Annak, akit zavar a körülötte lévő – időnként szmogos, máskor kipufogófüstös, de az egészséges tüdőre semmiképpen sem jó hatású – levegő, az Egészségügyi Világszervezet szerint nincs sok választása: a globális népesség 99 százaléka olyan területen él, ahol a levegő szennyezettsége meghaladja a WHO által ajánlott határértékeket.

A fennmaradó egy százalék viszont olyan lélegzetelállító helyeken él, ahol aztán tényleg érdemes levegőt venni. Ott van például a Norvégiához tartozó jeges-tengeri szigetcsoport, a Spitzbergák aprócska városa, Ny-Ålesund, ahol télen mindössze 45-en élnek, és bár gyakran esik le mínusz 20-30 Celsius-fokra a hőmérséklet, olyan kristálytiszta a levegő, hogy a légkörbe kerülő szennyező anyagokat és gázokat vizsgáló Zeppelin Obszervatórium kutatói szinte harapni tudják. A világ másik legtisztább levegőjű pontjához Ausztráliáig kellene vándorolnunk, a kontinens méretű ország északnyugati csücskéig, ahol a Déli-óceán szelei a Grim-fokig viszik a szennyezésmentes levegőt. A tüdőnk védelmére ezen kívül szóba jöhetne még a Hawaii-szigetekhez tartozó Macquarie-szigeten lévő Mauna Loa vagy az antarktiszi Casey megfigyelőállomás is.

Ha viszont kénytelenek vagyunk napjainkat Európában, azon belül pedig Magyarországon tölteni, ahol a fűtési szezonban, szélcsendes időben és a városokban gyakran mérnek magas légszennyezettséget, jobb megismerkedni a szennyezett levegő rövid és hosszú távú egészségügyi következményeivel.

Magyarországon átlagosan kilenc hónapot vesz el a várható élettartamból a rossz levegő

A minden évben kiadott Air Quality Life Index tavalyi felmérése szerint a bolygón átlagosan 2,3 évvel élhetnének tovább az emberek, ha a globális légszennyezettségi szintet le tudnánk szorítani a WHO által megadott határértékekre. A levegőben szálló finompor (PM2,5) koncentrációja Magyarországon tavaly átlagosan 14,1 mikrogrammot tett ki köbméterenként, miközben a WHO által ajánlott határérték 10 mikrogramm. Az Európai Unió egészségügyi határértéke ehhez képest megengedőbb: 25 mikrogramm köbméterenként. Azt viszont már 2017-ben kiderítették amerikai kutatók, hogy már a PM2,5 koncentráció 5 mikrogrammos értékénél is kimutatható a halálozások számának növekedése.

Magyarországon 2023-ban Makó számított a legszennyezettebb térségnek az Air Quality Life Index szerint, ami nagy valószínűséggel a szilárd tüzelésre vezethető vissza. Makóban az egész éves átlag 17,8 mikrogramm/köbméterre jött ki, ami azt jelenti, hogy a légszennyezettség csökkentésével 1,2 évvel nőhetne meg a születéskor várható élettartam – ugyanez az egész országra vonatkoztatva körülbelül 9 hónapra tehető. Vagyis ha csökkentenénk a légszennyezettséget, ami a szakértők szerint hosszú távon az autósok számának csökkentésével, az épületek energiahatékonyságának növelésével és az egyéni fűtési rendszerekről a távfűtésre való átállással érhető el a legjobban, akkor átlagosan 9 hónappal növelhetnénk meg a várható élettartamot Magyarországon, és így jelentősen le lehetne szorítani a légszennyezettség okozta közvetett halálozásra vonatkozó, évi 15-21 ezer fős adatokat.

Akár a szaglásunkba is kerülhet a légszennyezés

A légszennyező anyagok közül az aeroszolok (szálló por, PM), ezen belül is a 2,5 μm-nél kisebb átmérőjű finom részecskék (PM2,5) számítanak a legveszélyesebbeknek az egészségre. Ezek elég aprók ahhoz, hogy eljussanak a tüdőben lévő léghólyagocskákig, amelyek falán keresztül az oxigén felvétele és a szén-dioxid leadása zajlik. Ezek az apró részecskék innen nagyon nehezen ürülnek ki, és légzőszervi megbetegedéseket okozhatnak. Az ennél is kisebb, PM1 részecskék a véráramba is bekerülhetnek, valamint a vérrögképződéshez is hozzájárulhatnak.

Köztudott, hogy a légszennyezettség már rövid távon is súlyosbítja az asztma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) tüneteit, növelheti a légúti fertőzések kockázatát, és még egészséges embereknél is a szem és a torok kiszáradását, illetve köhögési rohamokat idézhet elő. Hosszú távú hatásai is jól ismertek: várandós nőknél megemeli a koraszülés és az alacsony születési súly kockázatát, jelentősen növeli a szívbetegségek és a tüdőrák kockázatát, valamint hozzájárulhat az asztma, a COPD és más krónikus légúti megbetegedések kialakulásához.

