Átírhatják a mezőgazdaság eredettörténetét az Üzbegisztánban feltárt 9200 éves árpaszemek

szeptember 1.
tudomány
  • Link másolása
  • Facebook
  • X (Twitter)
  • Tumblr
  • LinkedIn

Üzbegisztán déli részén dolgozó régészek olyan bizonyítékokat tártak fel, amelyek megkérdőjelezik a mezőgazdaság eredetéről szóló korábbi elméleteket. A rangos PNAS folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint a Surkhan-Darja-völgyben élő emberek már 9200 évvel ezelőtt is arattak vadárpát, nagyjából egy időben a civilizáció bölcsőjének tartott termékeny félhold, vagyis a Mezopotámiat és Kánaánt magába foglaló közel-keleti terület korai gazdálkodó közösségeivel.

A Toda-1 nevű barlang feltárásai során árpaszemeket, kőből készült sarlópengéket és őrlőeszközöket találtak, ami azt mutatja, hogy a közép-ázsiai vadászó-gyűjtögető közösségek már évezredekkel azelőtt elkezdtek kísérletezni a gabonafélék aratásával és feldolgozásával, hogy nyugat felől megérkeztek volna a területre a haszonnövények termesztését elhozó népcsoportok.

Sárgával kiemelve a termékeny félhold, pirossal a Surkhan-Darja régió

A leletek arra utalnak, hogy a völgy lakói változatos étrendre támaszkodtak: vadárpát, pisztáciát és almát fogyasztottak, amelyeket speciálisan kialakított kőeszközökkel dolgoztak fel. A pengék vizsgálata kimutatta, hogy azokat kompozit sarlómarkolatokba illesztették, amelyeket kifejezetten fűfélék vágására terveztek – ez a Közép-Ázsiában ismert egyik legkorábbi példa hasonló technológiára.

Bár az árpamaradványok többsége vad típusú (Hordeum vulgare ssp. spontaneum), néhány szem hasonlít a termékeny félholdban termesztett fajtához (Hordeum vulgare ssp. vulgare) is. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy helyi kísérletezés vagy kulturális kapcsolatok révén a térségben is megjelentek a termesztés előzményei.

Surkhan-Darja régió hegyvidéki területe ma
Fotó: Wikimedia Commons/Shuhrataxmedov

A közép-ázsiai árpabetakarítás feltárása jelentősen kiterjeszti a mezőgazdaság eredetének földrajzi kereteit. A kutatók szerint a növények háziasítása nem hirtelen forradalom volt, amelyet az éghajlatváltozás vagy népességnyomás kényszerített ki, hanem az emberek és a növények hosszú távú együttélésének nem szándékolt következménye. Ahogy Robert Spengler, a Max Planck Geoantropológiai Intézet kutatója fogalmaz: „Az eredmények bizonyítják, hogy a földművelés felé vezető átmenet széles körben elterjedt, fokozatos folyamat volt, amely már jóval a tényleges gazdálkodás elterjedése előtt átalakította az eurázsiai társadalmakat.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: