Az MTA mégsem adja át az ingatlanjait a kutatóhálózatnak, ha az ELTE-hez csatolják a kiátkozott intézeteket

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöksége keddi ülésén egyhangúlag fogadta el azt az állásfoglalást, amely elítéli a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat intézményi egységének megbontását, négy kutatóközpontjának az ELTE-hez csatolását. Egyúttal azt is jelezték, hogy az átalakítással ugrik a kutatóhálózat által használt akadémiai ingatlanok átadásáról szóló üzlet is, amelynek értelmében a 130 milliárd forintra becsült vagyonelemek 80 milliárdért kerültek volna állami tulajdonba.

Az Akadémia decemberi rendkívüli közgyűlésén ugyanis „a kutatóhálózat egészére vonatkozóan hozta meg azt a döntését, hogy a kutatóhálózat által használt vagyonelemeit a kutatóhálózat tulajdonába adja. Az új helyzetben ezek átadásához új közgyűlési döntés szükséges.”

Az elnökség hibás döntésnek tartja a kutatóhálózat megbontását, mivel a szervezeti átalakítás célját, okát és várható hatását sem nevezték meg, és a róla szóló döntést az érintettek tudta és beleegyezése nélkül, indokolatlan gyorsasággal hozták meg.

Mint írják:

„A kutatás-fejlesztés összetett rendszere csak világos célokkal, azokkal koherens beavatkozásokkal, kiszámítható feltételek között, a kutatóközösség bevonásával, a versenyképességhez szükséges források biztosításával és innovatív gazdasági környezetben fejlődhet jó irányba. A bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóközpontok tervezett leválasztása a HUN-REN kutatási hálózat egészéről máris széleskörű tiltakozást váltott ki. Az egységes magyar alapkutatási hálózat megbontása precedenst teremt: nemcsak a kutatóhálózat szétzilálódását, hanem az egész magyar kutatási rendszer megrendülését eredményezheti.”

Ettől függetlenül megerősítették, hogy ha már valahova mindenképp át kell költöznie a szóban forgó négy intézetnek (Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Társadalomtudományi Kutatóközpont, Nyelvtudományi Kutatóközpont, Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont), akkor az MTA kész átvenni őket.

Közben az ELTE is kiadott egy közleményt, amelyben az egyetem szenátusának hétfői üléséről számoltak be. Mint írják, már korábban is többször felmerült annak a lehetősége, hogy a HUN-REN egyes intézetei az ELTE-hez kerülnek, de ezt most az egyetem „reális fejlesztési lépésként” ítélte meg, és a HUN-REN Irányító Testülete támogatta az ötletet.

Az ELTE közleménye szerint „a jelenlegi lehetőségek között a csatlakozás a központok számára is a legjobb megoldásnak tűnik”, és a hasonló profilú kutatók között kialakítható intenzív együttműködés lehetőségét is az előnyök közé sorolják – miközben a kutatóközpontok munkatársai részben épp amiatt ellenzik a váltást, mert attól félnek, a hasonló kutatási egységek kannibalizálnák egymást.

Erről szól Lőrincz László, a KRTK KTI tudományos főmunkatársának (mellesleg a Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi docensének) a Facebookon közzétett kommentje is:

„Szerintem ez egy felszalámizás, az első lépés a megszüntetés irányába. Először áttesznek az ELTE alá, akinek nincs szüksége ránk. Utána felmerül, hogy a dolgozók ne dolgozzanak több egyetemen (most csomó kutatóintézeti dolgozónak van egyetemi párhuzamos állása). Őket választásra kényszerítik, nagy részük így elmegy. Ezután jönnek a szervezeten belüli konfliktusok, hogy miért dolgoznak itt a kutatók magasabb/ugyanakkora bérért, mint az oktatók, ráadásul nem is kell tanítaniuk. Így csinálnak mindenféle átvilágításokat a »párhuzamosságok« kiküszöbölésére, és a kutatók egy részét akkor beosztják mindenféle nem kapcsolódó oktatási feladatra. Ezt ők nem fogják szeretni, egy részük megint elmegy. A maradékot meg ők küldik el, mert nem találták meg a helyüket. Ez mondjuk lejátszódik összesen 3 év alatt. Röviden: nekünk reszeltek.”

Az ELTE közleménye ennél kevesebb időt jósol a sikeres átalakulásnak: „Fontos hangsúlyozni, hogy a jogi integráció csupán az első lépés. A csatlakozásból fakadó mindkét fél számára előnyös szinergiák kihasználásához szükséges a működési folyamatok részletes kidolgozása, amely figyelembe veszi az eltérő területek, szervezeti egységek, kutatók sajátosságait. Emellett szükség van a kutatás-támogatási folyamatok integrációjára is. A folyamat várhatóan egy, másfél évet vesz igénybe, és jelentős erőfeszítéseket igényel.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás
Forrás