„A kormányzati szóhasználatban a vízgazdálkodás terén emlegetett »új korszak« a tettekben alig jelenik meg. A meghirdetett »Vizet a tájba« program, illetve a létrehozott Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság érdemi megoldást egyelőre nem kínál az ország kiszárításához vezető hibás vízgazdálkodási szemléletből való kilépésre. Ipari szemléletű, nagyüzemi beruházásokról beszélnek, közben elismerve azok elégtelenségét és forráshiány miatti reménytelenségét. Szakmailag helytelen az öntözést meghirdetni az aszály elleni harc legfontosabb eszközeként”

– hívja fel Orbán Viktor miniszterelnök figyelmét a Vízválasztó Mozgalom április 26-án a Facebookon publikált nyílt levele.

Az ökológusok, talajbiológusok, tájépítészek, vízépítő és környezetmérnökök, geográfusok, agrárközgazdászok és nem mellesleg gazdálkodók által életre hívott kezdeményezés idén január 9-én a képviselői irodaházban rendezett Vízválasztó II. Konferenciája után 100 nappal publikált nyílt levél szerint a regnáló kormányzaton múlik, hogy sikerül-e megállítani Magyarország – az éves GDP mintegy 3 százalékát felperzselő 2022-es, bibliai léptékű aszály során megtapasztalt – totális kiszáradását. A szinte valamennyi szakterület és tudományág eredményeit integráló, a konferenciát összehívó szervezetek – a Szövetség az Élő Tiszáért (SZÖVET) Vízválasztó Egyesülete, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága, a Zöld Gerilla Mozgalom és az Ökotáj Alapítvány – koordinálásával kidolgozott Vízválasztó koncepció megvalósításához már csak az állami elköteleződés hiányzik, hiszen a részletes modellszámításokra és terepi tapasztalatokra alapozott paradigmaváltás az Európai Unió agrártámogatási rendszerén belül bárminemű kisajátítás vagy kényszerintézkedés nélkül levezényelhető és nem mellesleg finanszírozható lehetne.

Az alábbiakban a nyílt levél második része olvasható:

„Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A valódi feladat a vizek megtartása a tájban, az árterek reaktiválása szabályozott vízkivezetéssel, történelmi alapokon a modern kihívásokhoz igazított fokgazdálkodás, ártéri tájgazdálkodás, a többletvizek befogadására alkalmas tájhasználat kialakításával, a vízfolyások, vízi- és vizes élőhelyek ökológiai helyreállításával. A kormányzat lehetősége és felelőssége a víz- és tájhasználat szemléletváltásának gyakorlati megvalósítása. Ehhez 10 pontban fogalmazunk meg javaslatokat.

1. A vízmegtartásra alkalmas területek pontos, szakmai alapon történő, országos szintű, a földrajzi egységek szerinti lehatárolása. Be kell mutatni a táj eredendő működéséhez igazodó vízmegtartást, vagyis a közérdeket szolgáló tájhasználatot, művelési ágakat, víz- és tájgazdálkodást, a vízfolyások, vízi és vizes élőhelyek ökológiai helyreállítását és az ehhez szükséges beruházásokat tartalmazó országos tervet.

2. A jogi szabályozás módosítása. A hatékonyabb vízgazdálkodáshoz szükséges tájhasználathoz igazodva törvényi szinten definiálni kell a vízmegtartásra alkalmas terület fogalmát és szabályozni kell a vízmegtartásra alkalmas területek speciális szabályait, amelyek lehetővé teszik a rendszerszintű megvalósítást, kiemelt tekintettel az esetlegesen felmerülő érdekellentétek hatékony kezelésére.

3. A tájhasználat-váltás ösztönzése gazdasági eszközökkel. Egyetlen gazda se járhat rosszabbul az új rendszerben. Az agrártámogatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy az segítse a gazdák tájhasználat-váltását. Ki kell alakítani az állami szintű kompenzációs-támogatási rendszert, és árvízbiztonsági támogatási rendszert. Külön támogatási rendszer szükséges a művelésből kivont területekre, ahol lehetővé válik értékes természetközeli élőhelyek létrehozása. A társadalmi, gazdasági felelősségvállalás keretében a gazdasági szereplőket érdekeltté kell tenni, hogy aktív szerepet vállaljanak a helyes vízgazdálkodás és tájhasználat kialakításában.

4. Vízmegtartási mintaterületek létrehozása: a tájhasználat-váltás gyakorlati megvalósítása egy-egy jellemző területen, kiemelt tudományos és kormányzati együttműködésben. A támogatáspolitika mellett a jó gyakorlatok is elősegítik a tájhasználat-váltás társadalmi megismertetését és elfogadását. A gyakorlatban kell megmutatnunk, hogy a Vízválasztó koncepció működik.

