Megrázó biodiverzitási válság fogadta Lanszki Zsófiát és Kemenesi Gábort bangladesi víruskutató expedíciójukon
„Sok helyen dolgoztam, sok denevérésszel, de az, hogy sétálunk egy városban, és éjszaka nincs denevér, az nagyon rosszat jelent. Nagyon szembetűnő volt, hogy rovart is alig láttunk” – számolt be a Qubitnek bangladesi tapasztalatairól Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának virológusa, aki kollégáival nemrég ért haza egy háromhetes expedícióról. A kutató PhD-hallgatójával, Lanszki Zsófiával együtt dolgozott a dél-ázsiai országban, városi környezetekben, míg a csapat másik része, Csorba Gábor és Károlyi Henrik főleg természetesebb részeken kutatta a helyi denevérek diverzitását. Bangladest Kemenesi szerint az teszi különösen érdekessé, hogy a világ egyik legsűrűbben lakott állama, az emberi túlhasználat egyik forró pontja, és egy fertőző betegségeknek, valamint a klímaváltozásnak sok szempontból kitett agrár ország.
Kemenesinek a február 14. és március 9. között lezajlott expedíció volt a második útja Bangladesben. Az országba eredetileg a Nipah vírus utáni kutatás vitte a magyar szakembereket, amivel Kemenesi és Lanszki most is foglalkozott, de Lanszki emellett városi kóborkutyákat is tesztelt egy szopornyicának nevezett, globálisan elterjedt vírusra. Kemenesi elmondta, hogy azok a mobil labortechnikák, amiket magukkal vittek, gyors adatgyűjtést és adatszolgáltatást tesznek lehetővé, aminek kulcsszerepe van a pandémiás felkészülésben vagy a járványok korai felismerésében. Kemenesi szerint ez a kutatásaikhoz megfelelő, gyors és pontos adatokat biztosító rendszer az elmúlt 8-10 évben kialakult gyakorlat eredménye, amihez a Magyar Honvédségtől és más külföldi partnerektől is szereztek ötleteket, valamint azóta saját protokollokat is kifejlesztettek.
Az Európai Unió Kemenesi szerint az amerikai járványügyi központ (CDC) vagy a Bangladesben nagyon jelentős egyéb amerikai kutatási támogatásokmegközelítésével szemben elsősorban a helyi kapacitásépítésre és tudásátadásra helyezi a hangsúlyt, és nem direktben globális járványokat okozó kórokozók elleni, dollármilliókat felemésztő küzdelemre. A virológus szerint az, hogy ki tudtak vinni egy mobil labort az expedícióra, megszünteti a fertőző betegségek vizsgálatának logisztikai és diplomáciai hátrányait is, és nem kell éveket várni arra, hogy a mintákat európai vagy amerikai laboratóriumokban feldolgozzák. Kemenesi hangsúlyozta, hogy a járványok elleni küzdelem több fronton zajlik, nemcsak a hazai labormunkában, de a mostanihoz hasonló kitelepülésekkel is.
Kemenesinek az expedíció vezetőjeként az okozta az egyik legnagyobb kihívást, hogy egyik kollégája se betegedjen le, vagy kerüljön veszélybe a viszonylag jól ellátott fővárostól távol olyan fertőzés miatt, amit szennyezett ételek vagy italok fogyasztása okozhat. A virológus szerint előfordult, hogy helyiek olyan, nyomós kútból vett víz elfogyasztásáról győzködték őket, amely mellett nyitott csatornában folyt a szennyvíz, és el kellett magyarázniuk nekik, hogy ehhez „a mi gyomrunk nincs hozzászokva”. A szakembernek így olyan apróságokra kellett figyelnie, hogy ha valaki kap egy palack vizet, akkor azt kinyitották-e már korábban. Lanszki elmondta, hogy amikor kapott valamit, először Kemenesire nézett, hogy ezt meg szabad-e enni, és csak akkor fogyasztotta el, ha kollégája rábólintott.
