Elképesztő hőséget éltek túl egy távoli szigetcsoport korallzátonyai a tavalyi pusztító tengeri hőhullámok közepette
Az Ausztráliától nyugatra, az Indiai-óceánban található Houtman Abrolhos-szigetek korallzátonyai gyakorlatilag sértetlenül vészelték át a 2025-ös pusztító globális tengeri hőhullámokat. Miközben az emelkedő óceáni hőmérséklet világszerte hatalmas korallterületeket pusztított el (az északnyugat-ausztráliai Ningaloo-zátonynak például a 60 százaléka odaveszett), a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatói a szigetcsoport 11 vizsgált helyszínén sem találta jelét tömeges fehéredésnek vagy hőstressznek. A kutatócsoport megdöbbenve tapasztalta, hogy az itt élő összes korallfaj látszólag immunis azokra a katasztrofális körülményekre, amelyek más tengeri ökoszisztémákat világszerte tönkretettek.
Ezen ellenállóképesség valódi mértékét a kumulatív hőstressz-adatok támasztják alá. Általában az átlaghőmérséklet heteken át tartó 4 Celsius-fokos emelkedése már jelentős fehéredést idéz elő, a 8 fokos felmelegedés pedig már végzetesnek és katasztrofálisnak számít. Ehhez képest a Houtman Abrolhos-szigetek körüli vizek már 2025. március elejére elérték a 8 fokos anomáliát, április közepére pedig brutális, 22 Celsius-fokos hőstressznek voltak kitéve.
A későbbi laboratóriumi vizsgálatok megerősítették ezt a példátlan toleranciát: a tartós hőségnek kitett abrolhosi korallok túlélési aránya kétszer magasabb, fehéredéssel szembeni ellenállása pedig közel négyszerese volt a jelenleg elfogadott küszöbértékeknek 8 Celsius-fokos hőstressznél, de még 16 fok mellett is közel 100 százalékos túlélést mutattak.
A tudósok feltételezése szerint ez a túlélési szupererő a korallok szimbióta algáiból eredhet, amit valószínűleg egy sajátos helyi környezeti tényezőrendszer váltott ki, elősegítve az extrém hőtűrés fejlődését több faj esetében is. Petra Lundgren, a Great Barrier Reef Foundation szakértője szerint ezek a rendkívül ellenálló zátonyok kulcsfontosságú „természetes laboratóriumként” szolgálhatnak.
Bár továbbra is a globális szén-dioxid-kibocsátás csökkentése a legfőbb cél, az ilyen nagy tűrőképességű ökoszisztémák azonosítása és védelme új stratégiákat nyithat meg a természetvédelmi akvakultúra előtt – például ezeknek a robusztus koralloknak a szelektív tenyésztésével és más, sebezhető zátonyokra való telepítésével esélyt adhatunk a tengeri élővilágnak a jövőbeli klímaválságok túlélésére.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Küszöbön áll a Nagy-korallzátony pusztulása, és erről csak az ember tehet
Egy friss kutatásból kiderült, hogy az emberi tevékenység okozta felmelegedés nélkül kutya baja se lenne a világ egyik legnagyobb természeti csodájának, így viszont már végveszélyben van.
A Nagy-korallzátony 91 százalékát megtámadta a korallfehéredés
Az ausztrál környezetvédelmi hatóságok március végén jelentették be, hogy a Nagy-korallzátony több pontján is fehéredést észleltek, de akkor még nem derült ki, mekkora a kár mértéke. Mostanra kiderült, hogy a helyzet rosszabb, mint gondolták.
Megfeleződött a korallzátonyok globális területe az elmúlt hetven évben
Egy átfogó nemzetközi kutatás szerint az 1950-es évektől 60 százalékkal csökkent a fajgazdagság, és ugyanekkora arányban redukálódott a korallokhoz köthető halászat során a kifogott hal mennyisége, mindezzel pedig felére esett vissza a tengeri élőhelyek ökoszisztéma-szolgáltatásának értéke.