De akár hozzájárulhat az anozmiához, vagyis a szaglás elvesztéséhez is, főleg idősebb korban – egy svéd tanulmány például összefüggést állapított meg a magasabb légszennyezettségi szintek és a rosszabb szaglás között, különösen a 60 év felettieknél.

Szmogos napokon rosszabbul fog az agyunk

A kutatók viszont egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy a légszennyezés nem csupán a fizikai, hanem a mentális egészségünkre és kognitív teljesítményünkre is hatással lehet. 2011-ben Sefi Roth, a London School of Economics kutatója munkatársaival azt vizsgálta meg, hogy a légszennyezettség befolyásolja-e a diákok vizsgaeredményeit. Kiderült, hogy amikor minden más tényező ugyanaz marad, az átlagos eredmények nagyon különbözőek lehetnek – és ez összefügghet a légszennyezéssel. A legrosszabb vizsgaeredmények a legszennyezettebb napokon születtek.

Roth 8-10 évvel később egy utánkövetéses vizsgálatban megnézte, hogyan teljesítettek a diákok tanulmányaik későbbi szakaszaiban, és azt találta, hogy a legszennyezettebb napokon a legrosszabbul teljesítőknél valószínűbb volt, hogy nem a legjobb egyetemekre kerültek be, és az is, hogy kevesebbet kerestek. A kutató arra jutott, hogy még a rövid távú légszennyezésnek is lehetnek hosszan tartó hatásai akkor, ha kritikus életkorban van valaki szennyezett levegőnek kitéve. Egy 2016-os kutatás pedig felnőttek bevonásával erősítette meg Roth eredményeit: egy nemzetközi kutatócsoport azt találta, hogy a légszennyezés csökkenti a produktivitást, és az ítélőképességet is csorbíthatja.

A légszennyezettséggel meglepő módon együtt járhat a zsebtolvajlás

Olyan kutatások is napvilágot láttak már, amelyek a levegő minőségét a bűncselekmények elkövetésének valószínűségével is összefüggésbe hozták. Roth és kutatócsoportja 2018-ban azt találta, hogy az Air Quality Index szerint (AQI) mért levegőszennyezettség 10 pontos emelkedése 0,9 százalékkal növelte a bűnelkövetések számát. Ez azt jelentette, hogy a londoni bűncselekmények száma 8,4 százalékkal volt magasabb a legszennyezettebb napon (AQI 103,6) a legkevésbé szmogoshoz képest (AQI 93). A kutatók egyébként két éven keresztül 1,8 millió bűncselekményre néztek rá ebből a szempontból, és az egyes kerületekben lévő szennyezettségi adatokat az adott helyen történt kisebb-nagyobb bűnügyekkel hasonlították össze. Figyelembe vették a hőmérséklet, a páratartalom, az eső és az évszakok hatását is.

Arra jutottak, hogy a kisebb bűntényekre, mint a bolti lopások vagy a zsebtolvajlás, hatással lehet a levegőszennyezés, a gyilkosságokra és más súlyosabb bűncselekményekre viszont nem. A kutatók szerint ennek az lehet az oka, hogy a szennyezettebb levegő növeli a stresszhormon (vagyis a kortizol) szintjét, ami hozzájárulhat a kisebb bűntények előfordulási valószínűségének növekedéséhez.

A helyzet persze nem ennyire lineáris: a városokban gyakran a legszennyezettebb környékek egybeesnek a legszegényebb városrészekkel, ahol egyébként is halmozódnak a problémák. Több az egészségügyi probléma és a gyerekek körében a tanulási nehézség, de a bűncselekmények száma is magasabb.

A rossz levegő hízlal

Az utóbbi években egy olyan összefüggés is napvilágra került, miszerint a levegőszennyezés a szervezet anyagcseréjét is befolyásolhatja. Korábbi kutatások például találtak már összefüggést a PM2,5 koncentrációja és az elhízás között. Kínai kutatók 2005 és 2018 között egy utánkövetéses vizsgálatban majdnem másfél millió, 6-19 év közötti kínai gyereknél nézték meg, hogy a PM2,5 koncentrációja összefüggésbe hozható-e a testtömegindex változásával. Más kutatók mellett ők is arra jutottak, hogy azoknál a gyerekeknél, akik a legmagasabb légszennyezettségű térségekben élnek, kétszer akkora az elhízás valószínűsége.

Bár a kutatók a pontos hatásmechanizmusra még nem jöttek rá, azt valószínűsítik, hogy az aprócska szállópor-részecskék irritálják a léghólyagocskákat, amelyekre válaszul stresszreakció indul el, ami túlstimulálhatja az idegrendszert. Ennek hatására olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek csökkentik az inzulin hatékonyságát, ami pedig hozzájárulhat a vércukorszint felborulásához.