Egy különleges temetési rituálé legkorábbi bizonyítékait rejtheti Tutanhamon sírja
Tutanhamon sírjának aranykincsei között talált agyagtálak és fapálcák a legkorábbi bizonyítékot szolgáltathatják egy jelentőségteljes ókori egyiptomi temetési rituáléra – írta meg pénteken a New Scientist. A friss kutatás ismét arra utal, hogy a fiatalon elhunyt Tutanhamon temetése eltért minden más ókori egyiptomi uralkodóétól.
Tutanhamon i.e. 1332-1323 között kilenc éven át uralkodott az ókori Egyiptom újbirodalmának első dinasztiája során, nem sokkal egy vallási viszállyal tarkított időszak után. A 18-19 éves korában elhunyt fáraó egyik elődje, Ehnaton, aki valószínűleg Tutanhamon apja volt, feladta az ókori egyiptom tradicionális politeista hitét és egy új vallásra próbált áttérni, ami Aton napisten imádatára épült.
A fiatal fáraó és tanácsadói fontos szerepet játszottak Nicholas Brown, a Yale Egyetem kutatója szerint a régi hitvilág helyreállításában, ami egyben lehetőséget adott nekik arra, hogy újraértelmezzenek és megújítsanak egyes tradicionális rituálékat. Brown, akinek februárban jelent meg egy tanulmánya a Journal of Egyptian Archeology folyóiratban azt állítja, hogy ezt bizonyítja az a négy, 7,5 centiméter hosszú és 4,5 centiméter széles agyagtál, valamint négy, 1,1 méter hosszú fapálca is, amit Tutanhamon sírjában találtak.
Brown azt gyanítja, hogy az agyagtálakat az „Ozirisz feltámadása” (awakening of Osiris) nevű temetési rituálé során alkalmazták, ami először néhány évtizeddel Tutanhamon uralkodása után kerül ábrázolásra ókori egyiptomi műveken. „Elég biztos vagyok benne, hogy amit Tutanhamon sírjában látunk, az ennek a rituálénak az első ismert megjelenése a régészeti leletegyüttesben” – mondta Brown.
A későbbi művek arról tanúskodnak, hogy a rituálé során fáraót, aki halála során Ozirisszé vált, a feje mögött elhelyezett fapálcákkal „ébresztették fel”, miközben az agyagtálakba folyadékot, valószínűleg a Nílus vizét helyezték el, amiről úgy hitték, hogy segít feléleszteni a bomlásnak indult emberi testet.
Jacobus van Dijk, a Groningeni Egyetem egyiptológusa egyetért Brownnal abban, hogy agyagtálaknak egy rituáléban lehetett szerepe – csak szerint egy másikban, ami a „négy fáklya varázslataként” (spell of the four torches) ismert. Ennek során négy fáklyahordozó állt a szarkofág közelében, hogy segítsék a halott fáraó útját a túlvilágon keresztül, mielőtt egyesével kioltanák fáklyáikat a tehéntejjel teli agyagtálban.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: