni a 2050-ig nettó zéró kibocsátással számoló és a globális felmelegedést 1,5 fokon tartó IEA-forgatókönyvet, 2030-ig 55 százalékkal kellene mérsékelni a szénelnyelő technológiák nélküli szénerőművekkel termelt energia mennyiségét. A Reuters hírügynökség szerint a német kormány a következő nyáron tesz majd javaslatokat arra, hogyan ellensúlyoznák ki (offset) az üzemben tartott szénerőművekből a tél folyamán levegőbe jutó szén-dioxidot.

Honnan nyeri az energiát Németország?

A brit Energia Intézet (Energy Institute, EI) globális energetikai adatai alapján Németország teljes energiaellátása 12,3 exajoule volt. Ez lefedi az összes, az ország területén felhasználható energiahordozót, nem csak azokat, amiket elektromos energia előállításra alkalmaznak. Eszerint az ország szükségleteinek 34,6 százalékát a kőolaj, 22,6 százalékát a földgáz, 19,9 százalékát megújuló energiaforrások (napenergia, szélenergia, biomasszából nyert energia), 18,9 százalékát pedig a kőszén biztosította.

Ha a teljes energiaellátás történeti alakulását nézzük az IEA számaival, akkor az látszik, hogy míg Németország 1990-ben még 5,38 millió terajoule energiát állított elő szénerőművekkel, ez az évtized közepéig meredeken zuhanni kezdett a kőolaj- és földgázfelhasználás növekedésével. A 2010-es évek közepéig a szénerőművek által termelt energia 3,5 millió terajoule körül ingadozott, mielőtt a covidjárvány előtt 2,5 millió terajoule alá esett volna vissza.

Ugyanebben az 1990–2021 közötti időszakban a német atomerőművek által termelt energia mennyisége 1,86 millió terajoule-ban érte el maximumát 2001-ben, majd a 2000-es évek közepétől a régi reaktorok leállításával fokozatosan hanyatlani kezdett, és két évvel ezelőtt már a korábbi rekord felét sem érte el, 0,75 millió terajoule-lal. Időközben egyre nagyobb teret nyertek a biomassza-hasznosításon alapuló energiahordozók, valamint a nap- és szélenergia, amik 2021-ben már közel 2 millió terajoule energiát szolgáltattak.

Ha csak az áramtermelést fedező energiaforrásokat nézzük, még feltűnőbb a megújuló energiaforrások növekvő szerepe, amik együttesen a termelt energia 40,9 százalékát fedezték 2022-ben. Ezzel második helyre utasították vissza a szénerőműveket, amelyek tavaly az áramtermelés 31,2 százalékát adták.

Németországon kívül reneszánszát éli az atomenergia?

Az utolsó németországi atomerőművek leállítása előtt több tucat éghajlatkutató, fizikus és közgazdász – köztük a NASA Goddard Földtudományi intézetének klímakutató professzora, James Hansen – nyílt levelet írt Scholz kancellárnak, amiben az évente 30 millió tonnányi szén-dioxid-kibocsátást megelőző atomerőművek működésének fenntartása mellett foglaltak állást. A szakemberek azzal érveltek, hogy ez enyhítheti az Oroszország által indított háború nyomán kialakult energiaválságot, valamint hozzásegíthet, hogy Németország elérje klímacéljait.

Egészen máshogy látja a kérdést a Potsdami Éghajlatkutató Intézet neves klímakutatója, Stefan Rahmstorf, aki szerint eleve nem lett volna lehetséges az atomerőművek üzemidejének meghosszabbítása, mert ahhoz új fűtőelemekre lett volna szükség. Rahmstorf azt állítja, hogy egyébként sem a nukleáris energia – akár maghasadást, akár magfúziót alkalmaz – jelenti a hosszú távú megoldást az emberiség jövőbeli energiaigényeire. Ezt a nézetét az erőművekből származó hulladékhő-kibocsátással indokolta, ami egy általa idézett vizsgálat szerint az emberiség energiafelhasználásának jelentős növekedése esetén már több tized fokos melegítő hatással is járhat. A német éghajlatkutató szerint ez a probléma a megújuló energiaforrásokat nem érinti, mivel azok kapacitása egyébként is exponenciálisan növekszik, ráadásul biztonságosak, valamint gazdaságilag is megtérülnek.

