Ősi tó partvonalához érkezett az amerikai űrügynökség Perseverance marsjárója, ahol a kőzetek akár egykori mikrobák nyomait is rejthetik, ha valaha kialakult az élet a bolygón. A NASA szondája az elmúlt pár napban jutott el a karbonátos kőzetekkel borított terület szélére, miután közel fél évig egy ősi folyó deltatorkolatának tetejét vizsgálta.

A szonda 2021 februárjában azzal a céllal érkezett a Jezero-kráterbe, hogy életnyomokat keressen és kőzetmintákat gyűjtsön, amiket a 2030-as évek elején újabb űreszközök hozhatnak majd vissza a Földre. A kráter a kutatók szerint 3,5-4 milliárd évvel ezelőtt egy tónak adott otthont, és két folyó, a Neretva Vallis és a Sava Vallis szállított vizet a belsejébe, amik deltatorkollatokat hoztak létre.

A NASA szakemberei az elmúlt több mint két évben a kráteraljzatot, valamint a Neretva Vallis látványos deltamaradványát derítették fel a marsjáróval, és ez alatt az idő alatt összesen 21 darab mintát szedtek össze. Ezek közül 18 kőzeteket, 2 regolitot („marsi talaj”) és 1 légköri gázokat tartalmaz. A legutóbbi mintatárolót szeptember 15-én zárták le, amivel a marsjáró irányítói szerint egyben befejeződött a Jezero-kráter egy újabb területének, vagyis a deltatorkolat tetejének a tanulmányozása.

A karbonátos kőzetek egy keskeny rétegben helyezkednek el a Jezero-kráter nyugati peremén, írta Erin Gibbson, a montréali McGill Egyetem hallgatója egy szeptember eleji bejegyzésben, ami a Perseverance hivatalos blogján jelent meg. Ebből kiderül, hogy a Földön a karbonátos kőzetek általában édesvizű vagy lúgos kémhatású tavak sekély partjain képződnek, és az egyik hipotézis szerint ez történhetett a Marson is több mint 3 milliárd évvel ezelőtt. Egy másik lehetőség, hogy a kőzetek szilikátásványok, és például olivin szén-dioxiddal történő reakciójából keletkeztek.

Gibbson szerint az új terület kőzetei két okból érdekesek. Egyrészt a karbonátok mennyiségének és izotópos összetételének vizsgálata betekintést nyújthat a Mars ősi légkörének jellemzőibe, köztük abba, hogy mennyi szén-dioxid volt benne, amiből az egykori éghajlati viszonyokra is lehet következtetni. Korábban már írtunk arról, hogy még mindig nem tisztázott, pontosan milyen volt a Mars éghajlata ebben az időszakban.

A keringőegységek és leszállóegységek által az elmúlt évtizedekben gyűjtött mérések alapján bőven lehetett víz a 3-4 milliárd éve a bolygó felszínén, de kérdés, hogy milyen légkör tudta biztosítani az ehhez szükséges körülményeket egy a mostaninál halványabb, fiatal Nap mellett. Legutóbb a NASA Curiosity marsjárója váltakozóan nedves-száraz körülményekre talált bizonyítékot, ami elősegíthette biomolekulák és így akár az élet létrejöttét is.

Az ősi klímába adott betekintésnél is fontosabb, hogy a karbonátos kőzetek kiválóan képesek megőrizni a mikrobiális élet nyomait. A Földön, mint Gibbson írja, megfigyelték már, ahogy mikroorganizmusok körül karbonátásványok képződnek, ls gyorsan fosszilizálják őket, így nagyon hosszú ideig megőrződhetnek. A legizgalmasabb lehetőség az lenne, ha az eddig a felszínen 20 kilométert megtett marsjáró karbonátokban gazdag, sztromatolitszerű üledékes formációkra lelne. Ezek a Földön fellelhető legősibb fosszíliákat rejtik, és elsősorban fotoszintetizáló mikrobák hozzák őket létre.

A Perseverance által eddig a Jezero-kráterben megtett út, aminek jó része a deltamaradvány tetején vezetett

A Perseverance robotkarján elhelyezett PIXL műszer mikroszkópos kamerája alkalmas lehet ilyen, potenciálisan mikrobák által hátrahagyott struktúrák vizsgálatára. Ugyanakkor a NASA szakemberei az elmúlt években többször amellett érveltek, hogy a legjobb lehetőséget az egykori életnyomok megtalálására földi laboratóriumok csúcstechnológiás vizsgálati eszközei jelentik, amihez először vissza kell juttatni a Földre a Perseverance mintáit.

A minta-visszahozatal fennmaradó része – a leszállóegység, ami Mars körüli pályára juttatja majd az értékes rakományt és a keringőegység, ami hazahozza – 8-10 milliárd dollárba, vagyis a James Webb űrtávcső költségével megegyező összegbe is kerülhet. Thomas Zurbuchen, aki tavalyig a NASA tudományos programjait felügyelte, és rengeteg erőfeszítést tett a projekt sikere érdekében, nyáron az ArsTechnicának úgy nyilatkozott, hogy „jobb, ha nem csináljuk meg, mint hogy fellázítsuk az egész tudományos közösséget.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: