Szerda délelőtt a parlament Fenntartható Fejlődés Bizottsága az aszály hatásait enyhítő kormányzati intézkedésekről kérdezte volna Nagy István agrárminisztert és a vízgazdálkodásért ez év augusztusától felelős Lantos Csaba energiaügyi minisztert, ám sem ők, sem munkatársaik nem tettek eleget a hivatalos meghívásnak. Ahogy a grémiumba delegált országgyűlési képviselők közül is csak az alelnök Szabó Rebeka és az ülést bizottsági elnökként összehívó Keresztes László Lóránt jelent meg a Tisza nagykörűi medrében felállított tárgyalóasztalnál.

A rekordalacsonyhoz közelítő vízállás lehetővé tette (volna), hogy a kormánypárti és ellenzéki politikusok a parlamentihez hasonló száraz körülmények között szembesüljenek az aktuális aszályhelyzet valóságával, és megvitathassák az egyre égetőbb vízügyi és agrárpolitikai problémákat.

Sivatagtalanítás?

A tagság többségének távolmaradása okán határozatképtelenként jegyzőkönyvezett bizottsági ülésre meghívott civil szakértők – Balogh Péter geográfus gazdálkodó, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület elnöke, a Vízválasztó kezdeményezés elindítója és Kulcsár László gazdálkodó, a Zöld Gerilla Mozgalom alapítója – a naprakész adatok mellett kidolgozott megoldási javaslatokat is felvázoltak hozzászólásaikban.

Még az optimista klímaforgatókönyvek sem jeleznek előre 500 milliméternél több csapadékot évente az Alföldön, miközben a legfrissebb hidrológiai kutatások szerint az ideihez hasonló és egyre szaporodó tartós hőhullámok, valamint a növekvő középhőmérséklet miatt az éves párolgás mértéke eléri a 800 milliméteres értéket. Balogh szerint mindez azt jelenti, hogy az eső és az egyre ritkább hó nem pótolja a hiányzó vizet, ráadásul a „talajvíz tükre” is egyre süllyed: a vízszint átlagosan évente 2-5 centiméterrel mélyebben érhető csak el.

„A felmelegedés hatására a légkör, ha nem talál felszíni vizet, akkor az életből fogja kivenni a vizeket, a talajból, a növényekből, állatokból, emberből. Ez a légköri aszály, amit a városokban már most is érzékelni lehet”

– vázolta a folyamatot a geográfus.

A Qubiten többször (egyebek mellett ebben és ebben a cikkünkben) ismertetett, részleteiben is kidolgozott megoldás szerinte is csak az lehet, hogy „fel kell tölteni a természetes víztározóinkat, amiből legtöbb és legnagyobb tároló kapacitás a felszín alatt található, emellett folyóink többletvizét szabályozott, biztonságos körülmények között ki kell vezetnünk a tájba”. A Budapesti Műszaki Egyetem vízi közmű és környezetmérnöki tanszékének vezetője, Koncsos László által jegyzett évtizedes kutatások, számítógépes modellek szerint a Tisza mentén a használaton kívüli mélyárterek bevonásával, modern vízügyi szakértelemmel felvértezett emberi beavatkozással a változó vizet fokról fokra vezetnék ki a főmederből, precízen szabályozva az elöntés mértékét. Kétségtelen, hogy a ma szinte folyamatosan szivattyúzott belvizes szántóföldek ezzel kikerülnének a művelésből. Koncsos munkáiból tudható, hogy Magyarország 4,7 millió hektár szántóföldjéből 500 ezret érintene a funkcióváltás. Ezek a sekély, az év egy részében tocsogós, vadban gazdag területek ugyanakkor a magasabban fekvő szomszédos területek vízellátását is szavatolnák, pótolva az elsivatagosodással fenyegető krónikus talajvíz- és csapadékhiányt.

