Kutatók vizsgálták, mi történik, amikor „kiürül az agyunk”, és egyelőre nincs megnyugtató válasz
Ismerjük azt az érzést, amikor az elménk hirtelen „kiürül”: az egyik percben még simán haladunk valamivel, a következőben pedig mintha minden gondolat kiesne a fejünkből. Egy most megjelent tanulmány segít feltárni, hogy valójában mi zajlik ilyenkor az agyban, és azt is, hogy egyesek miért tapasztalják ezt sokkal gyakrabban, mint mások.
„Próbáljuk jobban megérteni, mit is jelent az elme kiürítése, és ehhez először is elemeztünk nyolcvan, a témában releváns kutatási cikket – köztük néhány saját cikket is. Ezekben a résztvevők agyi aktivitását rögzítették, amikor arról számoltak be, hogy semmire sem gondolnak” – idézi Athena Demertzit, a Trends In Cognitive Sciences folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzőjét az IFLScience.
Demertzi és nemzetközi kutatócsoportja úgy vélte, hogy a tudat kiürítésének mélyebb vizsgálata segíthet megválaszolni néhány kérdést magával a tudat természetével kapcsolatban. Nem mindenki tapasztalja az elme efféle kiürülését, így ennek jobb megértésével többet megtudhatunk a „szubjektív élmény” mibenlétéről is – amit úgy magyaráztak, mint a belső feldolgozás folyamata és tapasztalata („milyen az, amikor…”), amely jellemzően valamilyen érzékszervi inger hatására keletkezik.
A kutatók azt találták, hogy az emberek agya átlagosan az idő 5-20 százalékában „üres”. De minthogy nem mindenki fejében zajlik mindig „belső monológ” vagy nem futnak képek, ezért mindannyian más és más mértékben tapasztaljuk meg az elme kiüresedését. Az ADHD-s emberek például arról számoltak be, hogy gyakrabban tapasztalták az elme kiürülését, mint neurotipikus társaik.
Az adatok azt is kimutatták, hogy egyértelmű különbség van aközött, amit az emberek úgy írnak le, hogy az elméjük „üres”, illetve hogy az elméjük „elkalandozik”.
Az elme kiürüléséről leggyakrabban olyan tartósan koncentrált időszakok után számoltak be, mint például egy vizsga, alváshiány vagy intenzív testmozgás. Sok ember számára ez az agy normális működésének része, de számos neurológiai és pszichiátriai betegséggel is összefüggésbe hozható, beleértve a szorongást, a traumás agysérüléseket illetve a Kleine-Levin-szindrómát, amely olyan epizódokat okoz, amelyekben az emberek akár napi 20 órát is alhatnak.
Amikor valakinek üres az elméje, lehet, hogy úgy érzi, abban a pillanatban nincsenek konkrét gondolatai, de ez nem jelenti azt, hogy az agya nem aktív. Az elektroenkefalográfiából (EEG) származó bizonyítékok arra utalnak, hogy miközben a személy ébren marad az elme üressége alatt, az agya egy úgynevezett „helyi alvás” állapotba kerülhet. Az EEG-k lassú, alváshoz hasonló hullámokat és csökkent jelkomplexitást mutattak, és ez lassabb szívveréssel és csökkent pupillamérettel párosult – ezek mind az alvás jellemzői.
A tanulmány idézett egy 2019-es kutatást is, amely funkcionális mágneses rezonancia képalkotást (fMRI) használt. Az alanyokat arra kérték, hogy a szkennelés alatt „ne gondoljanak semmire” – ami egyáltalán nem egyszerű. Az eredmények deaktivációt mutattak ki több kulcsfontosságú agyi régióban. Mivel azonban az emberek szándékosan próbálták üresen tartani az elméjüket ebben a vizsgálatban, Demertzi szerint ez különbözhet a spontán agyi ürességtől .
Noha még sok a megválaszolatlan kérdés, összességében úgy vélik, hogy az elme kiürülése nagyobb valószínűséggel akkor következik be, amikor az agy vagy magas, vagy alacsony éberségi állapotban van. De ennek megélése nagyon szubjektív. A kutatócsoport célja ezért elsősorban az, hogy diskurzust kezdeményezzen a téma körül, abban a reményben, hogy ez inspirálja a jövőbeli kutatásokat.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: