A covidjárvány sok mindent megváltoztatott a hétköznapi életben: ezek közül néhány, legalábbis részben, meg is maradt (ilyen a telemedicina fejlődése és a több cégnél megtartott home office, vagy éppen az érintésmentes fizetés elterjedése), más új szokások viszont kikoptak, vagy eleve kevesebb teret kaptak.

Az viszont biztos, hogy a Nagy Otthonmaradásban a digitális eszközök minden eddiginél fontosabb szerepet foglaltak el az átlagos európai fogyasztó életében, és bár már a pandémia előtt is voltak arra utaló jelek, hogy a technika egyre jobban beszivárog majd a hétköznapokba, a járvány felgyorsította ezt a folyamatot, ami minden előnye mellett komoly hátrányokkal is jár.

Változik az idő

Egy friss brit kutatás szerint az egyik ilyen hátrány az ember időérzékelésének változása. Nem kell szenvedni a papíralapú receptekkel, nem kell feltétlenül személyesen megjelenni egy értekezleten, nem muszáj bemenni a bankba, ha az ember el akar intézni valamit – egy 2018-as angol kutatás szerint ez súlyos perceket, sőt, órákat takarít meg az embernek.

A netes bankolás elterjedésével a felmérés szerint egy átlagos brit hetente 21 percet spórol, az online bevásárlással pedig heti 23-at. Ennek azt is kellene jelentenie, hogy az így felszabadult idő valóban szabadidő lesz, de Ruth Ogden, a liverpooli John Moores Egyetem pszichológiaprofesszora és társai szerint ez nagyon nem így van. Az így felszabadult időt a 300 interjúalany többsége nem pihenésre használja, hanem újabb feladatokkal tölti meg – ezek közül pedig egy csomót korábban nem lehetett volna menet közben, telefonról intézni, a megkérdezettek többsége pedig pont arról számol be, hogy üres perceit valamilyen értelmesnek vélt feladatra szánja.

Úgy tűnik, hogy itt is áll a régi filozófiai tétel: a természet, és a jelek szerint az ember is irtózik az ürességtől, és nagyjából mindegy is, hogy egy egyébként nem túl fontos mailre válaszol az ember a buszmegállóban, vagy nyelvtanulós appot nyüstöl, valamit mindenképpen csinál. Ennek a tevékenységi láznak az esetek többségében viszont nincs túl sok értelme: Ogden szerint ez a tevékenységi kényszer arra hajtja a felhasználókat, hogy egyszerre olvassanak híreket, keressenek recepteket és nézzenek videókat, de a receptes példánál maradva arra már nem marad idejük, hogy meg is főzzenek valamit, amiről már kiolvasták az internetet.

Mi az a szabadidő?

A legfőbb bajt az időszemlélet megváltozása okozza: egyáltalán nem világos, hogy miként tekintünk a szabadidőre, és az sem, hogy mi az. Brad Aeon, a Québeci Egyetem menedzsmentkutatója szerint sok minden változott az évszázadok során a szabadidőszemléletben, de egyvalami nem: a szabadidőt mindig a munkaidő ellenpárjaként határozták meg.

Ez a szembeállítás egészen a közelmúltig egészen jól működött, azonban nemrég történt valami: a szabadidő leértékelődött, a munkával töltött idő pedig státuszszimbólumként kezdett működni. Amerikában csak a munkavállalók 14 százaléka vesz ki két hét szabadságot egyhuzamban, 54 százalékuknak pedig marad kihasználatlan szabadsága az év végére. A szabadidő Aeon szerint bűnös dolognak kezd tűnni – olyasminek, aminek a hiánya többet árul el egy ember értékéről, mint ha van neki. A szabadidő megítélése koronként és országonként nagyban változik, de pihenni az indiaiak 55 százaléka szerint pazarlás – ezzel szemben ezt a felmérés szerint csak a franciák 15 százaléka gondolja így. Selin A. Malkoc, az Ohiói Állami Egyetem kutatója szerint ez az arány átlagosan 30 százalékra tehető a világ országaiban; a regionális eltérések ellenére ez pedig még mindig rengeteg pihenni nem tudó (vagy akaró) embert jelent.

Az eltűnt szabadidő nyomában

Ogden szerint is nagy a baj, ennek az egyik legfőbb oka az, hogy a munka és a szabadidő közötti határ elmosódott, így még nehezebb a hétköznapi ember helyzete, mint a munkamániájukkal felvágó elfoglalt embereké. Az eleve meglévő trendek a covid alatti hibrid vagy home office-os munkavégzéssel együtt már több terhet róttak egy hétköznapi ember vállára, mint korábban, az eredmény pedig a növekvő terhelés, végül pedig a kiégés. A soknak tűnő szabadidő eredménye az, hogy a szabadidő mindenestül eltűnik.

Ez nem új panasz: Byung-Chul Han koreai származású, Németországban élő filozófus lassan már húsz éve ostorozza ezt a modern világot, és elsősorban a közösségi médiát teszi felelőssé a mindent eluraló nihilizmusért, az értékválságért és az élhetetlen nyugati életért (valamint a fájdalom mint tapasztalat eltűnéséért és a szépség haláláért is, de ez már csak hab a tortán).

Kiégni természetes

Malkoc hasonló kutatási tapasztalatokról számol be, mint Ogden: ahogy elfelejtünk pihenni, egyre több a depressziós, a szorongó vagy stresszes ember. Byung-Chul Han A kiégés társadalmában már egyenesen hétköznapinak nevezi, ha valaki depressziós vagy túlhajszolt. A kiégés a „pozitivitás diktatúrájában”, ahogy ő nevezi a mostani körülményeket, a rendszer működésének természetes következménye.

Azt, hogy nincs új a nap alatt, nemcsak Han példája, hanem Ogden válaszadási kísérlete is jól mutatja. Az világos, hogy ez így nincsen jól, de mit lehet ezzel tenni? Semmit – hangzik a javaslat, de ehhez az is kell, hogy az ember megengedje magának azt, hogy olykor semmit se csináljon. A járvány ironikus módon a munka túlpörgetése mellett erre is felhívta a figyelmet, mielőtt félrecsúszott volna valami: 2020 első negyedévében Marcus Aurelius Elmélkedéseiből 28, Seneca Erkölcsi leveleiből pedig 42 százalékkal többet adtak el, mint egy évvel korábban.

Ideje megállni

A sztoikus filozófus megáll pihenni és tűnődni – ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy Marcus Aureliusnak római császárként, egy pannóniai hadjárat kellős közepén is jutott erre ideje. Tiszta elmebaj lenne, ha ezek után egy hétköznapi ember ne tudna elszabadulni néhány napra – Malkoc szerint viszont ehhez az is kell, hogy a pihenésből se legyen kényszer, különben úgy járunk, mint Chevy Chase családja az 1985-ös Európai vakáció című filmben, ahol a családfő halálos stresszben azt üvölti, „mi most jól szórakozunk!”.