A jelenlegi éghajlati modellek alábecsülik az Egyesült Királyságot, Észak-Franciaországot, Dél-Ausztráliát és Észak-Kanadát sújtó forróság mértékét, állítják amerikai és osztrák kutatók.
A modellszámítások szerint a Déli Oszcilláció felmelegedő fázisa a korábban gondoltnál jelentősebb mértékben szabadíthatja fel a világóceánokban tárolódó hőenergiát.
Az új műholdat kedden lőtték fel az Egyesült Államokból. Az EarthCARE négy műszerrel kémleli majd a felhőket, amiből a kutatók a jövőben várható felmelegedés mértékét is precízebben tudják majd meghatározni.
A Meteorológiai Világszervezet kedden kiadott friss jelentése megerősíti, hogy 2023 volt a valaha mért legmelegebb év. Gavin Schmidt amerikai éghajlatkutató szerint lehetséges, hogy a felmelegedéstől megváltozott a Föld éghajlati rendszerének viselkedése.
Az előző hónap 1,8 fokkal volt melegebb az ipari forradalom előtti átlagnál. Ezzel csak a legdurvább forgatókönyvek számoltak, a kutatókat mégsem lepte meg teljesen a szeptemberi forróság.
A tengerek felszínének hőmérséklete egyre nő, de a Dél-Amerikai partjainál kezdődő, több ezer kilométeres víznyelv nemhogy nem melegszik, hanem még hűl is. Egyes kutatók szerint ma ez a klímakutatás legnagyobb rejtélye.
Az északi félteke kontinensei és óceánjai fölött 7-12 kilométeres magasságban száguldó futóáramlás eddig kimaradt a mezőgazdasági klímamodellekből.
A World Weather Attribution friss elemzése szerint bármennyire is próbálnak precízek lenni a meteorológusok, rendre alul becsülik a globális felmelegedés hőmérsékletre gyakorolt valódi hatását, mivel nem kalkulálnak az emberi tevékenységgel.
Szupertiszta jégdarabok olvadását rögzítette és elemezte egy matematikusokból és fizikusokból álló kutatócsoport, hogy a jövőben pontosabb klímamodellekkel számíthassák ki a jéghegyek olvadását.
Igazolódtak a számítógépes klímamodellek előrejelzései, a kutatók sajnos nem tévedtek. A szárazság már Arizona, Kalifornia, Colorado, Nevada, Új-Mexikó, Utah és Wyoming áram- és vízellátását fenyegeti – a Hoover-gát energiatermelése mostanra ötödével kevesebb a szokásos értéknek.
Egy új kutatás a klímaváltozás városokra gyakorolt hatását modellezi aszerint, hogy mennyi üvegházhatású gázt enged a légkörbe az emberiség 2100-ig. A kibocsátás globális csökkentése kulcsfontosságú a városok fenntarthatóságához, miközben a zöld felületek bővítése és más, a párologtatás hűtő hatását kihasználó megoldások hatékonyan segíthetnek mérsékelni a városi hőmérséklet lényegében garantált növekedését.
66 marsi völgyrendszer részletes tanulmányozása után a kutatók arra jutottak, hogy a völgyek egyharmadát nem folyók vagy óriási áradások, hanem gleccserek hozhatták létre. Újabb nagy lépéssel kerültünk közelebb ahhoz, hogy megértsük, milyen volt az ősi Mars környezete, és kialakulhatott-e a bolygón az élet.
A visszamenőlegesen elemzett korabeli klímamodellek meglepően nagy része jósolta meg pontosan a jövőt, pedig a kibocsátás alakulását nehéz előre megbecsülni. Ez rossz hír, mert egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi modellek pesszimista előrejelzései is stimmelnek.
Ha változatlan kibocsátási trendekkel számolunk, 2080-ban olyan idő lesz New Yorkban, mint most Arkansasban, Los Angelesben pedig olyan, mint most Mexikóban.
Prágában brutális kánikula, Dublinban pusztító árvíz, Madridban extrém aszály – sorolja a 2050 után várható fejleményeket a legfrissebb klímaforgatókönyv. Dél-Európa szárazabb, Észak-Európa melegebb lesz, Közép-Európa városait hőhullám izzasztja, az egyenetlen csapadékeloszlás pedig leginkáb Nagy-Britanniát fenyegeti áradásokkal.