A korábbi kutatások szerint az olvasás javítja a felfogóképességet, bővíti a szókincset, fejleszti a logikai képességeket és a képzelőerőt, az érzelmi itelligenciát és az empátiát. Azok, akik szabadidejükben is szívesen olvasnak, nagyobb eséllyel érnek el sikereket a tudományos pályán, többet keresnek és a munkájukban is sikeresebbek. És még mindig nincs vége: az olvasás egészséges, csökkenti a stresszt, a szorongást, a depresszió tüneteit, lassítja a kognitív hanyatlást, és még jobban is lehet aludni tőle.

Egy frissen megjelent tanulmány szerint hiába ez a rengeteg pozitív hatás: az elmúlt húsz évben egyre csökken azoknak a száma, akik kedvtelésből olvasnak. Nem apró visszaesésről van szó, a kutatás eredményei szerint ebben az időszakban 40 százalékkal csökkent azoknak a száma, akik a szabadidejükben egy könyv után nyúlnak. Jill Sonke, a tanulmány egyik szerzője szerint ez a csökkenés nagyjából állandó mértékű: évente átlagosan 3 százalékos.

Az, hogy ki és mennyit olvas, sok mindentől függ: a kutatók szerint a mostani adatokból kiderült, hogy a fehér amerikaiak jellemzően többet olvasnak, mint a feketék, illetve az is, hogy a magasabb képzettségűekre inkább jellemző ez a kikapcsolódás. Hiába csökken stabilan a kedvtelésből olvasók száma, a gyerekekkel közös olvasás az elmúlt húsz évben is töretlen népszerűségnek örvend.

Nincs rá idő, nincs rá pénz

Bár a kutatás a jelenség okait nem vizsgálta, Sonke szerint több tényező is csökkentheti az olvasás népszerűségét – például az, hogy az embereknek egész egyszerűen nincs elég szabadidejük, így nemcsak olvasni nem tudnak, hanem másféleképpen sem kapcsolódnak ki. További problémát jelenthet a rossz vagyoni helyzet, illetve az, ha nincs a közelben könyvtár – ez inkább a vidéken lakók esetében okozhat gondot.

Érdekes, hogy míg a világjárvány idején sokkal több könyv fogyott, mint előtte (és ez a trend a járvány lecsengése után is kitart), az olvasók száma csökken. Sonke szerint ebben is megfigyelhető egy polarizációs folyamat, azok, akik rákaptak az olvasásra, több könyvet fogyasztanak, azok pedig, akik korábban olykor olvasgattak, de nem túl nagy lelkesedéssel, gyakran teljesen elhagyták a könyveket.

Bár a kutatás csak amerikai adatokra támaszkodott, és nem lehet belőle messzemenő következtetéseket levonni más országok olvasási szokásaira, látszik, hogy világméretű trendről van szó: a képernyőn történő olvasás hatására maga az olvasás folyamata is megváltozik, nem feltétlenül az előnyére. Miközben kilóra egyre több szöveget fogyasztunk, a feldolgozás is megváltozik, felszínesebb lesz, a mélyolvasás képességének elvesztése pedig a kritikai képességeket is csorbíthatja.

Daisy Fancourt, a University College London pszichológiaprofesszora szerint az reményt keltő, hogy sokan még mindig közösen olvasnak a gyerekükkel, de a tartós csökkenés máskülönben elég aggasztó, hiszen Fancourt szerint az olvasás nemcsak kulturális, hanem közegészségügyi kérdés is.