Az Északi-sarkvidék a globális átlagnál 2-3-szor gyorsabb ütemben zajló felmelegedése akkor sem csökkenthető 1,5 Celsius-fok alá, ha sikerülne radikálisan visszavágni a légkör szén-dioxid szintjének emelekedését – írja a New Scientist.

A pekingi Légkörfizikai Intézet kutatói több forgatókönyvet vizsgáló, az Environmental Research Letters folyóiratban megjelent tanulmánya szerint a lefuttatott 11 modellből mindegyik azt mutatja, hogy a sarkvidék felmelegedése nem áll meg akkor sem, ha már most nullára csökkenne a kibocsátás. „Az eredmények rávilágítanak az arktiszi klímaváltozás visszafordíthatatlan jellegére még drasztikus agresszív szén-dioxid-elnyelési forgatókönyvek esetén is” – áll a tanulmány összefoglalójában.

A kutatók egyik szecenáriója szerint a légköri szén-dioxid szintje az iparosodás előtti szinthez képest 140 év alatt megnégyszereződik, 140 évig csökken, majd további 60 évig az iparosodás előtti szinten marad. Elemeztek egy lehetséges valós éghajlati forgatókönyvet is, amelyben az emberiség azonnal csökkenti a kibocsátásokat, valamint egy olyan forgatókönyvet is, amelyben továbbra is magas kibocsátással működünk, de 2070-től kezdődően gyorsan növeljük a kibocsátáscsökkentést. E két forgatókönyvben azt találták, hogy 2100-ra az Arktisz körülbelül 1,5 Celsius-fokkal lesz melegebb, és 2100-ban továbbra is napi 0,1 milliméterrel több csapadék hullik majd.

A modellek azt jósolják, hogy a távoli észak többi részével ellentétben a hőmérséklet és a csapadékmennyiség csökkenni fog a Grönlandtól és Izlandtól délre fekvő óceáni területen.

Az már korábban kiderült, hogy évtizedekkel hamarabb tűnhet el nyaranta a tengeri jég az Északi-sarkvidékről, mint eddig tudható volt, ahogy az is, hogy a sarkvidéki tundra már több szén-dioxidot bocsát ki, mint amennyit elnyel.