Ahogy a héten a Qubit is megírta, már több ezren tiltakoznak az állami fenntartású egyetemek (így például a Műegyetem, az ELTE vagy a Zeneakadémia) dolgozóinak méltatlan bérhelyzete miatt, miközben több, modellváltáson átesett egyetemen növekedtek a bérek az alapítványi fenntartásba kerülésük óta.

A BME rektora által is aláírt és az illetékes államtitkárnak március 20-án eljuttatott nyílt levélre érdemi válasz még nem érkezett, pedig Hankó Balázs államtitkár nem tűnt el teljesen: ma éppen azt nyilatkozta, hogy tovább harcolnak az Erasmus ügyében Brüsszellel és a magyar ellenzékkel, akik szerinte nem érdekeltek a magyar tanulók boldogulásában.

A BME Építészmérnöki Karának Kari Tanácsa közben szerdán ülést tartott, ahol egyhangúlag elfogadták azt az állásfoglalást, amely szerint „a BME ÉPK jövője közvetlen veszélyben van, a reálértéken folyamatosan csökkenő fenntartói finanszírozás és a rövidtávú szempontokat érvényesítő bürokratikus elvárások, továbbá a fenntartó és az egyetemi vezetés között folytatott, egyelőre eredmény nélküli párbeszéd miatt”.

A dokumentum három fő pontban sorolja fel azokat a feltételeket, amiket a Kari Tanács szerint a fenntartónak teljesítenie kell „a kari oktatók és kutatók pályán tartása, utánpótlása, társadalmi elfogadottsága és megbecsülése, valamint a nemzetközi rangú műegyetemi építészképzés megőrzésének érdekében”.

Az első pont szerint „a kar költségvetésében szereplő állami finanszírozásnak fedeznie kell az oktatói-kutatói és nem oktató-kutatói bérek, illetve az oktatáshoz és kutatáshoz szükséges eszközök és oktatási infrastruktúra fenntartási, felújítási költségét”. Ez most nem teljesül, ugyanis például az alapfeladatok finanszírozására 2024-ben harmadannyi pénz jut az egyetemi költségvetésből, mint 2006-ban – reálértéken, a KSH adatai alapján. „Ennyiből az egyetemi oktatás megszervezése és a kar alapvető működése nem biztosítható” – írják.

Mivel a fő- és félállásban alkalmazott oktatók létszáma évek óta csökken, a kurzusokat csak – legfeljebb jelképes honoráriumért dolgozó – külső óraadók bevonásával tudják megtartani, ráadásul mint írják:

„A 2024-re előirányzott összeg nem teszi lehetővé még a jelenlegi, törvényben és egyetemi szabályokban rögzített, rendkívül alacsony bér kigazdálkodását sem. Az évek óta súlyosbodó helyzet már jelenleg is az oktató-kutató, valamint a nem oktató-kutató kollégák személyes gazdasági ellehetetlenülését jelenti.”

Az állásfoglalásban továbbá az is szerepel, hogy rendezni kell a doktoranduszok ösztöndíját az egyetemi munkakörök ellátásához szükséges doktori fokozat megszerzésének legalább 4 éves időtartama alatt, mivel a doktori képzés az oktatói-kutatói utánpótlás elsődleges forrása. „A doktoranduszi ösztöndíj jelenleg a minimálbér töredéke: a doktori képzés első két évben 140 000 Ft, második két évében 180 000 Ft havonta, mely összeg egy fiatal pályakezdőnek reménytelen jövőt közvetít.”

Az Építészmérnöki Kar által „erkölcsileg elvárható legkisebb oktatói-kutatói bér a tanársegédek esetében a mindenkori kezdő, mesterdiplomával rendelkező mérnökök átlag munkabére (ez 2024-ben kb. bruttó 650 ezer forint), a többi oktatói-kutatói státuszban pedig a közalkalmazotti bértábla szerinti arányosan növelt érték.”