A James Webb űrtávcső nemrég a rejtélyes jégóriást, az Uránuszt célozta meg, hogy megörökítse gyűrűkkel, holdakkal, viharokkal tarkított világát. Áprilisban már egyszer közétettek egy Webb által készített fotót az Uránuszról, de a friss kép annál sokkal részletesebb.

A képen minden eddiginél jobban láthatók a bolygó külső és halvány belső gyűrűi, még a bolygóhoz legközelebb eső, korábban észlelhetetlen „zéta” gyűrűje is. Emellett a bolygó 27 ismert holdja közül is többet sikerült megörökíteni, még a gyűrűk között feltűnő kisebb holdakat is.

Az 1980-as években a Voyager–2 űrszonda még egy békés, tömör kék gömbként képezte le az Uránuszt a látható fény hullámhosszán, de a James Webb infravörös képein már egy különös, dinamikus, izgalmas légköri jellemzőkkel teli jégvilág mutatkozik meg. Szembetűnő a bolygó északi részén látható szezonális sarki felhősapka – ennek részletei az áprilisi fotóhoz képest jobban kivehetők –, valamint több fényes viharjelenséget is fel lehet fedezni a sapka déli határánál és alatta.

Az Uránusz tengelyferdesége körülbelül 98 fokos, ami azt jelenti, hogy keringési ideje jelentős részében az egyik pólusa van a Nap irányában. Ez szélsőséges évszakokat okoz, mivel a pólusokat hosszú évekig állandó napsütés éri, majd ugyanannyi ideig teljes sötétségbe borulnak – a bolygó 84 év alatt kerüli meg a Napot.

A sarki sapkát jobban látni, amikor a bolygó pólusa a Nap felé kezd mutatni. Az Uránusz 2028-ban éri el a következő napfordulót, ezért a csillagászok kíváncsian figyelik a sarkvidéket, hogy a Webb adataival szétválaszthassák a bolygón tomboló viharokat befolyásoló szezonális és meteorológiai hatásokat, ami kulcsfontosságú az összetett légkör megértéséhez.

A NASA szerint a James Webb űrtávcső képei óriási segítséget jelentenek abban, hogy a kutatók megérthessék az Uránusz egyedi jellegzetességeit, és ezért felbecsülhetetlen értékűek a bolygóra induló jövőbeli küldetések tervezéséhez.

Az Uránusz emellett az exobolygók vizsgálatában is segíthet: közel 2000 hasonló méretű bolygót fedeztek már fel a Naprendszeren kívül, így az Uránusz tanulmányozásával ezen égitestek működését, légköri jelenségeit és kialakulását is jobban megérthetik, amivel cserébe a Naprendszer egésze tágabb kontextusba kerülhet.