Egy új kutatás a klímaváltozás városokra gyakorolt hatását modellezi aszerint, hogy mennyi üvegházhatású gázt enged a légkörbe az emberiség 2100-ig. A kibocsátás globális csökkentése kulcsfontosságú a városok fenntarthatóságához, miközben a zöld felületek bővítése és más, a párologtatás hűtő hatását kihasználó megoldások hatékonyan segíthetnek mérsékelni a városi hőmérséklet lényegében garantált növekedését.
66 marsi völgyrendszer részletes tanulmányozása után a kutatók arra jutottak, hogy a völgyek egyharmadát nem folyók vagy óriási áradások, hanem gleccserek hozhatták létre. Újabb nagy lépéssel kerültünk közelebb ahhoz, hogy megértsük, milyen volt az ősi Mars környezete, és kialakulhatott-e a bolygón az élet.
A visszamenőlegesen elemzett korabeli klímamodellek meglepően nagy része jósolta meg pontosan a jövőt, pedig a kibocsátás alakulását nehéz előre megbecsülni. Ez rossz hír, mert egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi modellek pesszimista előrejelzései is stimmelnek.
Ha változatlan kibocsátási trendekkel számolunk, 2080-ban olyan idő lesz New Yorkban, mint most Arkansasban, Los Angelesben pedig olyan, mint most Mexikóban.
Prágában brutális kánikula, Dublinban pusztító árvíz, Madridban extrém aszály – sorolja a 2050 után várható fejleményeket a legfrissebb klímaforgatókönyv. Dél-Európa szárazabb, Észak-Európa melegebb lesz, Közép-Európa városait hőhullám izzasztja, az egyenetlen csapadékeloszlás pedig leginkáb Nagy-Britanniát fenyegeti áradásokkal.