Agyagedényből indul a világ leghalálosabb járványa
Kemenesi elmondta, hogy a Nipah vírus egy, a WHO által toplistán kezelt, zoonotikus (állatokról emberre átugrani képes) megbetegedés, amelynek a repülőkutyák a természetes gazdái. A vírus, amely a malajziai Nipah folyóról kapta a nevét, 1998–99-ben okozta az első járványt az országban, amikor kivágott erdők helyére telepített farmokon a sertések repülőkutyák által megfertőzött gyümölcsöket fogyasztottak, majd a kórokozó a sertésekről átkerült emberekre.
A vírus, amely a megbetegedettek körében közel 70 százalékos halálozási rátájú, az elmúlt 20 évben Bangladesben okozta a legtöbb megbetegedést, amelyek mindegyike pálmalé fogyasztáshoz volt köthető – magyarázta Kemenesi. „Egy agyagedényből indul a világ leghalálosabb járványa, ez egy elég rossz hír” – tette hozzá. Bangladesben télen gyűjtik össze a helyiek a datolyapálma cukros levét, amit nyersen fogyasztanak, a gyümölcsevő denevérek pedig természetes gyümölcsfák hiányában erre a löttyre mennek rá, és összeszennyezik azt székletükkel és vizeletükkel, ami a járvány forrását adja. A kutató szerint a több mint félmillió lakosú Faridpur már túlvárosiasodott, így a fák csapolását már külsőbb területeken végzik, amivel a Nipah gócpontja is tolódik kifele, és ezt az idén év eleji járványnál is meg lehetett figyelni.
A Kemenesi és Lanszki által Bangladesben alkalmazott módszer egyik legfontosabb innovációja, hogy a mintákat a denevérek megzavarása nélkül vették. Ez, mint Lanszki elmondta, úgy zajlott, hogy hajnalban kimentek egy denevérkolónia alatti területre, kiterítettek fóliákat, és várták, hogy reggel az állatok visszaérjenek a fákra, és elkezdjenek vizeletes guanót üríteni. Ezt megelőzően a kutatók beöltöztek teljes testet védő Tyvek overálba, szemüvegbe, maszkba, majd elkezdtek pipettákkal mintát venni a fólián összegyűlt, denevérek által hátrahagyott vizeletből. A módszer Kemenesi szerint a denevéreknek is jó, mivel ha megfognák őket, rontanák az évente egy utóddal rendelkező emlősök túlélési esélyeit. „Ez, hogy alájuk állunk és Zsófi Tyvek ruhában viseli a potyogó kakit meg pisit a hátán, az nemcsak hogy kalandos, hanem még a denevéreknek is hasznos” – mondta Kemenesi.
Lanszki szerint ez volt a terepmunkában a legnagyobb kihívás, és „a helyiek számára egy csoda volt, tátott szájjal néztek minket, hogy mi mik is vagyunk, és mit is keresünk ott”. Miközben a kutatók teljes védőöltözetben gyűjtötték a mintákat a kolónia alatt, Lanszki elmondása szerint „a gyerekek ott fociztak mellettünk, ott jöttek-mentek”, amit a kutató „teljesen szürreálisnak” nevezett. „Nem mi vagyunk szuper okosak, meg van a módszertana, hogyan kell felvenni egy személyi védőfelszerelést, és melyik kórokozóhoz, miként kell hozzáállni” – mondta Kemenesi. A terepen szerinte az a cél, hogy a lehető legmagasabb szintű, legjobb védelmet precízen hordják, ami mindig két emberes feladat, segíteni és ellenőrizni kell a másikat. Mint elmondta, a helyieknek a védőruha a covidjárvány óta már nem annyira meglepő, de kísérőik szerint korábban előfordult, hogy hajnalban megkergettek egy mintákat gyűjtő amerikai kutatót, mert szellemnek hitték.
