Reálisabb lehet a Mars terraformálása, vagyis Földhöz hasonlóvá alakítása egy friss kutatás szerint, amiről szerdán számolt be a New Scientist. Parányi szemcséknek a bolygó légkörébe juttatásával akár hónapok alatt jelentősen meg lehetne emelni a Mars hőmérsékletet, ami elegendő lenne ahhoz, hogy víz folyjon a felszínén.

Ehhez Samaneh Ansari, az amerikai Northwestern Egyetem hallgatója és kollégái szerint mindössze évente 2 millió tonna mesterséges aeroszolt – konkrétabban fém nanopálcákat – kellene legyártani a marsi porban megtalálható alumínium-oxidból és vas-oxidból. A 9 mikrométer hosszú szemcsék a Science Advances folyóiratban közölt tanulmányuk alapján akár 5000-szer hatékonyabbak lehetnek, mint a legjobb üvegházhatású gázok.

A kutatók éghajlati szimulációja szerint a szemcsék akár már hónapok vagy évek alatt 30 Celsius-fokkal megnövelhetnék a Mars felszínének ma átlagosan -60 fokos hőmérsékletét, attól függően, hogy mennyire gyorsan állítanánk elő őket. A felszín közelében kiengedett nanopálcákat a marsi porhoz hasonlóan a szél juttatná az atmoszféra felsőbb rétegeibe, ahol akár egy évtizedig is megmaradhatnának, miközben -30 fokos átlaghőmérsékletig melegítik a bolygót.

A geomérnöki beavatkozástól nemcsak a Mars hőmérséklete lőne ki, hanem a légköri nyomása is, ahogy a szén-dioxid jég elkezd szublimálni. Ez lehetővé tenné, hogy a vörös bolygó egyes részein hosszútávon is megjelenjen folyékony víz, ami mint néhány hónapja összefoglaltuk, legalább egymilliárd éve nem fordult elő. „Mindez azt sugallja, hogy a Mars folyékony víz megjelenése érdekében végzett felmelegítése előtt álló akadály nem akkora, mint korábban gondoltuk” – mondta a kutatás társszerzője, Edwin Kite, a Chicagói Egyetem geofizikusa.

„Nem fordul elő gyakran, hogy igazán új, innovatív ötletek merülnek fel a terraformálásra” – mondta a Science hírportáljának Colin McInnes, a Glasgow-i Egyetem űrmérnöke, aki szerint a szakadék aközött, ahol a Mars ma van, és ahol lakhatóvá válhat keskenyebb, mint gondolnánk. Manoj Joshi, az East Anglia Egyetem kutatója a New Scientistnek érdekesnek nevezte az ötletet, és úgy véli, az tényleg működhet, ha a szemcsék elég hosszan a légkörben maradnak, de a megvalósítása mindenképpen nagy erőfeszítés lenne.

A neheze viszont csak ezután jönne, mivel a Marsnak nincs globális mágneses tere, ami megvédené a napszél töltött részecskéitől és a kozmikus sugárzástól. Bár ennek a megoldására is születtek az utóbbi években innovatív ötletek, amik viszont a bolygó felmelegítésénél is nagyobb mérnöki kihívást jelentenének. Ha ez mind sikerül, a ma 95 százaléknyi szén-dioxidot, 3 százalék nitrogént és minimális oxigént tartalmazó marsi levegőt akkor sem lehetne belélegezni – és a légkör teljes megváltoztatása még szintetikus biológiával a marsi környezetre optimalizált élőlényekkel sem menne könnyen.

Joshi szerint egy másik bolygó légkörének megváltoztatása etikai kérdéseket is felvet. „A Mars felszín alatti régióját alig tártuk még fel, semmit nem tudunk róla. Tényleg meg akarunk változtatni ilyen módon egy bolygót?” – tette fel a kérdést. Ezt a tanulmány szerzői is elismerik, és az aggályt csak erősítheti az amerikai űrügynökség Perseverance marsjárójának július végi felfedezése, ami ősi marsi életre utaló jeleket azonosított egy kőzetben. Ha a következő évtizedekben a marsi minta-visszahozatal vagy űrszondák révén megerősítést nyerne, hogy 3-4 milliárd évvel ezelőtt mikrobák éltek a bolygón, akkor nem lehet kizárni, hogy egyes felszín alatti zugokban egy mély bioszféra átvészelte a bolygó azóta nagyrészt végbement kiszáradását.

Elon Musk, a SpaceX vezérigazatója áprilisban arról beszélt, hogy 20 éven belül egy egymillió fős, önfenntartó várost hozna létre a Marson, hogy „több-bolygóssá” tegye az életet, nehogy azt valamilyen földi kataklizma eltörölje. A milliárdos ennek kulcsát a Starship rakétarendszerben látja, amely eddig négy tesztrepülésen esett át.