5. A talaj védelme, a beépítés visszaszorítása. Sok helyen ipari létesítményeket építünk a legjobb talajokon is, ami jelentős etikai kérdéseket vet fel a jövő generációk szempontjából. A beépített terület szélsőségesebbé teszi a mikroklímát, elpusztítja a természeti és társadalmi önfenntartási potenciált. Kiemelt cél a beépített területek csökkentése, a talajfunkciók életben tartása és ezáltal a talajok vízmegtartó és klímaváltozást csökkentő képességeinek fenntartása. Minden víz, ami a tájban marad és a talajba szivárog, nemzeti kincs, a nemzeti sikerességet segíti elő. A talajok lefedése rövid távú gondolkodás, mely fokozza a klímaváltozási kitettségünket, csökkenti versenyképességünket és önfenntartó képességünket. Amit az iparfejlesztésben nyerünk, annak a többszörösét veszítjük a környezeti erőforrások szakmaiatlan használatával.

6. Szemléletformálás, oktatás, tájékoztatás a helyes tájhasználatról. A változás mindannyiunk ügye, tehát nem csak a gazdatársadalomnak, de a társadalom egészének a vízhez való viszonyát meg kell változtatnunk. Csakis nemzeti összefogással valósítható meg ugyanis a szükséges tájhasználati- és vízügyi reform. Közösen kell fellépnünk, a falugazdásznak ugyanúgy, mint a miniszternek.

7. Vízdiplomácia. A szomszédainkkal kialakított jó partnerségi viszony erősítése mellett sokkal hatékonyabb érdekérvényesítés is szükséges, hogy a felső vízgyűjtők vize minél teljesebben eljusson Magyarországra. A mennyiségi problémák mellett nem csökkentek a vízminőségi problémák, illetve a potenciális szennyezések okozta veszélyhelyzet is rendszerszerű. Az Európai Unió Víz Keretirányelve 2027-re előírja a vizeink jó állapotának elérését, ezért minden olyan szomszédos országbeli intézkedés akár jogi úton is támadható, amely ezen célokat ellehetetleníti: ilyenek a folyók szennyezése, a kotrások, belépcsőzések miatti rossz hordalékmérleg, meder bevágódás, ökológiai vízigény visszatartása.

8. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és az Energiaügyi Minisztérium kiemelt szerepe. A Vízügynek kiemelt szerepet kell vállalnia a szemléletváltás gyakorlati, rendszerszintű megvalósításában is. Legyen a fő feladata a vízzel való gazdálkodás elősegítése és támogatása! A Vízügy finanszírozását ne csak a vészhelyzetekhez kössék, hanem a tájműködés fenntartásához, melynek költségeit az állam biztosítsa.

9. A megoldás kulcsa a tájhasználat-váltás. A vízvisszatartás koncepciója nem csak vízügyi, de talajtani, tájhasználati, mező- és erdőgazdálkodási kérdés is. Az Agrárminisztériumnak kiemelt szerepe van abban, hogy az ártereken és egyéb vízmegtartásra alkalmas területeken ösztönözze a tájhoz igazodó, vízmegtartást segítő tájhasználatot. Szakítani kell az évtizedes rossz gyakorlatokkal, a vízmegtartásra alkalmas területek szántó-dominanciájával. A gazdálkodásra alkalmatlan, és csak a mezőgazdasági támogatások miatt rentábilis területeket ki kell vonni a művelésből, és ökológiai szolgáltató területekké, természetközeli élőhelyekké kell alakítani a felesleges energiaveszteségek és vízfelhasználás elkerülése érdekében.

10. Települési vízmegtartás, városi kék-zöld infrastruktúra fejlesztése. Településeink, városaink élhetőségének megóvása, erősítése érdekében kiemelt feladat a helyes településrendezési szabályozások kialakítása, gyakorlati megvalósításuk támogatása, a helyes települési vízgazdálkodás megvalósítása, a háztartási szintű megoldások támogatása, a szükséges források biztosítása az önkormányzatok számára.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az utolsó órában vagyunk, hogy megállítsuk az ország kiszárítását, csökkentsük az egyre súlyosabb aszályos időszakok hatását és megmentsük a magyar élelmiszertermelést! Valódi nemzeti sorskérdésről beszélünk. Kérjük, haladéktalanul kezdjék meg a szükséges tájhasználat-váltási és vízgazdálkodási reformot!

Üdvözlettel:

a Vízválasztó Mozgalom képviseletében

Balogh Péter, elnök, Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület

Keresztes László Lóránt, elnök, Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága”