A házimacskák több mint kétezer különböző fajt is elejthetnek a természetben – derül ki egy múlt héten a Nature Communications folyóiratban megjelent kutatásból. A vizsgálatot vezető szakember, Christopher Lepczyk, az Auburn Egyetem ökológusa az eredményeket azzal kommentálta, hogy „a macskák szinte mindent megesznek, amit csak találnak”. Ezzel jelentős károkat okoznak a természetben, és fokozzák a globális biodiverzitási válságot.

De miként lehetne jobban megérteni a macskák és vadállatok közötti találkozásokat és azt, hogy ezek mennyire kockázatos események állati kórokozók emberre ugrásának (zoonózis) szempontjából? Szentiványi Tamara, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos munkatársa kollégáival egy nemrég a Mammal Review folyóiratban közölt tanulmányban a lakossági (citizen science) megfigyelésekben rejlő potenciálra hívta fel a figyelmet.

Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójának kutatója a Malik Oedin ökológussal és Ricardo Rochával, az Oxfordi Egyetem szakemberével közösen jegyzett cikkben a népszerű közösségi tudomány platformról, az iNaturalistről vett adatok segítségével a házimacskák és a denevérek közötti találkozásokat elemezte. Bár a legtöbb megfigyelés Észak-Amerikából és Európából származik, a tanulmány szerint világszerte jellemző, hogy a házimacskák denevéreket ejtenek el, és ezek az esetek elég gyakoriak lehetnek.

Szentiványi a Qubitnek elmondta, hogy a közösségi tudósok által gyűjtött adatokból sokszor meg tudják mondani, hogy mely denevérfajokat ejtik el a macskák. Ha ezt kombinálják azzal, hogy az eddigi kórokozó-szűrési (surveillance) kutatások mit mondanak az adott denevérfaj kórokozóiról, azt is ki tudják deríteni, hogy az ilyen esetek során milyen potenciálisan zoonotikus baktériumokkal vagy vírusokkal érintkezhetnek a háziállatok. Az adatok a macskák viselkedését is megvilágítják, vagyis hogy életkörülményeik - kóbor vagy gazdás, csak bent tartott vagy kijárós - hogyan befolyásolják ragadozó viselkedésüket.

Az iNaturalist általuk vizsgált adatai segítségével a kutató szerint elmondható, hogy Közép-Európában és Európában leginkább a törpedenevérek (Pipistrellus spp.) és hosszúfülű denevérek (Plecotus spp.) esnek áldozatul a macskáknak. Ennek oka lehet, hogy ezek a fajok előszeretettel fordulnak elő városi környezetben, például lakóépületekben vagy környékükön.

Több adat kellene USA-n és Európán kívül

Az adatgyűjtés emellett globális szintű, ami a kutató szerint nagyon hasznos hosszú távú felmérésekhez. Szentiványi azt állítja, az iNaturalist és hasonló citizen science oldalak egyik legnagyobb hátulütője is földrajzi vonatkozású: bizonyos régiókban - köztük a trópusi övezetekben, ahol a legnagyobb a denvérek diverzitása és számos potenciálisan zoonotikus kórokozó fordul elő bennük - nem népszerűek, emiatt a macskák és denevérek közötti interakciókról sincs sok adat.

A kutató szerint az ilyen adattorzítások javításának legjobb módja a citizen science népszerűsítése, valamint az adatgyűjtés megkönnyítése lenne, bár szerinte már az, hogy az iNaturalistre egy okostelefonos alkalmazással (iPhone és Android) feltölthetők a megfigyelések, sokat segít az ügynek. Az iNaturalisten is vannak olyan kezdeményezések, mint az AfriBats, amely kifejezetten afrikai denevérfajok feltérképezését tűzte ki célul, vagy más platformok, mint az Eidolon Monitoring, ami a nagytestű gyümölcsevő denevérek elterjedését monitorozza Afrikában.

Az iNaturalist kutatási projektekhez történő felhasználása azért is annyira népszerű Szentiványi szerint, mert minden adat egyszerűen hozzáférhető és letölthető, ha pedig részletesebb információkra van szükségük egy adott megfigyelésről, kapcsolatba tudnak lépni a feltöltőkkel, akik legtöbbször gyorsan válaszolnak ezekre a megkeresésekre. Az adatok sikeres felhasználásához fontos a kutatókkal történő kommunikáció is.

Hogyan kapjuk le a macska zsákmányát?

A biológus szerint egy iNaturalisten szereplő fotó alapján sokszor nehéz meghatározni, hogy mely fajhoz tartozik az adott, macska által elejtett denevér, így a rendszertani csoportjukat is csak közelítőleg lehet meghatározni, pedig abból lehet következtetni az általuk hordozott kórokozókra. Ezért fontos, hogy a citizen science programokban résztvevők megtanulják, hogyan kell jobb adatokat gyűjteni, hogy aztán a kutatók is hatékonyan fel tudják használni őket.

A sikeres azonosításban segít, ha a macska által elejtett zsákmányállatról többféle, nem sötét hátterű fotó készül, amik tisztán és részletesen mutatják az állat arcát és profilját is, magyarázta a kutató. Emellett jól jön, ha az állat méretét egy nálunk lévő pénzérmével vagy vonalzóval érzékeltetjük. Fontos még, hogy a közösségi tudós részletesen leírja, hogy mi történt valójában, és milyen körülmények között került sor az eseményre.

Itt a szakemberek olyan részletekre is kíváncsiak, mint hogy a vadállatot házimacska, kóbor macska vagy elvadult macska ejtette-e el, már ha ez meghatározható. Szentiványi szerint persze fontos, hogy miközben a fotókat készítjük és megfigyeljük az esetet, soha ne érintsük meg közvetlenül a macska által megtépázott vagy elejtett vadállatot, még akkor se, ha az látszólag egészségesnek tűnik, hiszen nem tudni, milyen fertőzése lehet. Ehelyett inkább hívjunk szakembert, aki segíthet a még elő állatok megmentésében.

Milyen kórokozókat terjeszthetnek a macskák?

A macskák több zoonotikus és potenciálisan zoonotikus kórokozót képesek hordozni. Az eukarióta egysejtűek közül ilyen a Toxoplasma gondii, ami egy macskák bélsarában fellelhető endoparazita, és ha az ember a macskák székletével történő közvetlen vagy közvetett érintkezés révén megfertőződik, legyengült immunrendszerű személyeknél és terhes nőknél súlyos megbetegedést válthat ki.

Emellett előfordulhat az embernél lázzal és fejfájással járó úgynevezett macskakarmolási betegséget okozó Bartonella henselae baktérium, amivel akkor fertőződhetünk meg, ha macska megkarmol vagy megharap minket. Ugyanígy képesek átadni nekünk a Salmonella fertőzést, különösen a macskával történő közvetlen érintkezés útján. A baktériumok mellett természetesen vírusokra is fogékonyak az állatok, köztük a veszettséget okozó vírusra, ami az embernél halálos kimenetelű megbetegedéshez vezethet.

Az több mint két évtizede ismert, hogy macskák elkaphatják a 2002-2004 közötti koronavírus járványt okozó SARS vírust, és hatékonyan terjeszthetik más állatokra is. Emellett azt is tudjuk, hogy a covidjárványt okozó SARS-CoV-2 is számos országban megfertőzött már macskákat, és Szentiványi szerint a közelmúltban erős bizonyítékot találtak a macskáról emberre történő terjedés előfordulására is. Arra a kutató szerint egyelőre nincs bizonyíték, hogy a házimacskákról denevérekre történő átterjedés is lejátszódhat, de ez elméletileg lehetséges, és a folyamatnak a denevérek konzervációja miatt lehet jelentősége.

Az ilyen zoonóziskockázatokat Szentiványi szerint jól szemléltetik a közelmúlt macskákat érintő A(H5N1) madárinfluenza-fertőzései is: „ahogy a madárinfluenza egyre több vadon élő madár- és emlősfajra terjed át, úgy nő a macskák által közvetített emberre történő átvitel kockázata”. A kutató szerint az elmúlt hónapokban nyércfarmokon kitört madárinfluenza járványok olyan szempontból is aggodalomra adnak okot, hogy ezeken a helyeken szabadon élő macskák is előfordulnak, amik így lényegében hidat képezhetnek a madárinfluenzának a nyércfarmok és az emberi háztartások között.

Mit tehetünk?

De miként kerülhetjük el annak a lehetőségét, hogy a házimacskák által vadállatoktól összeszedett fertőzések átterjedjenek ránk is? Ha nem kizárólag lakásban tartjuk a macskát, Szentiványi szerint korábbi kutatások alapján magas hústartalmú ételekkel, valamint napi 5-10 perc játékidővel akár 36 százalékkal csökkenthetjük az általuk elejtett kisállatok számát. Emellett a kutató azt javasolja, rendszeresen oltassuk be a macskánkat, folyamatosan kövessük az egészségi állapotát, és mindig tartsuk be az alapvető higiéniai szabályokat.

A kutató szerint fontos lenne, hogy a kutyákhoz hasonlóan a macskáknak is kötelező legyen egy egyedi mikrochipes azonosító, hogy a nyilvántartásban követhetők legyenek. Ugyanígy a kötelező oltás is segítene, mivel természetükből adódóan a macskák jóval több vadon élő állattal és kórokozóval találkozhatnak, mint a kutyák.