Ahol tavaly még 500 denevér volt, ott ma már építkeznek
A begyűjtött mintákat a kutatók még ugyanazon a napon elvitték a helyben – például Faridpurban egy állatorvosi rendelő garázsépületében – kialakított laboratóriumukba, ahol feldolgozták őket, az országban gyakori áramszüneteket pedig szünetmentes táppal vészelték át. Ekkor kivonták a mintákból a nukleinsavat, elvégezték a PCR vizsgálatot, amivel a nap végére már tudták, hogy van-e Nipah vírusra pozitív mintájuk a vizsgált területen. A kutatók így jártak denevérkolóniáról denevérkolóniára minden egyes nap, és minden meglátogatott városban berendezték valahova a laborjukat. „A surveillance módszerünk arra jó, hogy az adott pillanatban, tehát valós időben – ami nagy szó a molekuláris biológiában – meg tudd mondani, hogy az adott denevérkolónia pozitív-e” – mondta Kemenesi, aki szerint ezzel annyit biztosan ki lehet deríteni, hogy mennyire sok vírus van jelen egy adott kolóniában, amiből már lehet arra következtetni, hogy a környék pálmalevei veszélyesek-e. Ha pedig azok, akkor a kutatási eredmény már lehetőséget ad akár a hatósági intézkedésre.
Kemenesi szerint emellett fontos céljuk volt még annak demonstrálása, hogy mobil laborjukkal vírusgenom-szekvenciákat is elő lehet állítani. Ez a Nipah evolúciójának követésében segít, ami a virológus szerint a vakcinafejlesztéshez is nélkülözhetetlen. Lanszki elmondta, hogy a szekvenálást egy lényegében pendrive méretű eszközzel végezték, ami egy pozitív mintából egy nap alatt meg tudja határozni a teljes vírusgenomot. Az „amplikon szekvenálás” lényege, hogy a vírusgenomot darabkánkként tudják felsokszorozni, amiből aztán megfelelő minta esetén össze lehet szerelni a teljes örökítőanyagot – akár helyben is, ha van hozzá egy elég nagy teljesítményű laptop. Kemenesi szerint ezt a módszert használták már a nyugat-afrikai ebolajárvány követésében, de igazán a covidjárvány idején terjedt el, és a legtöbb SARS-CoV-2 genom is így került meghatározásra. A kutatók napi szinten nagyjából 15 órát dolgoztak, így amikor volt erre egy kis lehetőség, valamelyikük lefeküdt aludni a laborban felállított felfújható matracra.
Kemenesi elmondta, hogy idén nem találtak Nipah vírusra pozitív mintát, tavaly viszont egyet igen, amit aztán helyben meg is szekvenáltak, és elvégezték a vírus evolúciós rokonsági viszonyait feltáró filogenetikai analízist. A virológus szerint az, hogy nem találtak pozitív mintát, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vírus nem volt jelen egyetlen denevérben sem, alapvetően inkább magának a módszertannak a demonstrálása volt a céljuk, ami a CDC-nek is megmutatja, hogy érdemes ebbe pénzt fektetni. Faridpur, amely a 2000-es években még a gócpontja volt a Nipah vírusos eseteknek, a Bangladesben zajló gyors változások miatt már nem számít annak, és az idei járvány epicentruma inkább az indiai határ felé, észak-nyugatra volt, Rádzssahiban. Kemenesi szerint ez a túlnépesedésre és az élőhelyek elvesztésére vezethető vissza, ami a fertőző betegségek térképét is átrendezi. Ezt mi sem példázza jobban szerinte, mint hogy egy nagyjából 500 állatos denevérkolónia helye, amit tavaly kiválóan tudtak vizsgálni, ma már építkezési terület.