Lemke áprilisban az atomerőművek reneszánszát egyszerűen mítosznak nevezte, és azokra az adatokra mutatott, amelyek az energiaforrás globális energiatermelésben betöltött szerepének csökkenését mutatták. Ehhez képest október közepén William Magwood, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) atomenergetikai ügynökségének (Nuclear Energy Agency, NEA) vezetője a Reutersnek arról beszélt, hogy az elmúlt években drámaian megnőtt az atomenergia támogatottsága a klímacélok elérésre való törekvés, valamint az energiabiztonsággal összefüggő aggodalmak miatt.

„Ha komolyan nettó zéróra szeretnéd csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást 2050-ig, és nem ejtesz szót az atomenergiáról, akkor az egész beszélgetés komolytalan” – mondta Magwood, amivel látszólag több ország egyetért. Az IEA szerint új atomerőműveket épít vagy tervez Franciaország, az Egyesült Királyság, Finnország, Kína, Dél-Korea és Lengyelország is, az Egyesült Államok inflációcsökkentési törvénye miatt pedig jobban megéri atomerőműveket üzemeltetni és újakat telepíteni. Eközben a Politico információi szerint az Európai Parlament ipari bizottsága megállapodott abban, hogy a korábbi tervekkel ellentétben az atomenergia szerepel majd a nettó zéró kibocsátási technológiák között. Az erről szóló jogszabály (Net-Zero Industry Act, NZIA) célja, hogy 2030-ig felgyorsítsa a tiszta energiaforrások előállítását.

Szeptemberben, két hónappal a COP28 klímacsúcs előtt az OECD-országok, köztük Magyarország nukleáris iparágainak képviselői Párizsban tartottak kétnapos tanácskozást. Az ennek végén kiadott közleményben a meglévő erőművek működésének meghosszabbítását, a működőképes reaktorok újraindítását, valamint az építési költségek és időtávok jelentős csökkentését szorgalmazták. Emellett leszögezték, hogy fel kell gyorsítani a kis moduláris reaktorok és újgenerációs reaktorok telepítését, ami a 2030-as évektől a nehezen dekarbonizálható gazdasági ágazatok kibocsátáscsökkentését segítené.

Az IEA tavaly kiadott jelentése azt állítja, hogy az atomenergia jelentős szerepet játszhat a megújuló energiaforrásokra történő biztonságos energiaátállásban. Azok az országok, amelyek fenntartják, vagy bővítik az atomenergia használatát, az IEA szerint csökkenteni tudják szén-dioxid-kibocsátásukat, a fosszilis tüzelőanyagok behozatalára való rászorulásukat, és lehetővé teszik, hogy az energiarendszerük nagyobb mértékben támaszkodjon napenergiára és szélenergiára.

Az energiaügynökség adatai szerint 2022-ben a világ atomerőművei által elvben előállítható energia 414 gigawatt volt, ami 1,5 gigawattos növekedés az előző évhez képest. A fejlődő országokban beindított reaktorok tavaly a kapacitásbővülés 60 százalékát tették ki, és ellensúlyozni tudták a fejlett országokban bezárt erőművek kiesését.

Ez az ütem azonban közel sem lesz elegendő, hogy 2030-ra sikerüljön elérni a nettó zéró forgatókönyvhöz szükséges 545 gigawattnyi kapacitást, amihez évente 10-szer ennyivel, 15 gigawattal kellene fokozni a maghasadásból megtermelt energia mértékét. Az IEA szerint a G7-országok (Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Egyesült Királyság, Egyesült Államok) meglévő reaktorainak üzemben tartása megerősítené a meglévő alacsony kibocsátású energiatermelést, és új atomerőművek építésével még tovább növelhető lenne azok részaránya.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: