Félmilliárd eurós értékű szerződést nyert el az Európai Űrügynökségtől (ESA) a Thales Alenia Space által vezetett konzorcium, hogy felkészítse a hányatott sorsú Rosalind Franklin marsjárót 2028-as fellövésére – írta meg szerdán a Space News űriparral foglalkozó portál.

A szonda az eredeti tervek szerint 2022 őszén indult volna útnak, de miután Oroszország februárban megtámadta Ukrajnát, erre már az európai űrügynökség döntése alapján nem kerülhetett sor. Az európai marsjárót eredetileg egy orosz Proton-M rakéta lőtte volna fel, és egy orosz leszállóegységen jutott volna a bolygó felszínére, hogy ott utána élet nyomai után kutasson.

Az 522 millió eurós szerződés értelmében a konzorcium, amiben más nagy európai űripari szereplők, köztük az Airbus Defence and Space és az ArianeGroup is részt vesz, lecseréli az eredetileg az oroszok által biztosított küldetési elemek és alkatrészek jelentős részét. Ehhez vállalták, hogy megtervezik, megépítik és letesztelik a szondát marshoz szállító egységet és a marsjáró leszállási rendszerét.

Az európai űrügynökség szerint az ExoMars program folytatása mellett a lépés garantálja majd, hogy Európa kifejleszti a marsi landoláshoz (entry, descend and landing, EDL) szükséges technológiákat. „A legfontosabb aspektus, hogy új képességek, ipari képességek alapjait tesszük le Európában” – mondta el Daniel Neuenschwander, az ESA emberes és robotszondás programjáért felelős vezetője.

Eddig csak az Egyesült Államok és Kína szállt le sikeresen a vörös bolygó felszínére, ahol az amerikai űrügynökség Curiosity és Perseverance marsjárói ma is aktívak. Európa először 2003-ban próbálkozott a marsraszállással, de a Beagle–2 szonda napelemtáblái nem nyíltak ki teljesen a felszínen, így nem tudta felvenni a kapcsolatot a Földdel. A második próbálkozásra már az ExoMars program keretében került sor, 2016-ban, de akkor a Schiparelli demonstrációs leszállóegység a felszínbe csapódott.

A Rosalind Franklin az ESA és a NASA közötti együttműködés keretében új radioizotópos fűtőegységeket kap majd, és 2028 végén egy amerikai hordozórakétán indulhat útnak. „Sok munka vár még ránk, de újra jó irányba megyünk” – mondta Neuenschwander. A szonda így leghamarabb 2029-ben érkezhet meg a bolygó felszínére, egy Oxia Planumnak nevezett síkságra, amelyet ősi folyómedrek szabdalnak, és ahol az ősi életnyomok és szerves molekulák megőrződését segítő agyagos kőzetek találhatók.

A marsjáró 2 méteres fúrójával először lesz képes mélyen a felszín alól történő mintavételre, ami azért fontos, mert a kozmikus sugárzás már néhány tízmillió év alatt lebonthatja a komplex biomolekulákat a bolygó felszínén.