Tünetmentes kutyákban mutattak ki egy súlyos vírusos megbetegedést
Lanszki PhD-témájának keretében egy egész világon elterjedt, elsősorban kutyaféléket és más ragadozókat érintő vírusos fertőzést, a szopornyicát vizsgálta. A virológus Faridpurban helyi állatvédők és állatmentők segítségével nyálmintákat gyűjtött kóborkutyáktól, amiket egy kis etetéssel csalogatott magához. „Egy idő után már a lemintázott kutyák is jöttek velünk, meg a helyiek is érdeklődve, hogy mit is csinálunk ott éppen az utcán, úgyhogy a végén majdnem 15 fős embertömeg és még ugyanennyi kutya követett minket, és így gyűjtöttük le a nyálmintákat” – mesélte Lanszki. Később már a helyi szakemberek végezték a mintagyűjtést. Lanszki 140 nyálmintából 10 kutyánál mutatta ki a szopornyicát okozó Canine morbillivirus jelenlétét. Ezek javarészt tünetmentes esetek voltak, ami azt sugallja, hogy a kórokozó perzisztensen fel tudja magát tartani a kutyafalkák között. Az állatok körében magas halálozási arányú vírus ellen Európában oltást kapnak a kutyák, de Magyarországon így is előfordul évente egy-két eset, és a kórokozót más állatokban, például rókákban vagy vidrákban is ki lehet mutatni, korábbi munkái során ezzel is foglalkozott.
A virológus szerint fontos lenne, hogy a hagyományos haszonállatként tartott kecskék mellett a kutyák is nagyobb figyelmet kapjanak Bangladesben, és úgy látja, hogy azokban a helyi szakemberekben, akikkel együtt dolgozott, meg is van erre a szándék, és tisztában vannak azzal, hogy meg kell tanulniuk a modern virológiai módszereket. Lanszki elmondta, hogy a szopornyicás minták szekvenálásából a vírusokat teljeskörű genetikai analízisnek vetik majd alá. „A járványok korában, ha van egy fekete folt, legyen az állati vagy emberi vírus, akkor oda tudunk menni, és egy hét alatt megmondani, hogy mi van ott, meg mennyi van ott. Ez egy óriási erő, ami nem csupán a járványmegelőzésben vagy járványvizsgálatban, de a zoonotikus járványok forrását jelentő természetes állati gazdák megtalálásában is segít” – mondta Kemenesi. A szakember szerint az országban egy másik, kutyákhoz köthető problémával, a veszettséggel is küzdenek. Ezt szerinte Magyarországon több mint egy évszázada felismerték, és az állatok oltásával megoldották, de Bangladesben egyelőre még gondolkodnak, hogyan lehetne ezt bevezetni, addig pedig marad az esemény, például harapás utáni oltás embereknél.
Az önző vetülete a járványok elleni védekezésnek
A dél-ázsiai ország városaiban továbbá hatalmas problémát jelent a csípőszúnyogok által terjesztett Dengue-láz, amely évente több ezer áldozatot követel. A kutatók a Bangladesben töltött első napjukat egy, a fővárosban évente megrendezett szakmai találkozón és kerekasztal beszélgetésen töltötték, ahol Kemenesi szerint rengeteg figyelmet kapott a Nipah, amely az elmúlt 20 évben 300 megbetegedést okozott, míg a Dengue-vírus által jelentett problémáról nem esett szó. A virológus szerint ez egy önző vetületét mutatja a járványok elleni védekezésnek, mert „a nyugat is inkább arra költ pénzt, ami átjöhet a határon. Nem akarja Amerika, nem akarja Európa, hogy Nipah-s betegek jöjjenek haza, meg majd Nipah-s betegeket kelljen otthon kezelni”.
Kemenesiék nemrég elnyertek egy nagy uniós pályázatot, amelynek keretében 3 évig tanítják Bangladesben a nagyvárosokban évente több ezer áldozatot követelő Dengue-láz terjesztéséért felelős csípőszúnyogok elleni fellépést. A programot már tavaly elkezdték, idén pedig arra koncentrálnak, hogy megtanítsák a helyi egyetemi hallgatóknak, hogyan kell a rovarokat begyűjteni, miközben több különböző módon segítik őket, például pályázatok vagy tudományos tanulmányok megírásában. A virológus szerint a bangladesi Dengue-problémában rengeteg ökológiai tényező szerepet játszik, és ahhoz, hogy ezeket meg lehessen oldani, többek közt tudni kell, milyen fajok terjesztik, azok mivel táplálkoznak, és milyen a szezonalitásuk. Annak, hogy Bangladesben nem tudják, hogyan lehetne megfelelően kezelni ezt a problémát, és ezért az erőteljes vegyi szúnyogirtásra mennek rá, Kemenesi szerint látható következménye van: „Végül mi nem láttunk rovarokat, meg alig találtunk denevért a városban.”
Néma maradt a városokban a denevérdetektor
„Volt nálunk denevérdetektor, ami a denevérek hangját elég messziről érzékeli, és az ultrahangot vetíti számunkra is hallható és elemezhető hanggá. Hát ez sajnos néma maradt a városokban” – vázolta fel a kétségbeejtő helyzetet Kemenesi, és hozzátette, furcsán nézett Csorba Gáborra, amikor a szakember azt mondta, hogy egy városi botanikus kertbe akar menni denevérek után kutatni. Végül Itt is volt a legjobb fogása: Kemenesi szerint a „szerencsétlen állatok még megtalálják a rovarokat és azt a 2 hektárnyi nyugalmat, ami kell nekik”. A virológus elmondta, mindez az emberi túlhasználat következménye, és a biodiverzitás emiatt nem tud megmaradni abban a kívánt állapotában. „Ez nagyon megdöbbentő egy európai ember számára. Most a kollégákon, akik először jöttek velünk, láttam, hogy azért ez megrázó tud lenni” – mondta Kemenesi, aki szerint nagyon nehezen látható a kiút ebből a helyzetből.
Lanszki elmondta, „meglepő volt, hogy tényleg sehol egy természetes élőhely, és a legszebb hely, amit láttam, az a Rádzssahi Egyetem botanikus kertje volt”. A kutató a másfél magyarországnyi területű Bangladest egy hatalmas faluként írta le, amelyből városok emelkednek ki, és nincsenek igazán összefüggő erdős területek, mindenhol csak épületek és emberek, amit biológusként nagyon elszomorítónak talált. „Amikor hazaértünk, és az ember ment az autópályán, és látta azt, hogy ott egy erdő, amott egy erdő, amott egy rét… Én a hazai természetvédő szakembereknek eddig is nagyon becsültem a munkáját, de a továbbiakban még jobban becsülni fogom, mert az, hogy itthon vannak még olyan, legalább részben természetes élőhelyek, ahol meg tudnak élni az állatok, az hatalmas kincs” – mondta Lanszki.
Kemenesi szerint míg ők high-tech felszereléssel belevetették magukat a túlnépesedett városokba, addig Csorba és Károlyi részben taxonómiai céllal, részben pedig ismeretlen vírusok utáni kutatáshoz felmérte az ország denevérállományát, elsősorban nem városi környezetben. A Károlyi által denevérekből vett mintákat Dr. Görföl Tamás, a laboratórium egyik vezető kutatójának irányításával a pécsi nagy biztonságú laboratóriumban fogják majd megvizsgálni, és az ezekből végzett, a mintából kimutatható összes genetikai anyagot feltáró metagenomikai szekvenálásból reményeik szerint vírusokat is ki tudnak majd mutatni – ezzel térképre vethetik, megismerhetik a jövő járványai szempontjából kockázatos vírusokat.
A magyar szakemberek legközelebb idén júniusban terveznek visszautazni Bangladesbe – egyrészt, hogy folytassák kutatómunkájukat, másrészt, hogy egy konferencián előadják eddigi eredményeiket. Kemenesi elmondta, hogy a Nemzeti Labor struktúrán belül finanszírozott mostani út alatt végzett munkából az első publikáció Lanszki szopornyicás projektje lesz, amihez már minden adatuk rendelkezésre áll. A Nipah-s kutatásban a bangladesi szakemberek a vezetők, és ebben benne vannak azok az amerikai CDC-s kutatók is, akik az országban egy évtizede zajló, ilyen irányú kutatásokat finanszírozzák. Kemenesi elmondta, nagyon figyelnek arra, hogy szakítsanak azzal a, „tudományos kolonizációs” gyakorlattal, amikor „jöttek amerikai, meg nyugati kutatók, mintát gyűjtöttek, írtak egy nagy Nature-cikket, és mondjuk a helyiek nem kerültek bele, a minták pedig külföldi laboratóriumokban kötöttek ki”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: