Földközeli kisbolygóból vesz majd mintát Kína következő űrszondája, a Tienven–2, amit a tervek szerint szerda este lőnek majd fel. A 469219 Kamo‘oalewa nevű apró égitest a Science hírportáljának múlt heti cikke szerint egészen különleges lehet, mert holdi kőzetekből állhat.

Ez lesz az első alkalom, hogy Kína kisbolygóról juttat vissza mintákat a Földre, ami korábban a japán űrügynökség (JAXA) Hajabusza–1 és Hajabusza–2, valamint az amerikai űrügynökség (NASA) OSIRIS-REx űrszondáinak sikerült. Erre, ha minden jól alakul, az indítástól számítva 2,5 évet kell majd várni, és utána a laboratóriumi vizsgálatokból kiderülhet, hogy a Kamo‘oalewa tényleg holdkőzetekből áll-e.

„Ez egy ambiciózus küldetés egy izgalmas égitest felderítésére” – mondta Amy Mainzer, a Kaliforniai Egyetem asztrofizikusa. A Kamo‘oalewát, amely különleges pályán kering a Nap körül, 2016-ban fedezték fel a hawaii Pan-STARRS teleszkóprendszerrel. Az égitest jelenlegi, elnyújtott ellipszis pályáján néha megelőz minket, néha pedig lemarad tőlünk, így a Földről szemlélve úgy tűnik, mintha bolygónk körül keringene – ezért a kváziholdak közé tartozik.

Kína a Kamo‘oalewát különleges pályája, eredete és feltáratlan jellemzői miatt választotta a Tienven–2 (Tianwen–2) küldetés célpontjául, még 2019-ben. Az égitest Csun-laj Li és Csien-csün Liu kínai bolygókutatók szerint választ adhat a Föld kváziholdjainak eredetét firtató kérdésekre, és arra, hogy pályájuk miként változik az idő előrehaladtával. A szonda ennek érdekében kamerákat, a felszíni összetételt meghatározó spektrométereket, valamint porszemcse detektort szállít magával.

Két évvel azután, hogy kijelölték a Tienven–2 célpontját, amerikai csillagászok kiderítették, hogy az égitest jóval izgalmasabb, mint amilyennek addig tűnt. „Azt gondoltuk, hogy ez egy tipikus kisbolygó lesz” – mondta Benjamin Sharkey, az Arizonai Egyetem bolygókutatója.

Ehelyett az égitestről visszaverődő fényt mérő spektroszkópiai vizsgálataik szokatlan színképről árulkodtak, ami alapján a kisbolygó az Apollo holdkőzet-mintákban találhatókhoz hasonló, szilikátos kőzetekből épülhet fel. Más kutatók aztán 2024-ben az égitest 40-100 méteres átmérője és pályája alapján arra jutottak, hogy a kisbolygó a 22 kilométer átmérőjű, Giordano Bruno holdkrátert létrehozó becsapódás során szakadhatott le a Holdról, néhány millió évvel ezelőtt.

Miután a Föld közelébe juttatja a 100 grammnyi mintát szállító visszatérő kapszuláját, a Tienven–2 fő egysége tovább áll majd a 311P/PANSTARRS üstököshöz, amihez hét évvel később érkezik meg.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: