Szeptemberben majdnem 2 Celsius-fokkal volt magasabb a havi átlaghőmérséklet, mint az ipari forradalom előtti években, ami közel 0,5 fokkal szárnyalta túl az előző szeptember havi rekordot.

Azt, hogy mennyire elképesztően rendkívüliek ezek a mérések, nehéz szavakba önteni. Zeke Hausfather amerikai éghajlatkutató az X-en írt posztjában sem fukarkodott a jelzőkkel, és az „absolutely gobsmackingly bananas” szavakkal érzékeltette a helyzet komolyságát.

A szeptemberi hőmérsékleti anomália az UAH műholdas mérések alapján a legnagyobb, amit az adatgyűjtés kezdete (1979) óta megfigyeltek – írta Robert Rohde, a Berkeley Earth nonprofit szervezet vezető kutatója. Eközben jelenleg a globális hőmérséklet és az óceánok tengerfelszíni hőmérséklete 0,8 fokkal magasabb az éghajlati átlaghoz képest. De vajon előre tudták-e jelezni a mostani helyzetet a klímamodellek?

A legtöbb modellt túlszárnyalta a valóság

A Hausfather által csütörtökön közzétett grafikonok alapján a szeptemberi megfigyelések jóval meghaladják a CMIP5 klímamodellek 95-ös percentilisét – ez azt jelenti, hogy az ipari forradalom előttihez képest mért 1,8 fokos érték a modellek hőmérsékleti előrejelzéseinek 95 százalékánál magasabb volt. Ezek a számitógépes éghajlati modellszimulációk az 1995-ben indult csatolt modellek összehasonlító projektjének (Coupled Model Intercomparison Project, CMIP) ötödik generációját képviselik, és ezek szolgáltak az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2014-ben kiadott AR5 jelentésének alapjául is.

Bár az éghajlatkutató szerint ez mindenképpen aggasztó, teljesen váratlannak nem nevezhető. Ennek hátterében az áll, hogy a modellekben a váltakozó El Niño/Déli oszcilláció (El Niño-Southern Oscillation, ENSO) természetes éghajlati jelenség nem feltétlenül esik egybe azzal, hogy a globális hőmérsékletet megemelő El Niño és az azt csökkentő La Niña fázisok a valóságban mikor következnek be. Így Hausfather szerint előfordulhat, hogy csak a modellek kevesebb mint 5 százaléka számolt erős El Niño-hatással 2023-ban.

Ha az IPCC legújabb, AR6 jelentéséhez használt hatodik generációs klímamodellekkel (CMIP6) vetjük össze a szeptemberi hőmérsékleteket, azok az éghajlatkutató szerint a modellek előrejelzéseinek felső határát súrolják. Ez azért is figyelemre méltó, mert tavaly éppen Hausfather és kollégái – köztük Gavin Schmidt, a NASA Goddard űrtudományi intézetének vezetője – érveltek a Nature-nek írt véleménycikkükben amellett, hogy egyes CMIP6 modellek „túlságosan forrók”.

A kutatók akkor azt állították, hogy a több mint 50 CMIP6 klímamodell közül néhány túl erős felmelegedést ad az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok szintjének növekedésére, azaz szaknyelven magas klímaszenzitivitással (equilibrium climate sensitivity) számol. Ez azt adja meg, hogy miként reagál a Föld éghajlati rendszere a szén-dioxid-szint megkétszereződésére az iparosodás előtti állapothoz (~290 ppm) képest. Néhány CMIP6 modellben a klímaszenzitivitásra 5 fok fölötti érték jön ki, míg az IPCC AR6 jelentése 3 fokra, az elmúlt években több kutatás pedig 2,3-4,5 fok közé becsüli azt.

Hausfather úgy látja, néhány hónap még nem változtat azon, hogy ezek a CMIP6 modellek eltérnek a több évtizedes megfigyelésektől. Erre Robert Way, a kanadai Queen’s Egyetem éghajlatkutatója azzal reagált, hogy „néhányunknak igen erős bizonyítékok kellenének ahhoz, hogy meggyőződjünk a forró modellek által feltételezett klímaszenzitivitások észszerűségéről”.

Ez a másfél fok még nem az a másfél fok

Amikor Hausfathert két héttel ezelőtt a rendkívüli globális hőmérsékletek mögött meghúzódó okokról kérdeztük, az üvegházhatású gázok kibocsátása és az El Niño hatása mellett a tengeri hajózásban alkalmazott alacsony kéntartalmú tengeri üzemanyagok kivonását és a Hunga-Tonga–Hunga-Ha'apai nevű tenger alatti vulkán tavalyi kitörését említette még lehetséges tényezőként. Ezek együttes hatása ugyanakkor jelenlegi tudásunk szerint nem éri el a +0,1 Celsius-fokot.

Chris Colose, a NASA Goddard űrtudományi intézet kutatója – másokkal ellentétben – úgy véli, értjük, miért volt ennyire meleg a szeptember: azt a folyamatos felmelegedési trendhez hozzáadódó és több évnyi La Niña után következő rendkívüli El Niño okozta. Az, hogy szerinte ez teljesen várható volt, még nem jelenti azt, hogy ne lenne egyszerre aggasztó is.

Hausfather szerint az El Niño erősödésével a következő hónapokban valószínűleg még melegebb lesz, mint amit ebben az évszakban megszokhattunk, legalábbis globális szinten. Így a Berkeley Earth becslése szerint 2023 lehet az első év, amely több mint 1,5 fokkal melegebb az ipari forradalom előtti átlaghoz képest. Ez ugyanakkor – mint azt korábbi cikkünkben részletesen elmagyaráztuk – nem jelenti azt, hogy eltértük volna a párizsi egyezményben meghatározott 1,5 fokos klímacélt, ami a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint a 21. század végéig még tartható lehet.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: