Bár a lovak meghatározó szerepet töltöttek be az emberiség történetében, háziasításuk a tudomány jelenlegi állása szerint meglepően későn, több ezer évvel a sertések, kecskék, szarvasmarhák és juhok domesztikációja után fejeződött be. A Science folyóiratban nemrégiben jelent meg az az archeogenomikai kutatásokon és laboratóriumi egérkísérletek eredményein alapuló tanulmány, amely rekonstruálta azt a genetikai együttállást, amely lehetővé tette a vadlófajok befogását és lovagolhatóságát.

A Ludovic Orlando, a toulouse-i Antropobiológiai és Genomikai Központ munkatársa által vezetett kutatócsoport bő egy évvel ezelőtt bizonyította, hogy a mai lovakat, vagyis az önálló fajként ismert Equus caballust annak az 5 évezrede lezajlott tenyésztő forradalomnak köszönhetjük, amely a mai bulgáriai Dobrudzsától és a romániai Dél-Moldovától észak-keleti irányba Ukrajnán, Oroszországon és Északnyugat-Kazahsztánon át az Urál-hegységig húzódó 994 ezer négyzetkilométeres területű Ponto-Kaszpi sztyeppen ment végbe mintegy 500 év alatt.

A francia archeogenetikus szerint a mai Kazahsztán területén 5500 éve virágzó botaji kultúra már sikeresen domesztikálta ugyan az Equus ferus néven ismert fajt, de a mai házi ló későbbi tenyésztői munka eredménye.

Szelíd erő

A szintén a toulouse-i Antropobiológiai és Genomikai Központ által koordinált most publikált nemzetközi kutatás egy olyan ritka, de a domesztikált lóféléknél (Equidae), vagyis a szamaraknál és a lovaknál gyakori génhelyet, szakszóval lókuszt vizsgált, amely egyszerre befolyásolja a szorongásos viselkedést és a teher hordását lehetővé tevő morfológiai sajátosságokat.

A kutatók kiterjedt archeogenetikai módszerekkel meghatározott lógenom-idősorokat vizsgáltak olyan markereket keresve, amelyek kulcsfontosságú tulajdonságokhoz kapcsolódnak. Kiderült, hogy az egereknél már azonosított, a viselkedést befolyásoló génvariáns nagyjából 5000 éve jelentősebben megváltozott, a változás pedig tartósnak bizonyult. A GSDMC nevű gén aktivitását befolyásoló variáns körülbelül 4750 évvel ezelőtt jelent meg, és nagyjából 4150 éve ez az egereknél bizonyítottan a motoros koordinációt és az izomerőt is befolyásoló genotípus uralkodóvá lett a háziasított állatok populációiban. A GSDMC lótulajdonságokban betöltött pontos szerepe ugyan még nem ismert, de egerekben a gén modulálja a szorongásos viselkedést is.

Ez arra a feltételezésre vezette a kutatókat, hogy a tenyésztők feltehetően a kezdetektől az olyan temperamentumú lovakat próbálták kézhez szoktatni, amelyek nem rettegtek tőlük, és jól viselték a fogságot, szakszóval tudatosan erre a viselkedésformára szelektáltak. A populáció alig 1 százalékát jellemző génvariáns pár száz év alatt szinte valamennyi háziasított egyedben megjelent.

A pontosabban funkció kiderítésére a kutatók egerek genomját is módosították. A GSDMC ősi lóváltozatát hordozó laborrágcsálók CT-vizsgálatainak eredménye azt mutatta, hogy az apró genetikai módosítás jelentős átalakította a kísérleti egerek csontozatát, vázszerkezetét és izomösszetételét, illetve -erejét is: a vízszintes felé laposítva a gerincoszlopot és jelentősen megerősített a mellső (lovas szakszóval elülső) végtagokat.

Divatszelekció

Kiderült az is, hogy a génszerkesztés növelte a motoros koordinációt és fürgébbé tette az állatokat. Az utóbbi egybevág azzal az idén márciusban publikált eredménnyel, amely azonosította azt a kulcsfontosságú mutációt, amely lehetővé teszi, hogy a lovak egészségkárosodás nélkül annyi, az izomműködéshez szükséges ATP-molekulát állítsanak elő, amely páratlannak számít az emlősök között. Ez a genetikai tulajdonság járulhatott hozzá ahhoz is, hogy az Equus nemhez tartozó fajok evolúciós léptékben rendkívül rövid idő alatt a ma ismert, „nagy állóképességű sportolókká” váljanak.

A kutatók azt találták, hogy a marmagasságot és a szőrzet színét szabályozó gének csak később estek át tudatos szelekción. Ezeken ugyanis egészen 2700 évvel ezelőttig alig alakított jelentősebben a domesztikáció. A magyarul pejnek nevezett színváltozat pedig csak nagyjából 1900 évvel ezelőtt vált uralkodóvá. A testméretet pedig a könnyű-, illetve nehézlovas harcmodor koronként változó szükséglete befolyásolta.