„A probléma forrása nem önmagában az aszály, vagyis, hogy nem esett elég eső, hanem a jelenlegi tájhasználat és művelési gyakorlat, ami talajtani, hidrológiai, agroökológiai értelemben is fenntarthatatlan”

– hivatkozott Balogh arra a még 2022 szeptemberében Vízválasztó címmel rendezett szakmai konferenciára, amelyen a zöld gerillák kezdeményezésére az Agrárminisztérium kupolatermében ökológusok, talajbiológusok, tájépítészek, vízépítő és környezetmérnökök, geográfusok, agrárközgazdászok és nem mellesleg gazdálkodók egy, a tájba integrált vízvisszatartási rendszer mielőbbi létrehozásának lehetőségeit vitatták meg.

Kulcsár szerint a táji vízvisszatartásra alkalmas helyek kijelölése és a meglévő tudományos munkák, valamint kész modellek tervekké alakítása mellett mielőbb szükség volna az agrárszabályozási és támogatási rendszer átalakítására is, hogy az államkincstár és az Európai Unió se csak az intenzív művelést dotálja. A táji vízvisszatartáshoz szükséges infrastruktúra a meglévő védművek átalakításával, például a belvízlevezető csatornák medrekké szélesítésével megoldható.

Tévképzetek

„Egy szót sem szólnak az egyre súlyosabb aszályokról, a vízhiányról, a
sivatagosodásról. Brutális a vízhiány, tavak, vízfolyások száradnak ki, a folyókon rendkívül alacsony a vízállás. Egyre hosszabbak és forróbbak az aszályos időszakok, miközben a miniszterelnök álláspontja szerint »feleslegünk van vízből«”

– kritizálta a regnáló kormányzatot Keresztes. A bizottsági elnök szerint a valósággal köszönő viszonyban sincs Orbán Viktor tavaly őszi (a Youtube-on itt megnézhető) kijelentése, és rejtély, hogy a regnáló kormányzatban miért nem akad senki, aki ismerné és ismertetné a témába vágó tudományos kutatások eredményeit.

A kiszáradásra adott egyetlen kormányzati válasz az öntözés támogatásának fokozása, csakhogy ennek nincs semmiféle értelme. Megírtuk, hogy még a Nemzeti Vízstratégia szerint is csak 400 ezer hektár öntözését biztosíthatja a rendelkezésre álló vízkészletekből öntözésre fordítható kapacitás. Vagyis a mezőgazdasági területek legfeljebb 8 százalékát lehetne kiszolgálni – a kapacitások nagy része ráadásul nem az ország aszálynak leginkább kitett alföldi régiójában található.

Annak ellenére, hogy egyre több olyan helyi kezdeményezést támogatnak a vízügyi igazgatóságok szakemberei, mint amilyen a jászkarajenői pusztákon tevékenykedő vízőrzőké, a kormányzat továbbra is kizárólag az öntözést preferálja.

Az idén tavasszal Orbán Viktor miniszterelnök ellenjegyzésével megjelent kormányhatározat szerint továbbra sem kell vízszolgáltatási díjat fizetni a mezőgazdasági öntözésre használt vízért, a vízszolgáltatók bevételkiesését most is a központi költségvetés állja, mondván „az öntözés közérdek, a biztonságos élelmiszerellátás alapja”. A büdzséből a Vízügyi Igazgatóságok javára elkülönített 8 milliárd 122 millió forintos keret hivatott fedezni az állami mezőgazdasági vízszolgáltató közreműködésével felszíni vizekből, folyókból, csatornákból öntöző gazdák és agrártársaságok igényeit.

Nagy István agrárminiszter a Facebookon bejelentette azt is, hogy a „Vidékfejlesztési Program keretében újabb 40 vízgazdálkodási projekt részesült csaknem 19,5 milliárd forint forrásban, így a konstrukcióban összesen mintegy 110 milliárd forint összegű támogatás odaítélése történt meg”. A százmilliárdos keret javát elvitték az olyan stratégiai mintaprogramok, mint a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. 10,5 milliárd forintból 2445-ről 5171 hektárosra bővített rendszere.